• hdsnet
• ifju_titan
• imperator
• miltiades
• morpheus
• punisher
• rongykuvik
• steel
• unknown

• 2010. augusztus
• 2009. február
• 2009. január
• 2008. december
• 2008. november
• 
  még régebben & címkék

• FeKeTeReTeKSeReG
• Les Filles & La Ville
• nick blog
• marla blogja
• pea blogja

• RSS feed
• Statisztika

Sziasztok, kedves Ősradiáns olvasók.

Az a helyzet - most így x évvel később leírtam - hogy többé nem nagyon blogolunk majd ide. Mindenféle történik velünk, és mostanában még fiatalok vagyunk, szóval nem is lenne annyira unalmas. De a boyish charm dolog kicsit tovatűnt mostanra. Sajnos ehhez az elköszönéshez a freeblog szar volta és a facebook gyorsasága is hozzájárul, de persze a mi viselkedésünkön múlik, végső soron.

Remélhetőleg egyszer valamikor lesz valami másik projekt is.

RESPEKT: a FeKeTeReTek Team-nek, akik a kezdetektől fogva inspiráltak minket, és a Nyilvánblog Teamnek, akik még mindig nyomatják (?).

Az Erő legyen veletek!

ifju_titan

és az ősradiáns® csapata: hdsnet, imperator, miltiades, morph, punisher, rongykuvik, steel és unknown

Néhányan tudjátok, hogy szoktam különböző oldalakon internetes adás-vételt, netán értékteremtő, bilaterális cserét (közgázflash_end) véghez vinni. Eladni nagyon ritkán szoktam, inkább venni. persze volt, hogy eladtam is. Az egyik ilyen esetben egy ónixszal díszített fehérarany-arany karkötőt tettem fel a netre, mely itt porosodott nagyon sok ideje, anyám nem szerette, satöbbi. Olyan hatjegyű összegért raktam föl, persze ilyet egy ékszerésznél simán a bizonyos mennyiség kétszereséért árulnak. 

Kaptam egyszer egy kérdést az egyik netező potenciális vevőtől, a karkötőre vonatkozólag. Ímhol e. Ajánlom figyelmetekbe a 'feladó' részt.

A kérdés egyébként teljesen jogos, valóban kihagytam a hirdetésből, hogy melyik sex preferálná a szóban forgó cuccot. Nos igen, hogy mit csinált volna vele ez a fenti arc, sosem tudjuk meg.

A karkötő egyébként még megvan,  kommentben várom a poénos liciteket.

Most azért ez durva.

Ma arra ébredtem, hogy ugye eltűnt ez az egész tanulás, és nem tudok mit csinálni. Nincs többé célom. Nem tudok mit kezdeni magammal.

Abszurd.

Egyébként meg készül az ember a közép szóbelikre és aztán kiderül, hogy kb 50 százaléka jut eszébe ott a helyszínen, és ebből 30 százalékot tud elmondani. A végeredmény totál felszínes, nyögvenyelős és közhelyekkel teli. Legalábbis az én esetemben ezt el tudom mondani, nem vagyok megelégedve a szóbelimmel, persze a pontszámokat még nem tudom. Ott és akkor azt mondták, hogy ennyi elég és jó. Azt viszont tudom, hogy ez semmi nem volt ahhoz képest, amit készültem rá.

Per pillanat fél nyolc van és tombol a Medárd (vagyis esik), és tulképp nem tudom, hogy ma mit is fogok csinálni. Valószínűleg elpakolok. Vagy elpatkolok.

ui. mindenkinek gratula aki kész van, és hajrá aki még nincs. csak semmi para. nyugi, ott leszel.

Az egyik messziről jött, és akárhol bolyongott, soha nem is talált vissza. A másik egész életében el akart  menekülni.

Az egyiket kirázta a hideg minden üvegszemű, magát embernek nevező parazita láttára, akik nem voltak képesek érdek nélkül szeretni a világot és csak a múlandót, a fásult-átlagosat és felszíneset vették észre. Ők soha nem tudtak letenni a látszatról, átfutván mindenen bölcsnek, jónak gondolván magukat. Ők voltak azok, akiknek soha nem tűnt fel semmi és soha nem vettek észre semmit ami tiszta, becsületes és különleges. Nem támadtak soha. Sápadt és indifferens közönnyel bámultak abba a bizonyos másik irányba, csodás légvárakat építve.

A másikat a legtisztább, legegyszerűbb módon bűvölettel töltötte el a puszta létezése, hogy minden nap érez, és tökéletesnek látja a világot úgy, ahogy van. Csodálatos borzalom vett erőt rajta mindig, mikor az éjjeli égboltot bámulva újra meg újra szembesülnie kellett a ténnyel, hogy mennyire apró ő a határtalan űrben, de mégis képes pontként, aminek nincs is térbeli kiterjedése, kiforgatni a sarkaiból a világot. Nem szólt soha egy szót sem, csupán egy ősz szakállú, mindenható valakinek gondolatban üzentve próbálta megformálni gondolatait, amelyek szavakba öntve még töredékét sem fejezték ki annak, amit érzett. 

