• hdsnet
• ifju_titan
• imperator
• miltiades
• morpheus
• punisher
• rongykuvik
• steel
• unknown

• 2010. augusztus
• 2009. február
• 2009. január
• 2008. december
• 2008. november
• 
  még régebben & címkék

• FeKeTeReTeKSeReG
• Les Filles & La Ville
• nick blog
• marla blogja
• pea blogja

• RSS feed
• Statisztika

Érdemes megnézni, hogy a filmesek mit hoztak össze a szerenádos élményükből: itt

Dávid felrakott még facebook-ra egy jó videót, azt is ajánlom... 

Nagyon régen írtunk és írtam már blogot. Ez amolyan semmi különös blog lesz, semmi művészet, semmi színes szalag.

Ma reggel úgy határoztam, hogy heveny meghűlésem és torokfájásom ellenére megyek suliba, végtére is az utolsó igazi napunk. Azt a luxust megengedtem magamnak, hogy 10 egész perccel később kelljek (7:10) és ennek ellenére csak egy percen múlt, hogy lekéstem a szokásos buszomat (7:28). Nem bántam, végtére is nem siettem sehova és egy érdekes külsejű munkással együtt vártam a buszra.

Ekkor befuott a csodálatos csikós család szekere és felvettek. Ezzel garantálva volt a jókedvű napkezdet.

Reggel meghívtak a kilencedikesek minket, táborszervezőzek egy búcsúra. Nekem nagyon jól esett, hiszen nekünk három évvel ezelőtt eszünkbe se jutott mégegyszer megköszönni a szervezőknek. Kicsit kaotikus volt, de kedves. Jó tudni, hogy ez a hat év velünk együtt nem tűnik el teljesen.

Ezután következett  utolsó matekóránk Harsi tanárnővel. Azt hiszem nekem mindigis szerencsém volt a matektanárok terén. Egy matektanárnak elkerülhetetlen, hogy legyen valamely karizmája, amellyel képes az alapvetően érdektelen feladatokra a figyelmet felhívni. Egy Juhász Iván típusú tanárral nagyon nehezen tudnám elképzelni a matekot, kell valamilyen belső stabilitás, rendezettség. Harsi tanárnő volt eddigi legjobb matektanárom. Megtanított élvezni a matekot. (És isteni jó kávés sütit tud sütni...)

Utolsó történelem óránk, igazából ugyanolyan volt, mint a többi. A tanárúr jelenléte betöltötte a teret, pedig halkan beszél, sokszor csak magaelé motyog, de mégis mindenki meghallja és elsősorban tanár-diák interakció folyik, és nem diák-diák. Biztos vagyok benne, hogy ez nem csak rám igaz. Igen, beismerem, hogy az egyik legfontosabb tanárom a Lőrinc, de ma is több, mint 10-en kérdeztek, érdeklődtek iránta. Nem tudom, hogy csinálja. Talán az is benne van, hogy igazán közel senkit sem engedett magához. A közös témák erősen behatároltak. Persze ez nem baj, sőt, azt hiszem ez ad egy különleges ízt. Többek között ezért szeretem a magázást is. A magázás egy-egy beszélgetést kiemel a kis baráti csevejek közül.

A horn véleményem szerint kissé furcsa volt, de sztem megtagadta volna önmagát, ha ezegyszer felszabadult és természetes lett volna. Ahogy említette, nem szereti az első és utolsó órákat. Talán fél, hogy felszakadna benne egy gát, és túl személyessé válna. Van egy kör, amin belül tanár-diák kapcsolatot nem enged beljebb. Ma ezt így határozta meg. Mi meg azért már vagyunk elég nagyon ahhoz, hogy tudjuk, az ahogy ezt előadta azt igazából hogy is kell érteni.

Ebéd után felmentem Juhász Ivánhoz, mivel utolsó csütörtöki óránkon nem tudtam jelen lenni, és úgy gondoltam, nem búcsúztam el tőle kielégítően. Ivánban nem lehet csalódni. Épp nem volt semmi dolga és egy pillanat alatt beszélgettünk 40 percet az irodalomról, a csoportról és magáról az AKG-ról. Thank you, captain!

