• hdsnet
• ifju_titan
• imperator
• miltiades
• morpheus
• punisher
• rongykuvik
• steel
• unknown

• 2010. augusztus
• 2009. február
• 2009. január
• 2008. december
• 2008. november
• 
  még régebben & címkék

• FeKeTeReTeKSeReG
• Les Filles & La Ville
• nick blog
• marla blogja
• pea blogja

• RSS feed
• Statisztika

Kicsit megkésve bár, "Szeretném küldeni minden BKV dolgozónak Rihannától a Shut up and Drive című számot..."

(nemnemnemnem dehogyis. amúgy nem én találtam ki sajna)

hát ennyi mára (tegnapra). 

Tehát nektek csak ennyit:

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20080221-endurance-robot-az-europa.html

/Nézzétek csak meg a második oldalt/ 

Tudom, hogy régen írtam, viszont olyan sok dolog volt egyszerre az utóbbi khm hét hónapban…

Tulajdonképpen kifejezetten minden a legnagyobb rendben. Érettségi előtt meg majd világgá megyek. Az van, hogy mindenkinek halálra le kéne terhelve lennie, viszont konkrétan hétfőn egytől este kilencig semmit nem csinálok az égegyadta világon, mert a házikat megírom max 1 óra alatt, utána meg nézek magam elé. Vettem egy új Douglas Adams könyvet. Jó, nyilván nem új, hanem az utolsó, gépen lementett írásait tartalmazza összegyűjtve. Mókás.

Apukám lazán iderakott elém egy kikölcsönzött DVD-t, hogy vigyem vissza, majd elegánsan lelépett mindenki a családból, így nem volt nálam pénz, csak nagy címletben, és gondoltam, nem szivatom meg a kölcsönzőst ezzel, úgyhogy elugrottam a Tescoba fogyasztói társadalmat generálni. Miután kiálltam a parkolóból, az első kanyarnál a világmindenség összes fahéjas mandulája szétgurult a kocsi alján. A Tescoban az egyetlen jó, hogy mellette van ez a konstant mozgóárus, aki fahéjas mandulát árul, ami tudvalevőleg a negyedik legjobb dolog a világon, közvetlenül a vattacukor, bodzaszörp és a hortobágyi húsos palacsinta után (...). Roppant kellemes volt a guruló mandulák andalító hangjára autókázni, úgy, hogy egy kicsiny lyukon át szemléltem a nagyvilágot, mivel a szélvédőre egyszerűen ráfagyott az ablaktörlő. A probléma összetett.

A logikus ugyebár az lenne, hogy mielőtt elindulok, lekaparom a vastag jégréteget egy szánandó kis pálcikával. Viszont az ragaszkodik a széles üvegfelületekhez. Tehát le kell olvasztani. Mire bemelegszik a motor, rendszerint megérkezem a célállomásra, így az egész értelmét veszti, egészen a következő indulásig. Így van ez.

Szalagavató is volt. Afterpartyval. Majd mesélek.

Mindenkinek további szép napot, igyekszem gyakrabban jelentkezni a továbbiakban.

Előszó:

Most épp Párizsban vagyok és otthon ülünk. Főleg, mert nem tudunk bulizni. De holnap (update: ma) megyek haza, mrsteel-ék még maradnak, bizonytalan ideig, tekintettel arra, hogy se szállásuk se repjegyük.
Ez a buli dolog úgy volt, hogy egy hete próbálta meg palkó felújítani régi kapcsolatait. Nem sikerült. Erre a champs-elyséesn ma szembejön velünk két csaj¹, visítozva köszönnek palkónak, és (mint utólag megtudtuk) közlik vele, hogy most épp a HARMADIK¹ barátnőjükhöz mennek, aki mellesleg itt lakik a CHAMPS-ELYSÉESN, mindhármuk volt osztálytársa. Kicsit beszélgetnek hárman, majd palkó fogja magát és ELKÖSZÖN, és továbbmegyünk. Mi azért nem tértünk magunkhoz egyhamar, és azzal mentegetőzik p., hogy majd a kutya (romain, ez itt egy név pff) elküldi a számukat. De ezt nem tette meg, mert töketlen. Végkövetkeztetés: itthon vagyunk, mert senki soha nem tudta meg a számukat. Mi meg ugye (mrsteel-el) nem tudunk franciául.

Bölcsességek:

A párizsi zöld ott és akkor van, ahol és amikor lerakod a lábad az úttestre. Mert francia.
A metró néha kihagy pár megállót éjszakánként. Mert francia.
A királyi palota alatt négy metrómegálló van. Mert francia.
Az éjszakai busz arra megy, amerre akar. Mert francia.
Egyiptomból loptak egy obeliszket. Mert franciák.
Minden ötödik autó Mercedes. (mondjuk ezt nem lehet összekombinálni a franciával, tekintettel a gyártó országra…)
Az E osztály alap, a C snassz. Mert franciák.
A buszsofőr köszön. Mert francia.
A pincér meg nem. hátigen…

Blog:

