2009. 01. 04.
Robert Fulghum
írta miltiades|2009. 01. 04., 23:57|
Nem tudok aludni. Egyrészt kezdődő náthám, másrész pedig Robert Fulghum miatt nem megy. Folyamatosan zakatol az agyam, nem bírok vele.
Robert Fulghum író. Mégpedig amerikai író. De nem az a fajta keleti-parti értelmiségi író, aki folyamatosan visszatér a soha ki nem merulő New-York témájához. Nem. Nem, Ő észak-keleti író. Ilyenről én még eddig nem is hallottam...
Talán pont a számomra ingerszegénynek tűnő környezet miatt képes meglátni olyan kicsiny dolgokat, amiket én is nagyon fontosnak tartok. Ír egy szivarról, a csuklásról, teherautó-sofőrökről, egy borókafenyőről és a csuklásról. Őszinte. A könyv elején felajánlja, hogy ha akarod, olvasd el, hogy hogyan írta a könyvet Neked, olvasónak. Ha inkább szeretnél megmaradni a szokásos író-olvasó kapcsolatnál, akkor hagyd ki ezt a részt. Nem hagytam ki.
Végre kinyöghetném, hogy mi tetszik a könyvben? Az tetszik, hogy megjegyezte, hogy a történeteket egyenként írta. Sugallja a gondolatot, hogy olvasni is így érdemes őket. Igaza van. Minden napra egy pár oldalas kis szösszenet pont elég gondolkodni valót ad 24 órára, és mindezt úgy teszi, hogy közben mosolyogsz egy jót, vagy mélyen a gondolataidba merülsz. Mint ahogy én pont most tettem. Nem. Ez mégsem igaz. Nem gondolatokba merülsz. Sokkal inkább direkt kapcsolatba kerülsz a történettel, belehelyezed a saját tapasztalataidat a témáról, kiegészíted a szerzőt. De könnyű esti olvasnivalónak is pont megfelel.
Pár perccel ezelőtt százszor ennyi gondolat keringett a fejemben, de a lámpa fénye és a kótyagosság hiánya kiverte a többit a fejemből.
Robert Fulghum: O-Ó! - Megfigyelések a hűtőszekrényajtó mindkét oldaláról
Eléggé szerencsétlen módon pont a legsemmitmondóbb történet került az elejére a könyvnek, és még a címét is innen kapta.
(Köszönet Shy-nak és CrazyIvan-nek)
elkövettem... (talán mostmár majd fogok tudni aludni)
600. bejegyzés