Miféle csodálatosan szép érzéked van Neked ehhez a világhoz.

Tudom, hogy régen írtam, viszont olyan sok dolog volt egyszerre az utóbbi khm hét hónapban…

Tulajdonképpen kifejezetten minden a legnagyobb rendben. Érettségi előtt meg majd világgá megyek. Az van, hogy mindenkinek halálra le kéne terhelve lennie, viszont konkrétan hétfőn egytől este kilencig semmit nem csinálok az égegyadta világon, mert a házikat megírom max 1 óra alatt, utána meg nézek magam elé. Vettem egy új Douglas Adams könyvet. Jó, nyilván nem új, hanem az utolsó, gépen lementett írásait tartalmazza összegyűjtve. Mókás.

Apukám lazán iderakott elém egy kikölcsönzött DVD-t, hogy vigyem vissza, majd elegánsan lelépett mindenki a családból, így nem volt nálam pénz, csak nagy címletben, és gondoltam, nem szivatom meg a kölcsönzőst ezzel, úgyhogy elugrottam a Tescoba fogyasztói társadalmat generálni. Miután kiálltam a parkolóból, az első kanyarnál a világmindenség összes fahéjas mandulája szétgurult a kocsi alján. A Tescoban az egyetlen jó, hogy mellette van ez a konstant mozgóárus, aki fahéjas mandulát árul, ami tudvalevőleg a negyedik legjobb dolog a világon, közvetlenül a vattacukor, bodzaszörp és a hortobágyi húsos palacsinta után (...). Roppant kellemes volt a guruló mandulák andalító hangjára autókázni, úgy, hogy egy kicsiny lyukon át szemléltem a nagyvilágot, mivel a szélvédőre egyszerűen ráfagyott az ablaktörlő. A probléma összetett.

A logikus ugyebár az lenne, hogy mielőtt elindulok, lekaparom a vastag jégréteget egy szánandó kis pálcikával. Viszont az ragaszkodik a széles üvegfelületekhez. Tehát le kell olvasztani. Mire bemelegszik a motor, rendszerint megérkezem a célállomásra, így az egész értelmét veszti, egészen a következő indulásig. Így van ez.

Szalagavató is volt. Afterpartyval. Majd mesélek.

Mindenkinek további szép napot, igyekszem gyakrabban jelentkezni a továbbiakban.

Érdekes dolog, hogy az ember mennyire könnyen befolyásolható. Apró dolgok elegendőek ahhoz, hogy kizökkentsék az egyensúlyból, és minden relatív. Néha azt érzem, hogy a stabilitás szikrája épp hogy megvan bennem, de különben fűszál vagyok, amit ide-oda dobál a szél. Egyik percben így, a másikban meg... úgy. Azt sem tudom, hogy hogyan fogok érezni a következő percben, de az ingereimet az erkölcsi gátlásaim fékezik meg, hogy a megszokott etikett keretein belül viselkedjek.

És mégis van valami értelme, hiszen nem tudjuk, mi lesz belőle, és a sebezhető, de bátor ember csak ér valamit, hiszen legalább próbálkozik. Mostanáig vártam egy apró piciny dologra, elhatároztam, hogy azután blogolok csak, miután megtörtént. Most írok is.

Micsoda érzés volt, bár nagyon rövid, kevés és szerény, nem egy nagy dolog, mégis az ég felé (plafon) emeltem a fejemet és hálát adtam, hm nem tudom, kinek, de valakinek biztosan. Próbáljátok ki, néha ha valami olyasmi jön, amit nap-mint-nap vártok mint a mikulást, nézzetek fel, érdekes érzés.

A csoda még várat magára.

Paco still kickx aSs.

A föld kerek.

Sirius Black halott.

Szija,

Rég nem írtam már. Mondjuk, hogy nem mondok most eseményeket, vagy nem tudom, majd kiderül.

Miért pont akkor kell betegnek lennem amikor pont nagyon nem kéne! Hiába, a természetnek ehhez mindig is jó érzéke volt. Kicsit szenvedek még ezen felül is.

Asimov igazán zseniális, bevallottan azért kezdtem el olvasni, hogy kiderítsem, mit jelent az Ősradiáns, ugyanis onnan van a nevünk. Nos, kiderítettem, hogy mi az, és azért elég jó nevünk van. NNajó, teháthogy elég jó azért. Szóval aztán úgy gondoltam, hogy miért ne olvassak még belőle egy kicsit, szóval olvastam még 900 oldalt, és kitűnő élmény volt. Az a lényeg, hogy egyvalaki szétolt mindenkit de ez nem derül ki csak végül. Szóval remek.

Ez az Én, a robot, vagy I, robot, csak spanyol fordításban.

Elkezdtem Bob Dylannel ismerkedni, és a lírai műveivel. A dalai nem dalok, inkább balladák. Beismerem, nem érthetem meg őket, bár tehetném. Dylan viszont nem ilyen; nem magyarázza meg, hogy miről énekel, mert nem nekem énekel(t). Hanem a húsz évvel ezelőtti nekem. Ami ugye nincs, szóval nesze semmi, fogd meg jól. De ő is zseni volt.

Ide kéne valami jó most. De nincs.