Amúgy első nap, amikor megérkeztünk, eléggé zuhogott az eső, és kiderült, hogy a reptér tulajdonképpen másfél órás buszútra van párizstól, úgyhogy engedelmesen megvettük a buszjegyet, és bejöttünk. Itt a kedves emberek vártak, akik megmutatták a lakást, amit béreltünk, kétszer megmutatták, hogy kell csatornát váltani, viszont hogy a szemetet hova kell levinni, azt mégse tudtuk meg tőlük. Estefele úgy döntöttünk, benézünk a városba. Ezt ott rontottuk el, hogy nem néztük meg, tulajdonképpen hol is lakunk, melynek eredményeként este tizenegytől hajnali négyig kerestük a lakást. És akkor is tök véletlen találtuk meg.
Második nap nagyjából semmi nem történt. Egykor felébredtem arra, hogy a szállásadó hív valamiért. Ugye alapból sem értem nagyon ezt a nyelvet, pláne ha egy portugál beszéli, pláne ha akkor keltem fel. Úgyhogy mondtam, hogy bon, és leraktam. Remélem nem sértődtek meg nagyon, mert azóta nem hívtak. Utána lenéztünk az Eiffel-toronyhoz, és üldögéltünk egy padon, és néztük. Igazából az ember el se hinné, hogy ilyen nagy [megalomán franciák]. De tényleg. Erős nyomás érkezett kettejük felől, hogy menjek fel, meg a Diadalívre is, tériszonyos lévén azonban számomra ez nem élmény, meg úgy érzem, így is elég pénzt költöttem. Majd legközelebb fölmegyek. Este pedig a Champs-Elyséesn beültünk egy Bistro Romain-ba, ami amúgy is drága, pláne itt, de tényleg 5 euróért egy kóla nyilván megérte.
Hétfőn majdnem benéztünk a Louvre-ba, már ott voltunk a piramisban, amikor palkó közölte, hogy nála nincs diák, szal neki nem lesz ingyenes, úgyhogy hagytuk a francba, úgyis csak pár dolgot néztük volna meg (neszeneked kultúra). Aztán leültünk a Tuileirákban.
Kedden elnéztünk palkó volt sulijához, majd körbementünk bent (erősnek tűnő gyér biztonsági szolgálat). Igazából az iskola is marha nagy, egy egész háztömb, kápolnával és egy gyárkéménnyel (ezt mi se értettük). Nem látott ismerőst. Kár.
A többi napra nem emlékszem igazából, de még jártunk Versaillesban, ami meg a másik bazinagy dolog, de sajnos Petit Trinanonig nem mertünk elsétálni, mert az nagyon messze volt. És sajnálom, hogy ezt kell írnom, de minden francia kastély ugyanúgy néz ki belülről, max a méretek változnak. Egy kis ízléstelenség itt, egy jó ötlet ott, de mindenki a királyokat másolta.
Egyik este palkó nélkül sétáltunk hazafele mrsteelel, miután az estét az Eiffel torony tövében lévő parkban töltöttük, ami náluk olyan, mint nálunk a millenáris, tele van emberekkel. Részeg emberekkel. Egyre szűkítve lett a keresési kör. Keressünk lányokat. Keressünk részeg lányokat (neem, nem azért¹). Keressünk részeg magyar lányokat. Keressünk kettő részeg magyar lányt, na és ekkor feladtuk. Ám miután hazafele metróztunk, el is érkeztünk a Défense-ig (az egy negyed, és tele van felhőkarcolóval), kiderült, hogy a villamos nem jár, és különben is nagyjából tíz rendőr terített le éppen egy feketét, kettő pedig egy fehéret, de őt utóbb elengedték, a feketét meg elvonszolták, van ilyen.
Azonban a mi villamosunk továbbra sem járt. A beléptetős rendszer meg csapdába csalt minket, mert ilyen zónákra van osztva a tömegközlekedés, és mi csak a belső két zónára vettünk bérletet, ez meg egy külső volt, és sunyi módon leengedett a metró-vonat-villamos bejáratok előterébe, viszont onnan már sebeseki, mindenhol azt írta ki, hogy rossz zóna. (Akkor mi a halálnak engedett be?? – ez is francia…) Kénytelenek voltunk átugrani, csak megvártuk, hogy a sok rendőr elmenjen. Mrsteel ekkor már a jelentős bekattanás fázisában volt, és azt mondta, nem érdekli, sétáljuk le. Nagyjából tíz kilométerre voltunk, és mindenki, akit megkérdeztünk (hajnali kettő) így kezdte: ohh, az messze, nagyon messze… (csak franciául) igen, arra mi is rájöttünk, kösz. Szerencsére az RER (regionális vonat) még járt (pff 2.17-kor ment Versailles felé egy járat, és ráadásul tele volt), úgyhogy azzal utazva egy megállót már nem kellett olyan sokat sétálni, és háromra haza is értünk.
Voltunk a Sacre Coeur-nél is, ami állítólag egy romlott negyed [mármint a Montmartre-negyed – azoknak, akik ismerik Párizst, akik nem, ők ezt a részt akár nyugodtan át is ugorhatták volna, de mivel ilyen hosszú és a szövegbe illeszkedik, végigolvassák, oh balgák. Dehogyis…]. Romlottnak lehet, hogy romlott, de hogy amikor mi ott voltunk, teljesen csendes lakókörnyék képét mutatta, az is biztos. (réteg: „Nem az a bajom a Sacre Coeur-rel, hogy magas, hanem, hogy hajnali kettő van és még nem láttam k*rvát!”). Hát így esett.

Rétegmondatok, némi magyarázattal:

„Látod, ez a rasszizmus alapja. Felszállt a feka, leült a Zoli mellé, és tudtam, hogy fel fogja k*rni az agyát…” /mrsteel/ Ez azért volt, mert öten voltak, leült mellém az egyikük, és végig ugrált, és szívesen megütöttem volna, csak visszatartott a négy gettóarc haverja. Mármint így lelkileg tartott vissza, nem szó szerint…

„Est-ce que je peux avoir un peu de créme, s’il vous plait? – De lait?
Est-ce que je peux avoir un peu caffé de lait, s’il vous plait? – Creme…?” /palkó és két különböző pincérnő/ két nap van a két beszélgetés között, két különböző helyen zajlott, és pont elég volt ahhoz, hogy megingassa palkó hitét a kávéházak ismeretében. Nehéz leírni az arcát ezek után.