John Keating: We don't read and write poetry because it's cute. We read and write poetry because we are members of the human race. And the human race is filled with passion. And medicine, law, business, engineering, these are noble pursuits and necessary to sustain life. But poetry, beauty, romance, love, these are what we stay alive for. To quote from Whitman, "O me! O life!... of the questions of these recurring; of the endless trains of the faithless... of cities filled with the foolish; what good amid these, O me, O life?" Answer. That you are here - that life exists, and identity; that the powerful play goes on and you may contribute a verse. That the powerful play *goes on* and you may contribute a verse. What will your verse be?

Ezekután következet der allerletzte deutsche Stunde. Megnéztük a tavalyi Kaptain Balu-s és az idei előadásunkat. Az egyik leghasznosabb dolognak tartom a nyelvtanulást. Nagyon durván felemelő érzés, amikor ráébredsz, hogy tudsz egy másik nyelvet. Most épp németül nézem az Én, Pán Pétert. És értek majdnem mindent. Csodálatos.

Német után beszélgettem egy keveset a Ditkével. Megbeszéltük, hogy az általunk felvételiztettek közül kiket vettek föl. 15 fölött van a számuk. Arra jöttem rá, hogy az akg évfolyamai nem csak a felhozatal ingadozásai miatt különböznek ennyire egymástól, hanem már a felvételikor a patrónusok veszik fel a gyerekeket és bizony-bizony olyan nagy a paletta, hogy nagyon sok eltérés lehet ebből. Persze most még semmit sem lehet látni az évfolyamból.

Ditke az utóbbi időben sokat változott a szememben. 11-edik elején emlékszem, hogy azt hittük, eltévedt egy normális iskolába menet és hogy nem ide illik. Azóta  talán asszimilálódott, vagy csak szimplán jobban megismertem, meg persze neki a csibéjével sem lehetett könnyű. Szóval tök jót beszélgettem vele és nagyon sok mindenben azonos véleményen vagyunk. 

Ami mindkettőknek feltűnt, az a 11-edikben jöttek ragaszkodása az AKG-hoz. Vannak olyanok, akik egy évvel ezelőtt amilyen gyorsan csak lehet el akartak menekülni a suliból, ma pedig nincs kedvük hazamenni, itt érzik jól magukat és úgy érzik, megtalálták a helyüket. Ez nekem nagyon jó érzés. Az, hogy a mi kis buborékunk nem egy aberrált valóság, hanem kívülről jövők is úgy gondolják, hogy ami itt folyik az jó.

Fél négykor elhúztam régi diadalaim színhelyére, a gépterembe, ahol a régi nagyarcokkal zúztuk az igát 4 órán keresztül. Nagyon jó volt újra együtt, srácok! Én persze gyenge egészségi állapotomra tekintettel korán hazamentem.

Ez jó sok lett!

Holnap bolondballagás... én 9-re bemegyek, mert stréber vagyok :D

Alles Gute! 

miltiades 

Az első rossz dolog amit megemlítenék, hogy január van. A második, az hogy már a vége felé járunk, így mindjárt beköszönt a február. Ebből szinte rögtön következik a harmadik probléma, név szerint a jelentkezési lap kitöltése, és leadása február 15-ig. Ez persze magában hordozza a negyedik problémát a sorban, ami a jelentkezési lapból egyértelműen következik, mégpedig az hogy kétszintű rendszerben tett érettségink időpontja szinte fénysebességgel közeledik. Ez persze nem igaz, mivel a fény hozzávetőlegesen 300000 km/s - sebességgel terjed, szóval ha ilyen arányban felgyorsulna az idő valószínüleg annak beláthatatlan következményei lennének. De az idő akkor is gyorsan telik. És erre tökéletes bizonyíték az, hogy fél hétre értem haza, különóráról és alig telt el  perc, máris fél 11 van. Valalmi átbaszás átverés van ebben az biztos. Végül de nem utolsó sorban, nem jó dolog az ha bomba robban. Főleg ha véletlenül. És méginkább ha egy vc-ben... Shit happens...

Úgy döntöttem, hogy azért röviden összefoglalom az elmúlt hetek eseményeit. Mert volt bőven, de csak úgy suhannak.

