2008. 12. 11.
Születésnap
írta unknown|2008. 12. 11., 19:35|
A legutóbbi postban emlegetett vonulótűzőzenének kicsit utánanéztem, és sejtelmem, hogy ez valami űbervilágzenei supercollision, beigazolódott, ugyanis a szöveget valami indiai fószer költötte bengáli nyelven, aki irodalmi nobel díjas, és az indiai meg a bangladesi himnuszt is ő írta, a zenét pedig egy amerikai zeneszerző követte el, aki (benfennteseknek érdemes tudni) a bioshock zenéjét szerezte. Erről ennyit, jobb, ha a magánvéleményem nem hangzik el a számról.
Viszont tegnap délelőtt már történt valami érdekesnek ugyan nem mondható, de eseményszámba menő esemény. Történetesen: morpheus új húrokat vett a gitárjára, és áthívott, hogy ugyan fejezzem már be a hangszer felhúrozását, ha már elkezdtem a szalagavató előtt közvetlenül, én pedig nagyon szívesen átmentem, hogy befejezzem a felhúrozását a hangszernek. Sikerült is befejezni, mielőtt elindult volna otthonról a kedves barátom, és ha már nekem sem volt dolgom náluk, bementünk az ő oktatási intézményébe, ami nem tűnik rossz helynek. Minden folyosó ugyanolyan, és ezt ő is beismerte, bár elmondása szerint csak a lányok tévednek el néha. Felmentünk az egyik - tulajdonképpen mindegy, hogy melyik - emeletre, ami történetesen a hetedik volt, de lehet hogy nem az volt, csak a lift nem ismerte fel a folyosó alapján, és ott találkoztunk miltiadessel és a barátnőjével, akit a minap emlegettem valakinek, hogy talán ideje lenne megismernem. Sikerült. Thumbs up, yippie-ki-yay. Remélem ezt a blogot is olvassa, ha már ilyen jóban van miltiadessel - aki azért, becsületére legyen mondva, néha ír is valamit, de legalább kommentel, ami igen örvendetes.
Aztán elmentem, mert ha jól láttam, vektoranalízist tanultak, ami, hát mondjuk meg őszintén, korántsem olyan menő, mint a körintegrálás, amit mi ugyan még mi sem tanultunk, de majd fogunk elvileg. Mégsem akarom lealacsonyítani az ő tananyagukat, mert amit én tanultam, abból is az egyetlen érdekesek a komplex számok voltak, de azok viszont tényleg nagyon májerek, kár hogy a zh-t már nem sikerült megírnom belőlük. Pedig biztosan beoltottam volna őket.
Gyalog mentem haza. Egészségügyi okokból. A Lágymányosi-híd alatt már kevésbé egyészségügyi okokból mentem át - ahol nonstop autóforgalom megy felül, hogy permetezzék a fincsi füstöt, lent pedig kamionok randalíroznak a töltésen vágott rés fölé rittyentett híd alatt, - leginkább azért mentem át, a Dunától Budaörsig összesen négy helyen lehet átmenni a vasúti töltésen az élettel való játszadozás nélkül. A többi gyaloglási szakaszon viszont kifejezetten jól éreztem magam. SoonDead mondta is egyszer, hogy ő van, hogy inkább gyalog megy, mert fél óra alatt bent van, és a villamos néha nem képes ezt az időt produkálni. Mondjuk neki béna helyen van a tanszéki épülete.
De ezt megbocsátom neki.
Ugyanis tegnap este az ő jóvoltából történt valami érdekesnek mondható esemény. Történetesen az Első T.D. (aka Daver)Társasjátékestről van szó, amit az ő, barátnője, és egy harmadik tag, (aki CS-ben mr.teufel néven szokott játszani,) ideiglenes lakásán tartottunk meg, Daver születésnapjának alkalmából.
A káosz hamar eluralkodott a kis rezidencián, de végül sikerült az eredeti koncepció szerint játszani is valamit. Mármint az első játszási próbálkozás eléggé meghiúsult, mert kiderült, hogy sok játékos számára kizárólag a Star Wars monopoly áll rendelkezésre, ami tökéletesen ugyanaz mint a sima monopoly, csak ilyen szerencsekártya van, hogy pl "let the wookie win - pay 50 credit", és a Dunakorzó (amit ugyebár a biztos győzelem kulcsa) helyett Corusanti parlament van. De a meghiúsulás oka nem is ez volt, hanem az, hogy kiderült, sok játékos egyáltalán semmit nem képes játszani, így az első körben három játékost ki kellett tiltani kartellezésért, lopásért, vagy azért mert elment megnézni a GTA 4-et a bátyám gépén.