És még mindig túl nagy a félelem.

Újabban minden reggel, amint elérek egy bizonyos ponthoz, elmegy a troli az orrom előtt, de pont úgy, hogy csak szépen rálássak. Az időpont lényegtelen, majd pedig két megálló között megint elmegy egy másik. Roppant idegesítő ám, úgyhogy akarom-nem akarom sétálok. Ez amúgy feltehetően azért van, mert a troli és én a lehető legrendezetlenebb állapotra törekszünk, így amikor az entrópia (S) tart az 1-hez, akkor tulajdonképpen akkor van legnagyobb esélyem elérni a trolit amikor a lehető legmesszebb vagyok tőle. Gondolj csak bele (igen, ez a fizika a, de azért még utána kéne nézni ennek a dolognak). Reggelente meg hideg is van, meg szép felhők. Még jó hogy vidáman indul a napom... hogy aztán bent az órákon elérje eksztatikus csúcspontját, főleg francián, ahol általában lemegyek alfába, és még némi heveny idegességgel is meg kell küzdenem (-na, hát a félévi jegyed ötös. -Ötöös? -Hm, jó, akkor hármas...)
Töriórán megtartottam a légierőből a kiselőadást, amit tulajdonképpen az éva hetedikben megígért, hogy majd tizedikben megtarthatom, úgy látszik a kommunisták elloptak egy évet tőlünk. Még ezt is (jajjderossz). Erről jut eszembe, tavaszi témahét Erdélyben lesz, Romániában, már előre vizionálom a fergeteges poénok sorozatát, amikben hátramaradott szomszédaink (nem) és eltűnt értéktárgyak szerepelnek, szoros összefüggésben. Meg nyilván utakra és a kisebbségpolitikára is lesz egy-két vigasztaló szó. Meg persze az EU csatlakozásra... (réteg: ötbetűs román férfinév? kutya. áá, az nem is öt betű...)
A matekórák meg rendszeresen akkor érnek véget, amikor már érdekelni kezdene a feladat végeredménye, mert morphnak meg nekem is más kalandos út lett a végeredményhez vezető, csak nem mindig sikerül óra végéig befejezni...De a mai dolgozat rendesen el lett szúrva azért.
Úgy felcseszte az agyam most egy blog, amit olvastam, a szófosásnak az a fajtája, amit a legjobban gyűlölök, nem elég hogy sokat beszél (ír), hanem még önmagát tökéletesnek gondolván másokat oltogat közben, de ütnék ilyenkor. De még az iwiwes bejegyzés.
Ma csak kétszer haltam meg majdnem. Lehet, hogy nézni kéne mielőtt lelépek a járdáról.

Hol van a walkin in the Wild West End? Nem a pláza, hanem egy édeni, képzeletbeli hely ahol valami naplemente van.

Támasszam a pszeudo-bölcsész halandóságomat a puszta semmire? Ne várja tőlem senki. És ne is tegyen úgy, mintha túl sokat kérnék! A kényszer patakjai a szükség folyamain keresztül a patthelyzet tavába ömlenek.

Éreztetek valamikor olyat, hogy elpattan bennetek valami? Nem ilyen nagy dolgok, hanem apróságok miatt. Például az öcséd csámcsog az asztalnál, vagy egy kis vágás az arcon, vagy a crush-t szekálja a világ egyik legnagyobb ordenáré tahója. Ilyenkor tettvágy önt el, de persze nem vagyok dühös.

Négy napja már, hogy nem ettünk, és Lee van Cliff csak ennyit szólt: hej! Lee.. ilyen fiú. Átmentünk a városon, és lőttek ránk. Csak ennyit szólt: hej! Oregonban hogy vállon lőtték már látszott rajta, hogy fél, nagyon, csak ennyit szólt: hej! Lee ilyen fiú. Egy utcasarkon megdögleni, hogy előreküldesz négy másikat, hej! Ilyet csak Lee tudott. Így csak Lee van Cliff lova lép. Tenyerükkel ütötték torkát, és pofánkba ordított mindegyik, hej! Nézd, nézd, Lee hagyja magát! Lee... hagyta magát.

Hogy mi lett Leevel, hagyjuk is.

Vannak angyalok is a tömegben.

pá

A mai estémet leírom, egész sokféle dolog történt, váratlanul.

Sima: leírás. Dőlt: gondolat Félkövér: beszéd.

Szóval elindultam az éjszakába, nem holmi szórakozásért, vagy "spirit level high", hanem azért mentem, hogy kipróbáljak egy gitárt ott a Bah csomópontnál egy emberkénél. A héven volt néhány részeg, egészen frusztráltak. Meg a többieket is, szerintem

A villamoson odajött hozzám egy öreg bácsi, és elkezdett a nyakamhoz beszélni.