„Gyerekek, úgy tűnik, bevettük Párizst!” [két óra múlva] – „Most akkor csókold meg a betont, hátha megbocsát…” /mrsteel, én-palkó/ a felelőtlen kijelentést mrsteel tette, amikor már megtudtuk, honnan jár az éjszakai busz oda ki isten háta mögé, ahol mi lakunk. A sors (a város?) iróniája, hogy pont akkor döntött úgy a sofőr, hogy most három járatot kihagy, melynek eredményeképp két órát üldögéltünk a megállóban, éjszaka.

„Esetenként jár erre vonat…” /szállásadó/ Ezt még első nap hallottuk, és nyomban a kijelentést követően két vonat zúgott el közvetlen az ablakunk alatt. A vonatok kétpercenként váltják egymást, és mindegyikről tökéletes a belátás a nappalinkba. Erről ennyit.

„Est-ce que je [érthetetlen] sucre?” [Én cukor]
„Je vais sucre…?” [Én megyek cukor]
„Est-ce que…?” [Esetleg…?] /én…/ én így próbáltam cukrot kérni a forró csokimhoz. Harmadik alkalommal annyit kérdeztem, hogy Esetleg…?, és a pincérnő bólintott és hozott egy marék tasakos cukrot. Lehet, hogy kiismerhető vagyok.

„…és mi lehet a kód? Nemtudom, üsd be, hogy 1333…” „Jéé, mindig kijön egy jó¹ csaj¹, ha beütöd ezt a kódot…?” /mrsteel/ palkó volt osztálytársának lakásához szerettünk volna menni, viszont itt olyanok a társasházak, hogy van egy külső ajtó, majd egy belső, ahol vannak a nevek, viszont kívülről is kell kód. Én naivan odamentem, beütöttem, hogy 1333, és kattant az ajtó. Megfogtam a kilincset, mire kinyílt, és egy nő lépett ki az ajtón. Itt ismét leesett az állunk. [tudniillik Párizsban két dolog miatt esett le az állunk rendszeresen: jó autók vagy jó nők¹. nem is részletezném tovább]

"Itt tulajdonképpen nincs is metró, csak beülsz, rázkódik egy kicsit, elsuhan pár felirat, aztán kiszállsz és odasétálsz, ahova akarsz." /mrsteel/ Ebben lehet némi igazság, merthogy itt kilométereket gyalogoltunk különféle föld alatti folyosókon, míg megtaláltuk a megfelelő kijáratot a 14 (!) metróvonal valamelyikéből. 

[igazából volt még több is, de tartalmuk és töltetük miatt nem ide valók.]

¹:Szeretném felhívni a figyelmet, hogy létezik a világon pea is, akibe nagyon szerelmes vagyok, ennélfogva nem szándékoztam semmi különöset csinálni a (részeg) lányokkal. (az különben is mrsteel ötlete volt.)

Itt jártam, ha még eszembe jut valami, írok.

Mi ez a szar zene...?

Jó, én ezt nem ismertem és nagyjából meghaltam a röhögéstől.
A hétvége eseménye az, hogy odaégettem egy fakanalat. És láttam a Mr Bean’s Holiday című filmet, amiben olyan fárasztó és kiszámítható humor van, hogy az ember sikítana, de az alapműveltséghez (:P) azért hozzátartozik, hogy megnézzük. Mégjóhogy.
Nagyon szimpatikus feladatot találtam fizikából, méghozzá az a címe, hogy Nyugalmi elektromágneses indukció („felőlem a vénégyzet akár egy pocokfaj is lehetne…” by bendi), és az a legjobb benne, hogy nem okoz problémákat a cím értelmezése sem, pláne az utána lévő hosszas leírás, amit még el sem olvastam, de biztos érdekfeszítő. Ez az egyhetes fizika-nélküliség mély nyomokat hagyott a tudásomat illetően.
Mezőkről jut eszembe.
Voltunk termtud terepgyakorlaton, ahol, a román kémügynökség megbízásából iskolás turistacsoportnak álcázva magunkat végigfotóztunk pár ipari létesítményt (n.t.ú. poénja). Jártunk a visontai hőerőműben is, ami „jéé felhőgyár” by punisher. A legvégső állomás pedig a tiszalöki erőmű volt, ahol elhitettük egy személlyel (kinek neve a történet egésze szempontjából lényegtelen, de ha valakit érdekel elmondom), hogy a mágneses és elektromos térhez hasonlóan a gravitációs mezőnek is van hangja (fizikás rétegpoén, bár ugye egyiknek sincs). A csúcspont volt, hogy n.t.ú. a diák ezirányú kérdésére a lehető legtermészetesebb hangon válaszolta: „A gravitációsnak? Naná, hogy van! Csak nagyon halk…” Tehát imperatorral megvolt min röhögnünk visszafele.
Van ez a témahét, és csütörtökön elutaztunk. Elutaztunk a halál f*szára, mert dugó nélkül másfél órát buszoztunk, és még ezekután sétáltunk is. Néztünk barlanglakást. Budafokon! Melynek következményeként lekéstem/elfelejtettem vala kürtórámat. Hja.