Szal volt éwége. Nyilván mindenki megfog ütni, meghogy hogy is mondhatok ilyet, de nem nagyon vagyok az eredményeim miatt büszke. Valószínűleg már nem jelent annyit. Ebben az évben minden összejött, bár keményen meg is dolgoztam érte. Jó érzés, hogy újra kitűnő lettem meg ilyesmi, de hát nem.

Hávájszánsájn sincs, mert a nyár kezdetével csak tovább nőttek kötelezettségeim.

huh tényleg kezdjük az egészet előlről. Szóval:

Juhhhééé. Nyitótábort szervezünk!!! másodszorra, és ez az akg történelmében még csak egy csapatnak sikerült, mégpedig síkbandiéknak, szal ezzel utolértük őket, juhé meg vivát!

Nem árulhatok backstage infokat, de múlt héten kb egy óra alatt három hónap munkáját készítettük el, szal jók vagyunk.

Erről jut eszembe. Tegnap fél tizenkettőre értem haza, azonnal beugrottam az ágyba és aludtam, reggel azonban brrr csergett az óra, hogy reggel hét óra van. Akkora lendülettel csaptam le, hogy megnyomtam egy másik gombot is, aminek hatására beindult a rádió. Már majdnem megütöttem, amikor rájöttem, hogy hé ez egy jó szám. A petőfi rádió időnként kifelyezetten el tudja találni a stílusomat. mindegy. Felkeltem, nagyon nagyon nagyon nehezen, ami nálam ritka, de ez most tényleg kínkeserves volt. A reggeli vajassonkás kenyeremet, amire kecsöppel egy mosolygós smáljli van rajzolva a hűtőből kifelé menet beleütöttem az ajtó szélébe, és a már jól ismert törvény következtében a félkaréj finomság a földön landolt. Nem estem kétségbe, csak akkor, amikor úgy akartam felvenni a földről, hogy beleülök egy székbe, azonban ott is melléültem és a földre huppantam. No para. Az egyszerűség kedvéért a földön fogyaszottam el a kenyeremet... Aztán nagy nehezen elindultam itthonról, reggel nyolcra németre mentem. reggel nyolctól délután fél egyig tart, két tíz perces szünettel, tehát előre utáltam. szokás szerint láttam a buszt elmenni a megállóm előtt, tehát lesétálltam a hegyről. isteni volt. a villamos is elment, de nem baj, addig is hallgathatom a helyi munkagépek különböző melódiájú tolatóradarját. Téényleg mindegyik másmilyen. 7:58-ra érkeztem meg az Árpád gimnáziumba, ahol volt a kurzus. Gyanúsan sötét volt a folyosón, de azért az egész reggelt végigkísérő lélekjelenléttel róttam tovább az utam. Sötét volt a teremben, ergo mentem a tanáriba. Hála az égnek épp jött szembe a tanárnő, aki németül beszél. Csak. CSAK. valamit mondott, a meglepetéstől nem értettem, aztán elmondta kétszer, és rájöttem, hogy ma egy félórával később kezdődik az óra. Miután erre rájöttem, elkezdett magyarul beszélni, teljesen megijesztve engem és kiderült, hogy ő érettségiztet, ezért nincsen ma egyáltalán óra. Nincs ma óra... Hát jó. Pluszba még teljesen félre is értettem, amit mondott. De ha már ott voltam a drága némettanárnő adott egy kis leckét még holnapra, hogy ne érezzem értelmetlennek a bejövetelt. Kössz... Hazafelé kiolvastam a shytól kapott zsoldos könyvet is, szal csak negatívum történt eddig velem... Nadehát fel a fejjel :D

Mi van még? Voltam most hétvégén nomádot építeni. Morpheus nagyon jól összefoglaltam asszem az egészet, hogy "a nomádépítés tartalmazza a nomád összes negatív vonását, a pozitívumok mellőzésével" Síkbandiék hozzáállása azért szerencsére kellően, hogy úgy fogalmazzunk könnyed volt. De azért dolgoztunk is, a többi építőbrigád nem volt túl hatékony, szinte mindent mi építettünk fel, négy magyar sátor kivételével. A többiek leültek dobolni meg gitározgatni, amikor pedig bejelentettük, hogy most akkor mi el is mennénk, akkor gyorsan mondták, hogy nagyon légyszi még ezt meg ezt. Megcsináltuk nekik, de azért nem voltak kedvesek...