Jó idő van! ??mmmi? jó idő... Jó idő van! Ezt már egész hangosan mondta, én pedig valahogy a tekintetét próbáltam elkapni, mert még mindig valahova lejjebb nézett. Ez hosszú lesz és kínos. Ilyen a szombat estém. Én már hatvan éves vagyok! Te hány éves vagy? Sóhaj. Tizenhét. Ezt most miért mondtam el? Még ennyit sem érdemel. Szereted a csajokat??? Félőrült mosollyal az arcomon, amit ez a röhej váltott ki: ezt megírom a blogba. Szerencsére ezután odébb állt a bácsi. De az egész hely fura volt, az emberek nem tudták melyik ajtónál kell leszállni, ilyenek. Rövidesen kiszálltam, a Moszkva téren. Azonnal egy elég régi ismerős arcot láttam, odamentem hát, köszönni Burger Matyinak, a szintisnek. Heló - Szépjó estét! Mintha tegnap még együtt játszottunk volna.  Ittál? - Nem. Na de milyen volt már az hogy kirúgtak a Turcziék? Soha rosszabb ne legyen veled, Matyi. Odajön egy pánk, kezében ital. Heló öö ki tudnátok segíteni, pár forinttal? nem? áh apró se? kár - Matyi - Peace, haver, nincs sajnos, mindet cuccra költöm. Ne igyál. Méreg az. Inkább szívjál te is.  - Kértek a boromból? - Matyi - Nem, haver, kösz, nem iszom alkoholt. - (bánatosan) Senki se fogadja el ******... Nem tudtam felvenni a stílust, csak álltam, figyeltem, tanultam, persze ki mit vesz el a svédasztalról. Elköszöntem Matyitól mert másmerre ment. Jó volt őt látni, kedélyes.

Igen, 61-es villamos, mögöttem egy lezüllött hülyegyerek meg a haverja (komolyan: Dee hallod lekattantál a cigiről is, mi a **** van veled. Jó akkor nem partizunk ... stb stb Én vagyok az egyetlen emo a moszkvatéren) locsogtak, aztán leszálltam, szétnéztem a Fürj utca után. Megtaláltam a címet, hórihorgas, vézna alak jött ki elém a kapuhoz, bemutatkoztam. Egyfajta becsületesség-aurát éreztem felőle, jó embernek látszott. Bementem a házba, ott a feleség épp kis gyermekkel volt elfoglalva. A srác kinyitotta a keménytokot, és kipróbáltam a gitárt.

Ekkor elvesztettem az időérzékemet, mert a srác kiment és hagyott békén játszani. A szomszéd szobából jövő zajokat csak alig hallottam. Hangszer, itt rezeg, de szép, okos. Meddig lesz még túlélési eszköz? Egyensúly, megnyugvás. Később a tag, mielőtt leléptem, kedves szavakkal illette a játékomat. Ez jó érzés volt, mert ő volt a második profi aki hallott.

Jó visszamentem, a 61-esért futottam, a 4-6ért is, de az direkt előttem becsukta. Ribanc, egy méter és benn vagyok. Mindegy, mindjárt jön a következő.

Az ott nem a Bergmann? De. Épp hogy összenézünk, barátságos mosoly, intek neki, ennyi. Ez is növel egy picit a spirit levelen. De nem kell odamenni hozzá, miről beszélnénk amúgy is. Ezt én is és ő is tudjuk, kedélyesen, simulva visszatérünk a villamosra váráshoz.

A budai hídfőnél egy fiatal alak épp hány, a másik fiatal alak együttérzőleg nézi. Úgy kell neked... egészségedre. Aztán még volt egy ismerős lenn a hév várásánál, de nem az akivel mindig összefutok ott (; réteg.

Viszont láttam 'anyu' táskáját ott az aluljáróban, először azt hittem hogy ott van ő maga is, de közbe kiderült hogy más vállán van a táska, na de ez csak egy másodperc törtrésze alatt játszódott le.

Nem is tudom leírni pontosan, valahogy éreztem a moszkva teret meg a többi helyszínt. Csomó ember volt ott akiket akkor láttam először, nem is írtam le, mégis azt hiszem sokat megtudtam róluk. Kedvelem Budát, főleg éjjel, de nem tudom, hogy miért.

"Keep wor spirit levels high"

Öö rég írtam

Szalagavató után azt álmodtam, hogy fizika példákat oldok meg. Ezt muszáj volt megjegyeznem, minden nyomorgó sorstársamnak, akik a kockás (négyzetrácsos ehh) füzet fölé görnyedve a számológépbe hosszú képleteket írnak be, és a legnagyobb öröm számukra az, ha kijön a háromszög belső szögeire száznyolcvan fok. (Mielőtt bárki téves következtetéseket vonna le, azért nem mindig ez a legnagyobb, ilyenek csak heti hat+két órában történhetnek (az a +2 a „minden nap egy óra gyakorlás” cím alatt fut)).

Amúgy elég furcsa, hogy irodalomból több dogát írunk, mint matekból és fizikából együttvéve, vagy, ha nem is írunk épp, akkor oldalas esszéket kell leadni háziként.