Miután eme első szétesés után összeszedtük páran magunkat, asrael megtanított hármunkat a catan telepesei nevű fura stratégiai játékra, amiben nem lehet támadni, csak építkezni, és az elején azt hittem, megszívtam azzal, hogy béna helyre építkeztem, és mindenki elvett előlem minden területet, de aztán mégis én nyertem, mert sunyi voltam, ahogy az egy standard FFA játékban szokott lenni (akik réges-rég lanpartiztak velem, talán látták már a módszert). Sunyulásban csak SoonDead tud elverni, de most ő nem játszott szerencsére.
Viszont másodszorra, amikor már kezdtek hazaszállingózni az emberek, Izsák megtanított négyünket a Scotland Yard nevű űberkirály-istencsászár játékra, ami annyira hihetetlenül pipec, hogy nem is értem, miért nem tudtam róla korábban, és habár a szabálykönyv németül volt, Izsák saját bevallása szerint fejből tudta a szabályokat, és ha valamit mégsem tudott, valahogy csak kibogarásztuk a füzetkéből. A totalitárius-nagymester-teljhatalmú-főgurusága a játéknak abban áll, hogy a táblán láthatatlanul lépkedő Mr.X-et el kell kapni a rendőröknek, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy én vagyok mr.x, és négy játékostársam töprengő arccal felsorolja az összes lehetséges helyet, ahol a táblán lehetek, én pedig azon töprengek, hogy vajon tudják-e, hogy ha ők azt gondolják, hogy én tudom, hogy ők tudják, hogy hol vagyok, akkor én direkt odalépjek-e, ahova ők gondolják, hogy lépek, hogy azt higgyék, ügyetlen vagyok, és akkor a legközelebbi alkalommal megszívassam őket, vagy nem tudják, és jobb lenne ha nem oda lépnék. Nos, SoonDead sajnos sejthetett valamit, mert véletlenül pont elkapott, pedig reméltem, hogy tripla logikai csavarral túljárok az eszükön.
A tegnapi nap mindenesetre alapvetően szórakoztató volt. Már épp ideje volt. Így elhalasztom most azt a blogot, amiben az HBO sorozatokat gyalázatosan szidni készültem, amelyek nézése nem csak hogy unalmas, de kín is. Bár szerintem az sem rossz téma.
Egy irtó aranyos ellenőr a buszon figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert másnap lejár a bérletem.
vmit biztos kifelejtettem, de mind1
unknown
hűha!!! a következő lesz a hatszázadik post!!!
2008. 12. 08.
nem tudjuk
írta unknown|2008. 12. 08., 22:01|
Tegnap voltam a szalagavatón, amit a buta kis tizenkettedikesek tartottak. Az egyik csibének (amiben csak lányok vannak) a vonuló/tűző zenéje ez volt.
Eszem a szívüket, kár hogy kevesen ismerték körülöttem, bár ezt nem átallottam hangoztatni amikor felismertem. Sajnos a végén elfelejtettem megkérdezni egy bennfentest, hogy ki ajánlotta, és az ajánlót, hogy honnét ismeri, mert hát ugye én erről a videóról. SoonDead felvilágosított anno, hogy ez valami híres népszerű nyálszám valahol azon a vidéken, ahol nem én lakom, de hát egy csupa lány csibében előfordulhat, hogy valaki ismeri.
Aki meg nem nézte meg a WHERE THE HELL IS MATT 2008-at, annak épp itt volt az ideje megtenni.
Jómagam piszkosul elfáradtam a végére, annyira, hogy nem voltam képes eldönteni, hogy menjek haza, ami nem volt egy jó húzás, mert addig nem pihenhettem, amíg otthon nem voltam. Ilyenkor sajnálom, hogy az össznépi keringőzés nem az elején van, hogy ne az utolsó tartalékaimból kelljen jó képet vágnom az estélyis ismerőseimnek, hanem különösebb erőfeszítés nélkül pörögjek mint a bostoni banditák. Mondjuk ezek a megszallagozott gyermekek még mindig jobbak voltak, mint Örni bátyámék, akik fél tizenegyig nyomták annak idején.