[ Boldog szülinapot ifju_titannak, aki immár bemehet a Szimplába ;) ]

Ma volt kresz-vizsgánk, és örömmel tudatom a néppel, hogy átmentem. Igaz, imperatorral kicentiztük, és direkt 65 pontot szereztünk, de azért óje.
Tekintettel a mai vizsgámra tegnap nem nagyon tudtam aludni, és felmerült bennem pár intelligens kérdés, ami néha így felbukkan, nem is értem, miért. Aki fáradt a gondolkozáshoz, a következő bekezdést ne olvassa el, az utolsó mondatot viszont FELTÉTLENÜL.
Pl. hogy miben lehetne tartani csak tisztán elektronokat és mennyit kéne azokból tárolni, hogy hatásos áramtárolót szerkesszünk. Valamint hogy ha elveszünk pár elektront valahonnan, akkor ilyen lökéshullámként mindenhova szétterjed, és minden atom vesz magához párat pár másik atomtól? Egyáltalán ugyanannyi elektron van mindig, vagy azok keletkezgetnek csak úgy?
JÓ, elnézést csak úgy felmerült.

Senki nem fogja elfelejteni, hogy szerdán szülinapom van. :P

Egy kicsit régen írtam, de mostanában olyan az életem, hogyha valamiért van egy kis szabadidőm, akkor pánikba esem, mert akkor valamit elfelejtettem. Így pedig nehéz blogot írni.
De voltam kispál koncerten (azért AZÉRT mert ingyen volt a jegy), és hát egészen fantasztikus volt, és viszonylag széles réteg képviseltette magát, szal 12-40 akárhányig mindenki. De azért az átlag 14 körül mozgott. Amúgy azt nem értem, hogyan lehet egy boxert elveszíteni NADRÁGON KERESZTÜL. De még doxapapa se tudja a választ… Aztán hajnali egykor beálltunk a mcdrive-ba a kocsik mögé és ettünk, bár egy picit hideg volt. Ezekkel az állato barátaimmal én többször fogok menni. Ennyit régen röhögtem… Most eljött az a kedvenc szakom az évben, amikor napközben rohadt meleg van, éjszaka meg rohadt hideg és pont nem tudsz normálisan felöltözni. És még lekéstük az éjszakait is, mindegy még jó hogy olyan közel lakom a pecsához:p Ez mondjuk sok réteg, úgyhogy abba is hagyom.
Mostanában csinálunk ilyen kresz dolgot, és szerintem igazságtalan az élet, hogy én, aki tanultam, ötször buktam meg sorban a próbaizén, apukám meg elsőre megcsinálta, pedig nem is tartja be a szabályokat. Ezek szerint legalább ismeri őket…
Egy súlyos hiba folytán megnéztem a Szellemlovas című filmet is, de akkor még NEM TUDTAM miről szól csak ezt adták. Legközelebb akkor se, ha fizetnek. Najó, akkor azért igen. Tehát még egy ilyen olcsó látványeffektekre épülő filmet. A sztori akár még jó is lehetett volna, ha mondjuk 10 évvel fiatalabb vagyok…
Az az igazság hogy olyan fáradt vagyok, hogy nem jut eszembe semmi több izgalmas, úgyhogy be is fejezem ezt a dolgot. Úgyis tömör voltam most.

Ma csak két összecsukolva röhögős eset volt, és ez kifejezetten kellemessé tette a napot. Az első amikor megkaptam az értékelőt ja amúgy szeretném mindenki figyelmét felhívni az egyik matek értékelőmre: „MUNKÁINAK KÜLALAKJA RENDEZETT.” Még sose írtak ilyen szépet nekem... na erre varrjál gombost éva…:D

Tesin brigi addig szivatta ádyt, amíg ő hozzá nem vágott egy röplabdát, de nem volt semmi baj végül, mert brigi azelőtt kiabált, hogy a labda becsapódott volna, ami nála a teljes halálfélelem jele, de aztán mégse, csak mi estünk össze. Tehát sokféle üvöltést hallottam már tőle (:P) de ez valami egészen új volt.

A másik pedig unknown annyira-de-jellemző-favicc hogy a tanárikból mindenki kinézett min röhögünk morphhal remélem felrakja majd a fotót. Kulcsmásolás itt. háh.

marla: ez a probléma régóta foglalkoztat, nade olyan, hogy kisikudjon, egészen biztos, hogy nincs. Szerintem kisikljon lenne a helyes, de hogy a külföldieknek nehezebb legyen megtanulni a nyelvet ezért kisikoljon. Mondjuk egyik verziót se ismeri a word, még jó hogy csak a word. Na tessék van probléma gondolkodni amíg gyógyulgatsz. Csak nem enged kommentelni...

Nincs több mondanivalóm.

Újabban minden reggel, amint elérek egy bizonyos ponthoz, elmegy a troli az orrom előtt, de pont úgy, hogy csak szépen rálássak. Az időpont lényegtelen, majd pedig két megálló között megint elmegy egy másik. Roppant idegesítő ám, úgyhogy akarom-nem akarom sétálok. Ez amúgy feltehetően azért van, mert a troli és én a lehető legrendezetlenebb állapotra törekszünk, így amikor az entrópia (S) tart az 1-hez, akkor tulajdonképpen akkor van legnagyobb esélyem elérni a trolit amikor a lehető legmesszebb vagyok tőle. Gondolj csak bele (igen, ez a fizika a, de azért még utána kéne nézni ennek a dolognak). Reggelente meg hideg is van, meg szép felhők. Még jó hogy vidáman indul a napom... hogy aztán bent az órákon elérje eksztatikus csúcspontját, főleg francián, ahol általában lemegyek alfába, és még némi heveny idegességgel is meg kell küzdenem (-na, hát a félévi jegyed ötös. -Ötöös? -Hm, jó, akkor hármas...)
Töriórán megtartottam a légierőből a kiselőadást, amit tulajdonképpen az éva hetedikben megígért, hogy majd tizedikben megtarthatom, úgy látszik a kommunisták elloptak egy évet tőlünk. Még ezt is (jajjderossz). Erről jut eszembe, tavaszi témahét Erdélyben lesz, Romániában, már előre vizionálom a fergeteges poénok sorozatát, amikben hátramaradott szomszédaink (nem) és eltűnt értéktárgyak szerepelnek, szoros összefüggésben. Meg nyilván utakra és a kisebbségpolitikára is lesz egy-két vigasztaló szó. Meg persze az EU csatlakozásra... (réteg: ötbetűs román férfinév? kutya. áá, az nem is öt betű...)
A matekórák meg rendszeresen akkor érnek véget, amikor már érdekelni kezdene a feladat végeredménye, mert morphnak meg nekem is más kalandos út lett a végeredményhez vezető, csak nem mindig sikerül óra végéig befejezni...De a mai dolgozat rendesen el lett szúrva azért.
Úgy felcseszte az agyam most egy blog, amit olvastam, a szófosásnak az a fajtája, amit a legjobban gyűlölök, nem elég hogy sokat beszél (ír), hanem még önmagát tökéletesnek gondolván másokat oltogat közben, de ütnék ilyenkor. De még az iwiwes bejegyzés.
Ma csak kétszer haltam meg majdnem. Lehet, hogy nézni kéne mielőtt lelépek a járdáról.

