2007. 04. 01.
Hölgyeim és Uraim, a haláltáncos visszatér
írta miltiades|2007. 04. 01., 17:31|
Kedves olvasók, képzeljétek el, hogy KÉSZ VAGYOK. Bezonyám. De nem úgy vagyok kész, ahogy te most gondolhatod, nemám, sőt, meg hűhha. Hanem egészen pontosan a családtörténettel vagyok kész. Nem is kicsit. Nagyon is.
Az e heti Hócipőben van egy rajz, amiben egy ember annyit írt a székén, hogy a végén ő is székké vált. Na velem is ez lett majdnem, csak belőlem gurulós számítógépszék lett majdhogynem.
Egyszóval kész. Oké, ez kettő volt.
Ilyenkor hiányérzete van az embernek, pedig hát még van mit dolgoznom azért vele. Mindenesetre elértem azt a stádiumot, amivel be kell holnap adni Leslie L. Lawrence-nek.
Kereken 30 oldal lett, de majd a betűtípusra meg a 12 helyett 14-es nagyságra fogom fogni. Hogy elégedett vagyok-e, ez a kérdésed? Háát. Most így, tikkadtan azt mondom, hogy többet kihoztam belőle, mint gondoltam, de holnap reggel, kipihenten tutira azt mondom majd, hogy össze lett csapva. Pedig nem is.
A holnap reggeli kipihenésről annyit, hogy reggel már 7kor bent kell lennem a suliban. Ez az, érezzétek át. Vagyis 6:20-kor kell kellnem aprokszimateli.
Kommentben mindenki írja be az adott pillanatban végbemenő érzetét a családtörijéről. Aki nem írt, az meg gebeddjen meg. Szóval az meg írja meg, hogy éppen melyik vajaskiflivel szenved.
Már csak egy verset kell holnapra megtanulnom. Na bon voyage meg zsöszvi csoki
"Közelg a húsvét, nyeld a hús-lét"