Az ez évi nomád-kerettörténet kitalálása megközelítőleg két percet vett igénybe. Nekem teccik. Kellően magyaros... Bővebb információkért hívd a 06 90 987 65 43-as, emeltdíjas telefonszámot.

voltam,

miltiades

u.i.: r^{emélem marla már nem utál annyira, mint eddig tette...}

u.i₂.: A KÖJÁL víz vizsgálata szerint a kistolmácsi forrás vizének íze: "a szokásos"

ha igen, azért, ha nem, akkor meg épp azért nézd meg a youtubeon a

Laci bácsi csütörtöki tárgyai I.

című videót. Terveim szerint a jövőben is lesz majd ilyen, mert nekem tetszenek ezek a nyitások:)

" data-width="320px" data-height="240px" id="V__143675629_1">

Ez a franciás cucc, nem volt könnyű megtalálni:D
/Mondjad, Sarkozy, apád miért menekült el Mo-ró?/

Volt elsősegély szituációs nap, és kicsiny, de elszánt csoportunkkal szoros (nem) versenyben sikerült megcsípnünk az utolsó helyet. Mert két embert megöltünk. A gerincsérültet gondolkodás nélkül fordította át brigi, úgyhogy a versenybíró leesett a padról a röhögéstől. A combartériást pedig máig nem tudom, miért halt meg mi olyan jól láttuk el, és még véresek se lettünk. Lehet, hogy ez nem tetszett nekik. A többi állomáson meg rohadt jó pontokat szereztünk minden tök jó volt, de tényleg.
Bent is aludtunk a suliban, a négy tizenegyedikes természetesen klikkesedett és bevackoltuk magunkat a 203-asba, de soha többet mert kemény volt a padló és ráadásul hideg is, úgyhogy marad a szőnyegpadló from now on. Brigi beszélt álmában, ádyval riadtan keltünk fel (én személy szerint attól féltem, hogy máris reggel van), de flóra megnyugtatott minket, hogy mindig ezt csinálja. És tényleg. Valami olyasmit, hogy „ne menjetek oda”, de sokszor. Biztos elsősegélyeset álmodott.
Aztán ma meg istencsászárok (versenybírók) voltunk egy állomáson, ahol motoros sérült volt. Mondjuk m. erősen gondolkozott, hogy legyek-e ilyen jó szereplés után („figyeljetek, csak azt áruljátok el, hogy lehettetek ilyen bénák??”) bármi is, aztán megkegyelmezett. Ma a kicsiknek :D volt ilyet szituizéjük és én összevont állomáson voltam motoros sérült+betegellátás menete, szegény motorost kétszer ölték meg, de az élete csak nyolc pont levonás volt a harmincból, úgyhogy érdekes a felosztás. Ha az ellátás jó, de az elején hibádzik és lenyeletnek vele valamit, amitől megfullad, akkor még jár a pont. Szerintünk…