Kirakom ide ezt amíg eszembe nem jut blogot írni, hogy valamivel mégiscsak megtiszteljem ezt a fasza új dizájnt. Mindjárt sítábor. Tegnap (meg félig ma) végre megnéztük a Keresztapát. Hát hosszú, de tetszett.

(innen) :

Nem vagy paraszt, csak a szomszéd faluba is csak útlevéllel engednek e!
Nem vagy paraszt, csak nálatok a tarlóégetés nemzeti ünnep!
Nem vagy paraszt, csak neked már a százas szög is integrált áramkör.
Nem vagy paraszt, csak a szalonnafüstölőbe jársz szaunázni.
Nem vagy paraszt, csak mezítláb töröd a diót.
Nem vagy paraszt, csak a térerőt is hektárban méred.
Nem vagy paraszt, csak az igazolványképed háttere is mező.
Nem vagy paraszt, csak az ólból is csak vízummal engedtek ki.
Nem vagy paraszt, csak fut utánad a krumpliföld!
Nem vagy paraszt, csak messze laksz a várostól.
Nem vagy paraszt, csak a déli harangszó is fél 1-kor ér el hozzátok.
Nem vagy paraszt, csak ostorral kapcsolod be a videót.
Nem vagy paraszt, csak már az óvodában is kikapáltad a homokozót.
Nem vagy paraszt, csak emlékezetből rakod össze a traktort.
Nem vagy paraszt, csak szédülsz az aszfalton.

- Milyen az orosz visszhang?
- Alkohol!!! Hol? Hol? Hol?

Amúgy a kedvencem:P:

Egy lány felhívott: "Gyere át, nincs itthon senki." Átmentem. Tényleg nem volt otthon senki.

Miltiadesnek, szilveszter emlékére...:

- Hogy kezdődik minden roma vicc?
- Körültekintéssel.

" data-width="320px" data-height="240px" id="V__143675629_1">

Ez a franciás cucc, nem volt könnyű megtalálni:D
/Mondjad, Sarkozy, apád miért menekült el Mo-ró?/

Jóó törióra rulz:P imperatornak...

Tegnap meg gázrobbanást álmodtam. Az normális? 

Volt elsősegély szituációs nap, és kicsiny, de elszánt csoportunkkal szoros (nem) versenyben sikerült megcsípnünk az utolsó helyet. Mert két embert megöltünk. A gerincsérültet gondolkodás nélkül fordította át brigi, úgyhogy a versenybíró leesett a padról a röhögéstől. A combartériást pedig máig nem tudom, miért halt meg mi olyan jól láttuk el, és még véresek se lettünk. Lehet, hogy ez nem tetszett nekik. A többi állomáson meg rohadt jó pontokat szereztünk minden tök jó volt, de tényleg.
Bent is aludtunk a suliban, a négy tizenegyedikes természetesen klikkesedett és bevackoltuk magunkat a 203-asba, de soha többet mert kemény volt a padló és ráadásul hideg is, úgyhogy marad a szőnyegpadló from now on. Brigi beszélt álmában, ádyval riadtan keltünk fel (én személy szerint attól féltem, hogy máris reggel van), de flóra megnyugtatott minket, hogy mindig ezt csinálja. És tényleg. Valami olyasmit, hogy „ne menjetek oda”, de sokszor. Biztos elsősegélyeset álmodott.
Aztán ma meg istencsászárok (versenybírók) voltunk egy állomáson, ahol motoros sérült volt. Mondjuk m. erősen gondolkozott, hogy legyek-e ilyen jó szereplés után („figyeljetek, csak azt áruljátok el, hogy lehettetek ilyen bénák??”) bármi is, aztán megkegyelmezett. Ma a kicsiknek :D volt ilyet szituizéjük és én összevont állomáson voltam motoros sérült+betegellátás menete, szegény motorost kétszer ölték meg, de az élete csak nyolc pont levonás volt a harmincból, úgyhogy érdekes a felosztás. Ha az ellátás jó, de az elején hibádzik és lenyeletnek vele valamit, amitől megfullad, akkor még jár a pont. Szerintünk…