Pénteken voltunk korizni, mrsteel-lel, emmával és rózsabimbóval (ő amúgy 180 centi magas síelő, a neve b-vel kezdődik és ertold-ra végződik). Volt valami 100 éves a szépművészeti banzáj, úgyhogy oda is mentünk, miután a normál időben is koriztunk. Bár hozzánk, mint az alternatív közgazdasági gimnázium tanulóihoz, jogos lehet a kérdés, miért is mentünk be két órára 900 forintért, amikor ezt fél kilenctől hajnali egyig megtehettük volna 100 forintért is akár. Mindenesetre jókat mókáztunk, és azért egy kanadaival felfegyverkezve eléggé jónak éreztük magunkat, addig, amíg - külső (élmény)beszámolók szerint határozott stílusjegyeket mutató – piruettet estem, miközben a megállást gyakoroltam. Kétszer. A megállás az eléggé gyenge pont a rendszerben. Aztán szombaton volt adventi vásár, amint felébredtem, már be is néztem, olyan dél környékén. Azért ezek a hetedikesek elég durva arcok. Ahogy azt imperatorral észrevettük, tegeznek minket, hátat fordítanak nekünk, és a legteljesebb nyugalommal néznek a szemünkbe, úgyhogy még elég sokat kell rajtuk formázni, hogy beilleszkedjenek… Amúgy a matek még nem erősségük, vettem egy teát 50 forintért, majd utánam szetter is vett egy teát – 100 forintért. Röhögtem egy jót rajta, és ő idegesen visszament a pulthoz, én komolyan féltettem a szegény elem testi épségét, de végülis minden rendbejött, mert kiderült, hogy csak nekem kellett kevesebbet fizetnem. Bosszúból ötezrest adtam, amiből szerintük ha levonunk ötvenet, az pontosan ötezer-egyszázötven lesz, legalábbis ennyit kaptam visszajárónak. Gyorsan visszaadtuk nekik ami jár és eltéptünk a színről, mielőtt valami újabb dolgot fedeznek fel amiért fizetni lehet. Ha jól emlékszem, még pakolni is segítettem vissza az ebédlőbe a youngosoknak, úgyhogy megvolt a napi jóttevés-adagom.

Aztán ma voltunk miltiadessel hagyományos karácsonyi bevásárlókörutunkon és ahajajj de fárasztó volt, de a lényeg, hogy megnéztük a rusnya új mobilom a és megnéztük volna rusnya új mobilom b verziót, ha lett volna ott ilyen bót. Nem volt.

A nyitótáboros videó nem, soha többet nem, csak a szalagavatón az összes ismerős és roppant elegáns és kiöltözött iskolatársak előtt, mert ahogy a tréfás stúdiósokat ismerem ez valahol a nyitóképek között lesz. Ády, téged teszlek minden öngyilkosságért felelőssé…

Ja, bölcselet:
Lehet, hogy a földönkívüliek csinálták a gabonaköröket, de ők is bottal és kötéllel...

Telik a szünet.

Voltunk temetőben, mivel mindenki tegnap volt, ezért mi ma.

Utána érdekes combókkal szaporodtak a feladatok. Mondjuk fel kellett szedni egy növényt, és elszállítani egy célállomásra. Arról azonban nem volt szó, hogy az összes irányba tüskék nőnek ki belőle, és irdatlan magas.  De valami olyan istentelenül rusnya, hogy szerintem azért nőhetett meg ilyen nagyra mert a föld taszítja magától… állítólag madagaszkári pálma szegény neve. Muszáj szereznem egy olyat… Persze beleállt a kocsi kárpitjába párszor.

Ha már voltunk boltban, vettünk valami igényesebb hússzármazékot is párizsi helyett, meg, miközben épp olajbogyót kerestem, amit amúgy nem találtam, szereztem Győri édes kishajót. Ez a megállapítás mindössze dzs számára bír tartalommal, aki mindig megbocsátó mosollyal az arcán szórja ezt az eledelt a nép közé, és én igen kedvelem. A kishajót. (Is…:P)

A kocsiban bosszúból nem kötöttük be az övet, mert mindig figyelmeztet rá. A Wartburgok abból a szempontból jobbak a kocsinknál, hogy bár azok is tele vannak hibával, legalább nem írják azokat ki, idegesítő hangjelzések következtében. Németül.

Amúgy még hétfőn voltunk on fake ice, ahogy nick fogalmazott, és kétszer sikerült esnem, de egyszer majdnem nem lettek ujjaim, mert nick közel jött, és csak furcsa manőverekkel tudott kikerülni. Szerintem még salsa-elemeket is alkalmazott, de ezt úgyse vallaná be…

Ezeket találtam (ha ismeritek, elolvassátok mégegyszer, sose árt):

Egy csodásan magányos szigetre a következő embercsoport vetődik egy hajótörés miatt: két olasz, két francia, két német, két görög, két angol, két bolgár, két kínai, két amerikai és két ír férfi, továbbá minden nációból egy nő. Egy hónap elteltével a semmi közepén lévő magányos kis szigeten a következő furcsaságok észlelhetők:

- Az egyik olasz férfi legyilkolta a másikat az olasz nő miatt. 

- A két francia férfi pikáns hármast alakított a francia nővel. 

- A két német pontos heti időbeosztás szerint, felváltva hál a német nővel.

- A két görög pasas egymással hál, a görög nő pedig főz rájuk. 

- Az angol férfiak azóta is várják, hogy valaki bemutassa őket az angol nőnek. 