Hát ez volt az első nap (háttal nincs mondat), a suliban a napot valami nyugis révületben töltöttem, nem nagyon rázott fel semmi, csak a francia fordítás meg az angol esszé. Meg a tesi, de mesteri kosarat dobtam. Amúgy máshol őrület van. Valamikor amíg emigrációban voltam még, behoztak a szobámba egy olyan kis színes dobozt az ember nem is hinné milyen büdöset tud csinálni pedig állítólag légfrissitő, de nem ám valami hagyományos hanem olyan... nem is tudom, csúnya. De ez csak akkor tűnt fel, amikor kihúztam valamit a konnektorból, és ráébredtem hogy addig nem volt ott semmi, amit ki lehetett volna húzni. És színes és mindenféle vonalak vannak rajta! Ma meg arra érek haza, hogy az egész szoba szét van túrva, mert apukám szerint penészes volt a fal a szekrény mögött, ezért átrendezte az egészet és most itt átható egészségszag van. A burkon kívül meg káosz és nihil (új szó:D).
Dejó volt a zenekar tényleg megérte sietnem oda nagyjából ha a harmincból voltunk nyolcan lehet, hogy sokat mondok. Két hangunk volt, azok is a legegyszerűbbek és megszámlálhatatlan sokszor lejátszottunk, az összes elképzelhető variációban, már majdnem eljutottunk a tökéletességig, ekkor szerencsére feltűnt a karmesternek, hogy míg minket oktatott egy másik teremben, a többiek megléptek, úgyhogy minket is elengedett.
Amúgy az ember ráébred miért rossz az, hogy nem lehet a benzinkútnál gyógyszert kapni egy rohadt n*o c*trant nem tudtam beszerezni 31-én úgyhogy minden vaskalapos megvakarhatja ott lent (by ifju_titan:P). Tehát ma mentem el. Egy vörös (!)(!) nő fogadott, kedvesen mosolygott majd a papírjai fölé hajolt és vacakolt. Széles mosollyal elmondtam kívánságom, mondta, hogy rendben, egy pillanat. Tíz perc múlva kezdtem forogni a tengelyem körül, megmozgatván elgémberedett végtagjaimat, mögöttem egyre gyűltek a rettenthetetlen nénik, a nő meg csak pakolt csak pakolt. Újabb tíz perc várakozás, szemmel láthatóan fogytak azért azok a papírok, a sor meg csak nőtt. Ekkor végre felnézett, és nagyjából két másodperc alatt beütötte a gépbe amit kértem és kiadta a dolgokat.
Tényleg jó, hogy csak itt lehet vásárolni.
Háh holnap is hosszú nap lesz kész, ko. 

Creed – Bullets
Bloc Party – This Modern Love

Öö rég írtam

Szalagavató után azt álmodtam, hogy fizika példákat oldok meg. Ezt muszáj volt megjegyeznem, minden nyomorgó sorstársamnak, akik a kockás (négyzetrácsos ehh) füzet fölé görnyedve a számológépbe hosszú képleteket írnak be, és a legnagyobb öröm számukra az, ha kijön a háromszög belső szögeire száznyolcvan fok. (Mielőtt bárki téves következtetéseket vonna le, azért nem mindig ez a legnagyobb, ilyenek csak heti hat+két órában történhetnek (az a +2 a „minden nap egy óra gyakorlás” cím alatt fut)).

Amúgy elég furcsa, hogy irodalomból több dogát írunk, mint matekból és fizikából együttvéve, vagy, ha nem is írunk épp, akkor oldalas esszéket kell leadni háziként.

Pénteken voltunk korizni, mrsteel-lel, emmával és rózsabimbóval (ő amúgy 180 centi magas síelő, a neve b-vel kezdődik és ertold-ra végződik). Volt valami 100 éves a szépművészeti banzáj, úgyhogy oda is mentünk, miután a normál időben is koriztunk. Bár hozzánk, mint az alternatív közgazdasági gimnázium tanulóihoz, jogos lehet a kérdés, miért is mentünk be két órára 900 forintért, amikor ezt fél kilenctől hajnali egyig megtehettük volna 100 forintért is akár. Mindenesetre jókat mókáztunk, és azért egy kanadaival felfegyverkezve eléggé jónak éreztük magunkat, addig, amíg - külső (élmény)beszámolók szerint határozott stílusjegyeket mutató – piruettet estem, miközben a megállást gyakoroltam. Kétszer. A megállás az eléggé gyenge pont a rendszerben. Aztán szombaton volt adventi vásár, amint felébredtem, már be is néztem, olyan dél környékén. Azért ezek a hetedikesek elég durva arcok. Ahogy azt imperatorral észrevettük, tegeznek minket, hátat fordítanak nekünk, és a legteljesebb nyugalommal néznek a szemünkbe, úgyhogy még elég sokat kell rajtuk formázni, hogy beilleszkedjenek… Amúgy a matek még nem erősségük, vettem egy teát 50 forintért, majd utánam szetter is vett egy teát – 100 forintért. Röhögtem egy jót rajta, és ő idegesen visszament a pulthoz, én komolyan féltettem a szegény elem testi épségét, de végülis minden rendbejött, mert kiderült, hogy csak nekem kellett kevesebbet fizetnem. Bosszúból ötezrest adtam, amiből szerintük ha levonunk ötvenet, az pontosan ötezer-egyszázötven lesz, legalábbis ennyit kaptam visszajárónak. Gyorsan visszaadtuk nekik ami jár és eltéptünk a színről, mielőtt valami újabb dolgot fedeznek fel amiért fizetni lehet. Ha jól emlékszem, még pakolni is segítettem vissza az ebédlőbe a youngosoknak, úgyhogy megvolt a napi jóttevés-adagom.