Hát ez volt az első nap (háttal nincs mondat), a suliban a napot valami nyugis révületben töltöttem, nem nagyon rázott fel semmi, csak a francia fordítás meg az angol esszé. Meg a tesi, de mesteri kosarat dobtam. Amúgy máshol őrület van. Valamikor amíg emigrációban voltam még, behoztak a szobámba egy olyan kis színes dobozt az ember nem is hinné milyen büdöset tud csinálni pedig állítólag légfrissitő, de nem ám valami hagyományos hanem olyan... nem is tudom, csúnya. De ez csak akkor tűnt fel, amikor kihúztam valamit a konnektorból, és ráébredtem hogy addig nem volt ott semmi, amit ki lehetett volna húzni. És színes és mindenféle vonalak vannak rajta! Ma meg arra érek haza, hogy az egész szoba szét van túrva, mert apukám szerint penészes volt a fal a szekrény mögött, ezért átrendezte az egészet és most itt átható egészségszag van. A burkon kívül meg káosz és nihil (új szó:D).
Dejó volt a zenekar tényleg megérte sietnem oda nagyjából ha a harmincból voltunk nyolcan lehet, hogy sokat mondok. Két hangunk volt, azok is a legegyszerűbbek és megszámlálhatatlan sokszor lejátszottunk, az összes elképzelhető variációban, már majdnem eljutottunk a tökéletességig, ekkor szerencsére feltűnt a karmesternek, hogy míg minket oktatott egy másik teremben, a többiek megléptek, úgyhogy minket is elengedett.
Amúgy az ember ráébred miért rossz az, hogy nem lehet a benzinkútnál gyógyszert kapni egy rohadt n*o c*trant nem tudtam beszerezni 31-én úgyhogy minden vaskalapos megvakarhatja ott lent (by ifju_titan:P). Tehát ma mentem el. Egy vörös (!)(!) nő fogadott, kedvesen mosolygott majd a papírjai fölé hajolt és vacakolt. Széles mosollyal elmondtam kívánságom, mondta, hogy rendben, egy pillanat. Tíz perc múlva kezdtem forogni a tengelyem körül, megmozgatván elgémberedett végtagjaimat, mögöttem egyre gyűltek a rettenthetetlen nénik, a nő meg csak pakolt csak pakolt. Újabb tíz perc várakozás, szemmel láthatóan fogytak azért azok a papírok, a sor meg csak nőtt. Ekkor végre felnézett, és nagyjából két másodperc alatt beütötte a gépbe amit kértem és kiadta a dolgokat.
Tényleg jó, hogy csak itt lehet vásárolni.
Háh holnap is hosszú nap lesz kész, ko. 

Creed – Bullets
Bloc Party – This Modern Love

Úgy volt, hogy nick fölvetette az ötletet még októberben, hogy nem lenne-e poén karácsony után elmenni snowboardozni. Megegyeztünk, hogy az lenne, és egészen karácsonyig nem is nagyon foglalkoztunk vele, kivéve miki anyukáját, aki összedobta az egészet, és elindultunk valamikor 26-án.
Hát a tudásomról annyit, hogy én egy kék pályán állásból tudtam akkorát esni, hogy még mindig fáj a kezem tőle.
De határozott fejlődést mutattam.
Ennyit még sítáborban se estem, most néha hajtani kellett nick miatt, és csak egyszer adtam fel és lesétáltam egy pálya mellett, mondjuk pont az volt a leghosszabb kicsit nehéz leírni nick arcát amikor leértem. Csak egyszer ütköztünk össze, akkor is bejött elém és csak azért nem lett dzsihád, mert én sokkal nagyobbat estem mint ő (jellemző:P) és könyökön csúsztam még vagy húsz métert lefelé amin annyira kellett röhögnie hogy nem cs*szett le. Egyszer eltévedtünk (nem, mindig eltévedtünk, ebben tuti vagyok) és A fekete pályán csúsztunk, néha függőlegesen volt jeges és ha elestünk nem tudtunk utána megállni annyira csúszott úgyhogy a felét még ő is nadrággal tette meg, de oda se mentünk többet.
Aztán tegnap volt valami szilveszter és joe is ott volt, elhatároztam, hogy összeeresztem majd a két magiszteremet, mert ő is tök más technikát mond, aztán a maradványokat kimosom egy slaggal, és kitalálok valami eredetit. Nick-é logikus de furcsán néz ki, joe-é meg hülyén hangzik de szép is lehetne.
Vót party yo (ebből a három szóból most egyet se ismert a vindóz), jó ezt nem is folytatom, utána meg lementünk messze, jacuzzi kaja pihe-puha ágy…
Jaigen volt földrengés valójában imperator jobban tudja mi volt (földalatti atomrobbantás by radiáns corp), de ezt majd ő kifejti. Nyilván. Amúgy ezért is nem írt az utóbbi pár napban, elő kellett készítenie a terepet.

Jajj.
Lehet, hogy a sas szép magasan száll, de a vakondot nem darálja be a gázturbina.

1. morpheus, kérlek, töltsél már fel valami szép képet oda fel, mert így eléggé sivár ott. Fent.

2. Holnap info oktv. Nem fűzök túl vérmes reményeket hozzá, az a jó, hogy reggel lehet aludni.

3.Ma volt mikulás.

4.Mindjárt meg karácsony.

Mivel szemmel láthatóan mindenki ... blogolni, ezért felteszem a titkos fegyvert. Szenvedjetek.

Nem az a baj, hogy nagy az isten állatkertje, hanem hogy alacsony a kerítés.

Érdekes arca van. Érdekes, hogy ez egy arc.

Barátok jönnek, mennek... az ellenségek gyűlnek.

Zűrzavar, pánik és rendetlenség ... amint látom, az én munkám itt véget is ért.

Nem a győzelem a fontos, hanem az őszinte részvétem.

A stressz az, amikor üvöltve ébredsz fel, aztán rájössz, hogy nem is aludtál.

Az nem igaz hogy az élet nem habostorta, csak tudni kell nyalni.

Az lehet, hogy az ufók csinálnak köröket a búzába, de ők is bottal és zsinórral...

Aki dohányzik, az meghal. Aki nem, az is.