Höh, na közben sikerült beleesnem abba a csapdába, hogy felmentem msn-re, és hát jé, csak nem ment el rögtön az összes idő, amit ennek az írására szántam eredetileg.
Najó hát rövidre fogva annyit szűrtem le a dologból, hogy a szalagavató kifejezetten nem érdekes dolog, csak a gyerekek élvezik, mert izgulnak a tánc miatt, és a szülők, mert végig csak a saját gyereküket figyelik, hogy milyen ügyes, esetleg a partnerét, hogy milyen szép, vagy a mellettük levő párokat/indivídumokat, hogy milyen béna, de főleg az ő gyerekéhez képest milyen béna.
Az ilyenek voltunkból természetesen egy mukkot nem értettünk, legyen így rendjén, viszont Crazy Ivan nagyon rendes volt és egyetértett abban, hogy a baleset, az bizony szopás, egyetem ide, egyetem oda - de persze csak ha ennek a mondatnak volt értelme.
Ennél egyébként sokkal érdekesebb volt az előző nap, amikor Mikulás napján morpheus nem kisebb ajándékot hozott, de személyesen a Mikulást, ráadásul angliából, és úgy meglepődtem a meglepetésen, hogy el is felejtettem neki boldog névnapot kívánni Mikulás nap alkalmából. De persze ha Mikulásnak hívom face-to-face akkor nagyon csúnyán néz, és nem áll szóba velem hosszú ideig.
Ennek a blognak most nincs tanulsága (ellentétben az előzővel, aminek van!), és sajnos szerkezete sincs, pedig néha már jól esne, ha sikerülne valami módon elfésülni a káoszt a sorok között, ahogy morpheus hajában a zselé teszi. De legalább pár holdkóros olvassa. Csak ki kell csikarni belőlük a kommenteket. Mondjuk egy műtéttel. Vagy egy hidrogénbombával.
viszontlátásra
._:
2008. 12. 05.
tanulságos
írta unknown|2008. 12. 05., 22:58|
Sokan visszataszítónak tartják a dolog morális vonzatát. Szegény halászhajók, szegény halak, sivatagi rókák, amerikai katonák (akiket bemasíroztattak a robbanás helyszínére), japán lakosok, csernobili varjak, és éhező afrikaiak, akiket egy bomba árából évekig segélyezhetnének. Bizonyám.
Jólvan, most már túl tettük magunkat rajta, vagy vagyunk annyira bölcsek, hogy el sem gondolkodunk a dolgon, hát akkor jöhet a vizuális és fizikai vonzat.
Bevallom a Baraka óta nem képedtem el úgy jeleneten (najó, de, egyszer a Children of Menben), mint egy-kettőn ezekből a szerencsétlen kis snittekből. Hogy a felkapott anyag egyetlen világító fánk módjára repül felfelé, miközben a hőhullámai tizedmásodpercek alatt alakítanak ki fehér felhőgyűrűket kilométeres távolságokban, hogy utána ugyanennyibe kerüljön eltüntetni egyet. De a legfurcsább, ahogy fokozatosan gombává változik: lelassul, és elszürkül a fánk, majd szépen alul kizuhanyzik a por, ami valójában szikladarabokból áll, és ez a gomba nem a fölből nő ki, hanem az égből ereszkedik le. A földön végigviharzó láthatatlan lökés hatalmas porfelhőket kavar, amelyek, miután szó szerint kifordítják a házakat, dolguk végeztével visszahúzódnak eredeti helyük fölé, és nyugodtan visszahullanak a földre.
Nem az erkölcsi vonzatáért csodálatos ez, nem is a kapcsolata miatt az emberiséggel.
Azért, mert ilyet nem lehet máskor látni. Ilyen formákat, eseményeket a tudósok képtelenek előre kiszámolni, mert pontosan azok a mellékes tényezők nőnek itt óriási méretűvé, amiket fizikaórán mindig nagyvonalúan elhanyagoltunk (légkör, hőmérséklet, valódi méret). Olyasmibe nyerhetünk betekintést, ami már túlnő minket, és a Földet; kozmikus nagyságrendű jelenségbe.
Igen, észrevettem, semmi nem derült ki ezalatt arról, hogy miként poshadok itthon, szívok az egyetemi hivatalokban, és járogatok orvosi szűrésféleségekre. Bánja a fene.
Ennek az írásnak itt most tanulsága van.
.-.