- A bolgárok hosszú percekig nézték a végtelen óceánt, majd újabb hosszú percekig szemlélték a bolgár nőt, végül úszni kezdtek. 

- A kínaiak alapítottak egy vegyesboltot (mosodát, étkezdét, ...) és teherbe ejtették a kínai nőt, hogy legyen elég személyzet.

- A két amerikai férfi az öngyilkosság határán van, mert az amerikai nő folyamatosan azon nyavalyog, hogy nem tudja megvalósítani önmagát, nem beszélhet a pszichoterapeutájával, fel szeretné végre dolgozni az anyjával való kapcsolatát, és kövérnek látszik a pálmafák mellett, és ezen az sem változtat, hogy itt nem kell adót fizetni. 

- Az írek felosztották a szigetet északi és déli részre, valamint lepárolót építettek. Nem emlékeznek szexre, mert a kókuszpálinka némi homályosodást idéz elő az agyukban, de boldogok, mert az angolok nem érzik jól magukat.

És a kedvencem:

-Józsi bácsi! Igaz, hogy leszűkült a szókincse? – F*szt!

Lassan itt volt az ideje blogot írni.

Egészen őszintén a termbúvárról akartam még boldog ifjúságomban, csak azt azóta elfelejtettem. Annyi a lényege, hogy eltévedtünk, természetesen, és persze az én vezetésemmel.

Kicsit sok leckét kapunk mostanában, nem egy láblógatás az év. Ma például irodalomból rajzolnunk kellett valami szövegnek egy részletéhez. Kicsit furcsa, így tizenegyedikben, de legalább nem kell rajta gondolkodni. Ez igazából úgy volt, hogy elméletileg ki kellett volna jegyzetelnünk valami görög eposzból egy részletet, amikor valamelyik isten valamelyik hősnek egy pajzsot kovácsol, de szerintem nem az Iliászban van, mert most keresetem végig a netes verzión a pajzs szót, és hát elég sokszor szerepelt, de egyszer sem kovácsolták, mindig csak átlyukasztották valami dárdával. Tanárnő megkérdezte, vajon ki nem csinált mára házit, és kézerdő emelkedett a magasba. Akkor megfordította a kérdést, így már csak szetter keze maradt a fent, de ő öt oldalnyit jegyzetelt. Hát hogy lehet egy PAJZSRÓL ennyit írni a görögöknek? Én meg ma is elfelejtettem hazahozni a szöveggyűjteményt, úgyhogy nem tudom hogy csinálom meg…

És bosszúból minden kedden tízperces dogát fogunk írni az előző hét anyagából, mert kiderült, hogy nem figyelünk órán, hanem minden mást csinálunk. Igen, ez a káosz csoport.

Matekon meg sikerült kiegyeznem egy négyesben tanárnővel az egyik dolgozatnál, ami tök jó volt, végre ugye egy jó jegy az évben. (réteg: ády, h.t.ú: a feladatban egyszer tényleg rosszul írtam a kétszeres szorzást, de kétszer nulla az továbbra is nulla, ezért a végeredményben semmit se számít)

Fizikán semmi különös, csak hát a fizikusok furcsa kis világa….

Töri dogám ötös lett, és ha mondjuk Zsilinszkynek hívnának, akkor még a késést sem írta volna be éva, de ugye nem lehet mindenki mázlista és a névsor végén.

Angolon beautiful mindot néztünk, egész érdekes, kicsit elborult arc a csávó, imperatorral keveselljük a görög betűket az egyenletekben.

Hát tesin meg még tíz perccel az óra vége után is fáradhatatlanul szop dobáltam a kézilabdát a kapura, ilyen biztatásokkal a tanár úrtól, hogy „Nagyszerű, ez már négyes” „Fejlődőképes, 4/5” „Nem tévedtem, ez még mindig négyes” „Jó, szerintem ne erőltessük, egyezzünk ki egy 4/5-ben”. Amúgy nem is figyelt egy csomószor, pedig néha egész hivatalosakat dobtam. Vazz, nem az a lényeg, hogy a kapuba találjunk, világosítson fel valaki, ha tévednék…

Minyá nyit a műjég.

Nem én csináltam őket.
Loptam.

Nah, jó, jöhet az új blogger.

Ma például háromnegyed ötkor keltem, hogy elmenjek úszni, éljen egészséges életmód, stb, joe és szöszi pedig nagyon jól ütemezve mondták le, és már nem volt kedvem visszaaludni. Nem, igazából fogadás, és megcsináltam. Asszem nagyon jó vagyok.

Miközben kifele jövök, találkozok ronival, dee-vel és gyurival, mert nekik nincs első órájuk. Mázlisták.

Matekon írtunk egy fergeteges dogát ismét, legalább két ember jutott közel az egyetlenegy feladat megoldásához, na, és én nem vagyok köztük. Csak tájékoztatásképp a csoportról, az előző, tényleg egyszerű dolgozat négy embernek lett 50% fölött, a legjobb pedig 71%-os lett.

Legyen elég annyi, hogy benne vagyok az első négyben:D

Utána voltak több órák, de nagyon nem érzékeltem, mert picit álmos voltam.