Jézus megváltoztatta az életedet! Akarod menteni a változásokat?

Az emberiség olyan mint a krumpli: a java a föld alatt van.

[Matekóra rulz]
Még nincs teljesen kész, de már majdnem elkezdtük...

Mindenütt jó, de mindig elzavarnak.

Én nem a cápáktól félek, hanem attól, hogy meg akarnak harapni.

Mindenki, aki hisz a parajelenségekben, emelje fel a kezem!

Az élet már csak ilyen, mindig közbejön valami aztán meghalunk...

Az igazolványképemmel dobják fel az unalmasabb horrorfilmeket.

Alien május elseje!

A szamítógépem megver sakkban ... de kick-boxban én vagyok a jobb!!!

Az az ember, aki nem tudja magát világosan kifejezni az hülye! Érted ?!?

Nem szép, de van benne valami visszataszító.

Olyan kövér, hogy ő a két legjobb barátom.

Az alvástól megéhezem. Az evéstől elálmosodom. Az élet szép.

A könnyebb utat úgyis aláaknázták.

Öö rég írtam

Szalagavató után azt álmodtam, hogy fizika példákat oldok meg. Ezt muszáj volt megjegyeznem, minden nyomorgó sorstársamnak, akik a kockás (négyzetrácsos ehh) füzet fölé görnyedve a számológépbe hosszú képleteket írnak be, és a legnagyobb öröm számukra az, ha kijön a háromszög belső szögeire száznyolcvan fok. (Mielőtt bárki téves következtetéseket vonna le, azért nem mindig ez a legnagyobb, ilyenek csak heti hat+két órában történhetnek (az a +2 a „minden nap egy óra gyakorlás” cím alatt fut)).

Amúgy elég furcsa, hogy irodalomból több dogát írunk, mint matekból és fizikából együttvéve, vagy, ha nem is írunk épp, akkor oldalas esszéket kell leadni háziként.

Pénteken voltunk korizni, mrsteel-lel, emmával és rózsabimbóval (ő amúgy 180 centi magas síelő, a neve b-vel kezdődik és ertold-ra végződik). Volt valami 100 éves a szépművészeti banzáj, úgyhogy oda is mentünk, miután a normál időben is koriztunk. Bár hozzánk, mint az alternatív közgazdasági gimnázium tanulóihoz, jogos lehet a kérdés, miért is mentünk be két órára 900 forintért, amikor ezt fél kilenctől hajnali egyig megtehettük volna 100 forintért is akár. Mindenesetre jókat mókáztunk, és azért egy kanadaival felfegyverkezve eléggé jónak éreztük magunkat, addig, amíg - külső (élmény)beszámolók szerint határozott stílusjegyeket mutató – piruettet estem, miközben a megállást gyakoroltam. Kétszer. A megállás az eléggé gyenge pont a rendszerben. Aztán szombaton volt adventi vásár, amint felébredtem, már be is néztem, olyan dél környékén. Azért ezek a hetedikesek elég durva arcok. Ahogy azt imperatorral észrevettük, tegeznek minket, hátat fordítanak nekünk, és a legteljesebb nyugalommal néznek a szemünkbe, úgyhogy még elég sokat kell rajtuk formázni, hogy beilleszkedjenek… Amúgy a matek még nem erősségük, vettem egy teát 50 forintért, majd utánam szetter is vett egy teát – 100 forintért. Röhögtem egy jót rajta, és ő idegesen visszament a pulthoz, én komolyan féltettem a szegény elem testi épségét, de végülis minden rendbejött, mert kiderült, hogy csak nekem kellett kevesebbet fizetnem. Bosszúból ötezrest adtam, amiből szerintük ha levonunk ötvenet, az pontosan ötezer-egyszázötven lesz, legalábbis ennyit kaptam visszajárónak. Gyorsan visszaadtuk nekik ami jár és eltéptünk a színről, mielőtt valami újabb dolgot fedeznek fel amiért fizetni lehet. Ha jól emlékszem, még pakolni is segítettem vissza az ebédlőbe a youngosoknak, úgyhogy megvolt a napi jóttevés-adagom.

Aztán ma voltunk miltiadessel hagyományos karácsonyi bevásárlókörutunkon és ahajajj de fárasztó volt, de a lényeg, hogy megnéztük a rusnya új mobilom a és megnéztük volna rusnya új mobilom b verziót, ha lett volna ott ilyen bót. Nem volt.

A nyitótáboros videó nem, soha többet nem, csak a szalagavatón az összes ismerős és roppant elegáns és kiöltözött iskolatársak előtt, mert ahogy a tréfás stúdiósokat ismerem ez valahol a nyitóképek között lesz. Ády, téged teszlek minden öngyilkosságért felelőssé…

Ja, bölcselet:
Lehet, hogy a földönkívüliek csinálták a gabonaköröket, de ők is bottal és kötéllel...

Halódik egy kicsit a blog, hát megadom a kegyelemdöfést. És írok.

Volt szombaton egynapos termbúvár, ami egészen rohanósra sikerült. Új fejlemény, hogy miltiades is bekukkantott köreinkbe, reméljük velünk marad továbbra is.