Aztán ma voltunk miltiadessel hagyományos karácsonyi bevásárlókörutunkon és ahajajj de fárasztó volt, de a lényeg, hogy megnéztük a rusnya új mobilom a és megnéztük volna rusnya új mobilom b verziót, ha lett volna ott ilyen bót. Nem volt.

A nyitótáboros videó nem, soha többet nem, csak a szalagavatón az összes ismerős és roppant elegáns és kiöltözött iskolatársak előtt, mert ahogy a tréfás stúdiósokat ismerem ez valahol a nyitóképek között lesz. Ády, téged teszlek minden öngyilkosságért felelőssé…

Ja, bölcselet:
Lehet, hogy a földönkívüliek csinálták a gabonaköröket, de ők is bottal és kötéllel...

Lassan itt volt az ideje blogot írni.

Egészen őszintén a termbúvárról akartam még boldog ifjúságomban, csak azt azóta elfelejtettem. Annyi a lényege, hogy eltévedtünk, természetesen, és persze az én vezetésemmel.

Kicsit sok leckét kapunk mostanában, nem egy láblógatás az év. Ma például irodalomból rajzolnunk kellett valami szövegnek egy részletéhez. Kicsit furcsa, így tizenegyedikben, de legalább nem kell rajta gondolkodni. Ez igazából úgy volt, hogy elméletileg ki kellett volna jegyzetelnünk valami görög eposzból egy részletet, amikor valamelyik isten valamelyik hősnek egy pajzsot kovácsol, de szerintem nem az Iliászban van, mert most keresetem végig a netes verzión a pajzs szót, és hát elég sokszor szerepelt, de egyszer sem kovácsolták, mindig csak átlyukasztották valami dárdával. Tanárnő megkérdezte, vajon ki nem csinált mára házit, és kézerdő emelkedett a magasba. Akkor megfordította a kérdést, így már csak szetter keze maradt a fent, de ő öt oldalnyit jegyzetelt. Hát hogy lehet egy PAJZSRÓL ennyit írni a görögöknek? Én meg ma is elfelejtettem hazahozni a szöveggyűjteményt, úgyhogy nem tudom hogy csinálom meg…

És bosszúból minden kedden tízperces dogát fogunk írni az előző hét anyagából, mert kiderült, hogy nem figyelünk órán, hanem minden mást csinálunk. Igen, ez a káosz csoport.

Matekon meg sikerült kiegyeznem egy négyesben tanárnővel az egyik dolgozatnál, ami tök jó volt, végre ugye egy jó jegy az évben. (réteg: ády, h.t.ú: a feladatban egyszer tényleg rosszul írtam a kétszeres szorzást, de kétszer nulla az továbbra is nulla, ezért a végeredményben semmit se számít)

Fizikán semmi különös, csak hát a fizikusok furcsa kis világa….

Töri dogám ötös lett, és ha mondjuk Zsilinszkynek hívnának, akkor még a késést sem írta volna be éva, de ugye nem lehet mindenki mázlista és a névsor végén.

Angolon beautiful mindot néztünk, egész érdekes, kicsit elborult arc a csávó, imperatorral keveselljük a görög betűket az egyenletekben.

Hát tesin meg még tíz perccel az óra vége után is fáradhatatlanul szop dobáltam a kézilabdát a kapura, ilyen biztatásokkal a tanár úrtól, hogy „Nagyszerű, ez már négyes” „Fejlődőképes, 4/5” „Nem tévedtem, ez még mindig négyes” „Jó, szerintem ne erőltessük, egyezzünk ki egy 4/5-ben”. Amúgy nem is figyelt egy csomószor, pedig néha egész hivatalosakat dobtam. Vazz, nem az a lényeg, hogy a kapuba találjunk, világosítson fel valaki, ha tévednék…

Minyá nyit a műjég.

Nem én csináltam őket.
Loptam.