Forradalom szabadságharc tüntetések zavargások csürhe

Szegény rendőrök azért passzívak szerintem, mert egy legutóbbi csürhe-össznépi gyűlésen igen alaposan és szakszerűen vertek meg valakit, utólag kiderült azonban, hogy a Bl*kk újságírója, aztán most lehet, hogy félnek, nehogy beépített fotósok legyenek megint.

Aztán megint elbocsátanak valakit, mint augusztus 20. után, amikor is egy meteorológust (!). Ezt a logikát sose fogom átérezni, ha nekem rossz, legyen neki is rossz, merthogy a nép megázott, pánikolt meg minden, viszont neki most nincs munkája, amit mellesleg tökéletesen elvégzett, pereljük be istent (úgy általános istent, kinek mi ugyebár).

Tényleg némileg emlékeztet a párizsi zavargásokra, de őket legalább kitaszták a társadalomból, azért voltak dühösek, itt meg pusztán mennek egymás után, mint a birkák.

Lehet, ha a leghangosabbaknak véletlen bezúzná az orrát egy-két gumibotcsapás, valahogy eltörne a lábuk, esetleg egy vízágyús autó véletlen nekik koccanna hátulról, vagy beléjük csapna egy meteorit, csak egy egészen picike, halkabbak lennének. Jó, rendőrök dolga, hajrá.

Mindegy, ennek is vége lesz, mindenki visszavonul a kuckójába a következő balhéig.

Hehe, az oszlatás hardvere

A tegnapi nap minden bkv jármű pont akkor jött, amikor én a megállóba érkeztem, ezzel már eleve garantálva, hogy a napom jól induljon, mert néha kifejezetten lelombozó tud lenni a hidegben ácsorogni. (nekem ez már hideg, ami reggelente van...)
Élénk érdeklődéssel kísértem az Árpád híd pesti hídfőjénél folyó földásási munkálatokat, és mostmár egészen biztosan látszik, hogy egy aluljárót sikerült összehozniuk a Duna-menti töltés alatt. De hogy ez kinek jutott eszébe, és vajon hogy jött az ötlet?!
Pár ember egybehangzó véleményével ellentétben amúgy nem azért járok villamossal suliba, mert az az egyetlen jármű, amit nem tudunk tudnak egy darabban ellopni innen a gettóból, vagy mert az legalább nem benzinnel működik, aminek szintén jó ára van a piacon, hanem pusztán azért, mert ez jár erre. Bár ki tudja, milyen indokokból...
Az órák szokatlan gyorsan elteltek, talán mert csak fél kettőig voltam bent. He-he.
Duplamatekkal indult a nap, ami megalapozza a pörgést, mókát és kacagást egészen estig. Jobb kezemmel ádámot ütöm, hogy merre jár most a feladatban, ballal joe-nak  magyarázok valami olyan dolgot, ami nekem se mindig tiszta, közben szöszit rugdosom, hogy figyeljen, mert most magyarázok. Általában, mire odafordul, hogy most mit is?, akkor már befejeztem, ilyenkor joe kezébe veszi a dolgokat, tehát van két-három nyugodt percem, hogy megoldjak valamit. Utána szokott ádám hozzám fordulni, hogy jé, még csak itt tartasz a feladatban? és ő is magyaráz valamit, hogy mit miért és hogy. Megint egy kis feladatmegoldás,  aztán kezdődik a körforgás előlről. Ilyen hangulatban azért elrepül az a kétszer negyvenöt perc.
Fizika továbbra is némileg zűrzavaros, ráadásul unknown és imperator egymás mellé ült, ezáltal egyesült erejükkel alázzák a csoportot különféle mellékadatokkal. Viszont a példamegoldásoknál legalább a kérdést magát sikerült megértenem, ami az első lépés a sikeres megoldás felé...
Marla járt kint Izráelben, és hozott nekem egy matricát, amire az van írva, hogy Israeli Defence Forces, fölötte ugyanez héberül. Egyes alpári körök szerint a "k*csög vagyok, rúgj belém" felirat található ott. Igazából nehéz eldönteni három darab vonásból, mert ez még ahhoz képest is rövid, hogy eme nyelv a mássalhangzók egy részét és a magánhangzókat úgy önmagukban kispórolja a szavakból. Ettől függetlenül nagyon örültem a matricának, amit ugyan marla nem hitt el, pedig úgy volt.
Felmerült hát az ötlet, hogy mi lenne, ha sokszorosítanánk ezt a sötétzöld és sárga kombinációban virító tüneményt, de mondjuk ugyanolyan papírra, amire eredetileg is nyomtatva volt, úgymint fényes és tapadós hátú.
Elzarándokoltam hát egy papírkereskedésbe, ahol két tény akadályozott meg a vásárlásban:
1. Nem volt fényes a papír (ha már hamisítunk, tegyük azt igényesen, ugyebár), és az eladó sem volt képes se a papír mattságát, se pedig fényességét hitelt érdemlően bizonyítani ("öö... hát... figyelj, végülis az is lehet...")
2. 6500 forintba került, melyet akkor is igen magasnak tartottam, amikor szegény boltos védekezően közölte, hogy hiszen száz darabos. Tekintettel arra, hogy mindennel együtt háromezer forint volt nálam, mindenféle érv lepergett rólam, miért is tenném jobbá az életem, ha most megvenném ezt szolid kiszerelésű mérnöki csodát.
A kürtórámra hat éve először sikerült pontosan érkeznem, és erre nagyon büszke voltam. Ismét megpróbáltam átírni pár Bach darabot, de a tanár résen volt, úgyhogy szerintem volt olyan chorál, amit ötször játszottam egymás után. Megpróbált szombat reggelre egy kamarazenei próbát berakni, szerencsémre rövid, de ádáz küzdelem után sikerült emberibb időpontra tettetnem. Pár órával későbbre...
Aztán délután nem volt 100, hogy a matek házit kell szerdára vagy a fizikát, hát biztos ami biztos egyiket se csináltam meg. Amúgy a matek kellett volna mára. Azért sikerült reggel összehoznom.
A mai napot majd holnap...