Az elképesztően kora reggeli időpontban gyülekeztünk a Déliben, ahonnan röpke három óra utazás után eljutottunk Lepsény metropoliszba, ahonnan pár csoport szerteágazott, hogy egyedül tegyék meg a kilenc és fél kilométeres utat. Minden távolságon el lehet tévedni, akár egy húsz perces séta alatt is, de most mindenki sikeresen teljesített mindent, és a célállomásra, a biogazdaság, alternatív energia, szépjövő házba megérkeztünk két óra magasságában. Vagy mikor. Itt előadást hallhattunk a biogazdálkodás előnyeiről, a bioszobában egy biolaptopon bioképeket nézegettünk, furcsa biozenével a háttérben, majd egy jófej biogyerek mesélt valamit. Sajnos nem értettük, mit. Aztán hátramentünk a kecskékhez, akik kétségtelenül kecskék voltak, akármennyire is biok. Úgy hozzászoktam ehhez a szóhoz. Még a nő mesélt a távolabbi terveikről, nagyon szépek voltak, csak nem mind megvalósíthatóak. Akármennyi vállalkozó jelentkezik is rá.

Mindezek után átsétáltunk a templom kertjébe, ahol m.t.ú. tartott előadást a fentebbi dolgokból, mesélt banánokról, amik tele vannak vegyszerrel, és hogy jól mossuk meg az almát. (Nem-nem, több minden is megmaradt!!) Majd később tizenöt gondolatot kellett összeszedni az előadásról, ahol állítólag megpróbáltam átverni Őt, pedig nem is. Annyira. Sok volt az a tizenöt gondolat, és most ezért kell írni minden tizenegyedikesnek is élménybeszámolót „köszönjétek jokernak, mert most vagy ő ír két oldalt, vagy mindenki felet…” dee-re mindig számíthatok, ő egyből a két oldalt opcióra szavazott, szetter nem is hallotta, roni meg szokás szerint morgott valamit az orra alatt. Ezek után testületileg átvonultunk a kocsmába, hogy heveny minőségi zenehallgatással és beszélgetéssel üssük el az időt, amíg értünk nem jön a busz, hogy különböző manőverekkel egyből a vonatállomásra szállítson minket. Este hétre érkeztünk a délibe, gyorsan szétszéledtünk, én meg mentem rögtön a balatonra egy másik táborba.

De még van matek is, úgyhogy ez egyelőre kimarad.

Ha imperator nem postol hamarost, feltöltök egy igen érdekes hangfelvételt, amit  unkown-nal készítettek még nyolcadikban. De unknown-nak semmit nem változott a hangja, ellenben höhö.

Telik a szünet.

Voltunk temetőben, mivel mindenki tegnap volt, ezért mi ma.

Utána érdekes combókkal szaporodtak a feladatok. Mondjuk fel kellett szedni egy növényt, és elszállítani egy célállomásra. Arról azonban nem volt szó, hogy az összes irányba tüskék nőnek ki belőle, és irdatlan magas.  De valami olyan istentelenül rusnya, hogy szerintem azért nőhetett meg ilyen nagyra mert a föld taszítja magától… állítólag madagaszkári pálma szegény neve. Muszáj szereznem egy olyat… Persze beleállt a kocsi kárpitjába párszor.

Ha már voltunk boltban, vettünk valami igényesebb hússzármazékot is párizsi helyett, meg, miközben épp olajbogyót kerestem, amit amúgy nem találtam, szereztem Győri édes kishajót. Ez a megállapítás mindössze dzs számára bír tartalommal, aki mindig megbocsátó mosollyal az arcán szórja ezt az eledelt a nép közé, és én igen kedvelem. A kishajót. (Is…:P)

A kocsiban bosszúból nem kötöttük be az övet, mert mindig figyelmeztet rá. A Wartburgok abból a szempontból jobbak a kocsinknál, hogy bár azok is tele vannak hibával, legalább nem írják azokat ki, idegesítő hangjelzések következtében. Németül.

Amúgy még hétfőn voltunk on fake ice, ahogy nick fogalmazott, és kétszer sikerült esnem, de egyszer majdnem nem lettek ujjaim, mert nick közel jött, és csak furcsa manőverekkel tudott kikerülni. Szerintem még salsa-elemeket is alkalmazott, de ezt úgyse vallaná be…

Ezeket találtam (ha ismeritek, elolvassátok mégegyszer, sose árt):

Egy csodásan magányos szigetre a következő embercsoport vetődik egy hajótörés miatt: két olasz, két francia, két német, két görög, két angol, két bolgár, két kínai, két amerikai és két ír férfi, továbbá minden nációból egy nő. Egy hónap elteltével a semmi közepén lévő magányos kis szigeten a következő furcsaságok észlelhetők:

- Az egyik olasz férfi legyilkolta a másikat az olasz nő miatt. 

- A két francia férfi pikáns hármast alakított a francia nővel. 

- A két német pontos heti időbeosztás szerint, felváltva hál a német nővel.

- A két görög pasas egymással hál, a görög nő pedig főz rájuk. 

- Az angol férfiak azóta is várják, hogy valaki bemutassa őket az angol nőnek. 

- A bolgárok hosszú percekig nézték a végtelen óceánt, majd újabb hosszú percekig szemlélték a bolgár nőt, végül úszni kezdtek. 

- A kínaiak alapítottak egy vegyesboltot (mosodát, étkezdét, ...) és teherbe ejtették a kínai nőt, hogy legyen elég személyzet.

- A két amerikai férfi az öngyilkosság határán van, mert az amerikai nő folyamatosan azon nyavalyog, hogy nem tudja megvalósítani önmagát, nem beszélhet a pszichoterapeutájával, fel szeretné végre dolgozni az anyjával való kapcsolatát, és kövérnek látszik a pálmafák mellett, és ezen az sem változtat, hogy itt nem kell adót fizetni. 

- Az írek felosztották a szigetet északi és déli részre, valamint lepárolót építettek. Nem emlékeznek szexre, mert a kókuszpálinka némi homályosodást idéz elő az agyukban, de boldogok, mert az angolok nem érzik jól magukat.

És a kedvencem:

-Józsi bácsi! Igaz, hogy leszűkült a szókincse? – F*szt!