Ollé, az ősrad egy éves, juhú, felvonulás, ünneplés, zene, tánc, torta, beszédek, lázítás, bor, búza, békesség, hehe.

Más

Hétvége semmi extra, de mindkét napon felkeltettek valami oda nem illő zajjal, szombaton a tv ordított, ma meg a húgom, úgyhogy hajnali tízkor kikászálódtam.

Bocsánat, réteg volt.

Mózes Első Könyve tele van nevekkel, úgyhogy személy szerint már elveszítettem a fonalat a tizedik oldal után, hogy most akkor ki kivel mit és miért.

Ez pedig kicsit jó hely

Marla kedvéért nem felejtettem el a képeket.

Imhol:

[szerkesztve] 

Még csak második napja tart a suli.

Volt matek, amin sikerült ismét remekelnünk ádyval.

Volt magyar, ahol egyből a lovak közé csaptunk, és jó sok házit kaptunk, bár az órán gyakorlatilag semmit nem csináltunk.

Furcsa ezt a házi dolgot megszokni.

Fizikán az „oké, ezt értem. DE MIÉRT?” helyzet állt fent. Negyven percnyi kollektív magyarázás után megkaptuk a választ: Csak. Mert így találták ki. Asszem a mozgási energia-kölcsönhatási energia váltakozásáról volt szó.

Törin ádyval és zsizsivel ütős csoportot alkotva megjósoltuk az amerikai gazdaság heveny fellendülését az 1930-as esztendőre, egy korabeli újságcikket alkotván.

Francián már némileg többet értettem a tanárból, mint tegnap, de még így se kristályos egészen a dolog. Vissza kéne szokni erre a nyelvre.

Angolon semmi extra.

Tesin egész tizenkettedik engem próbál kidobni, és erre kinek sikerül? Aljas támadással briginek, akiben pedig bíztam, hogy legalább ő velem van...

Asszem ennyi.

Hát igen, dolgoztunk keményen.

Feladat a pusztítás.

Az mindig megy.

Bocsánat a címért, de nekem minden nap ez jutott eszembe.

Tanár úrnak sikerült egy olyan munkát kiválasztani, amiben a lehető legkevesebb kárt tudjuk tenni, ám mégis tök felesleges. Jövőre visszanő.

Bálványfát irtottunk hetvenen, új arcokkal és egy kanadai lánnyal és egy francia fiúval kiegészülve, aki jó franciához híven egy büdös szót nem tud más nyelven, viszont nem párizs környékéről jött, ami meglátszik favágási stílusán, erősen bekapcs-kikapcs embernek tűnik. Megállás nélkül termelte a faanyagot.

A rendszer súlyos hibája volt, hogy nem teljesítményre mentünk, hanem időre, ezáltal jópáran (jó, én is köztük voltam, akkor mivan?) a munkaidő jelentős részét az elméleti résszel töltötték ki, vagyis álltunk és nagyon értelmesen néztük az egyre magasodó fakupacokat. Hébe-hóba a kezembe akadt a bozótvágó kés, amivel sikeresen kipusztítottunk egy fél erdőt egy nap alatt, gyakorlatilag válogatás nélkül vágva mindent, ami az utunkba került.

Itt kell megjegyeznem, hogy háromszor majdnem magamnak vágtam le a lábam, egyszer pedig davenek csúszott le a baltája a fáról, és piszok mázlimra a farésze koppant csak a térdemen. Rögtön utána meg majdnem elvitte a fejem egy komplett fával, gyökerestül, amit lazán dobott a farakás irányába, csak én a célobjektum és közte álltam. Véletlen. Aztán tisztáztuk a dolgokat, és inkább elvonultam máshova téblábolni…

Tulajdonképpen csak a két alapvető dolog, a kaja és az alvás volt nem megfelelő minőségben és mennyiségben, a többi elment. Reggelente valahogy nem tudtunk örülni a két szelet lekváros kalácsnak. Egész napra. Ezért a boltnak jelentősen fellendült a forgalma, mindent ott szereztünk be. Első nap még ice teát vettem, de aztán gondoltam támogatom a hazai nehézipart és sió ivóleveken tengődtünk. Meg valami furcsa barackos sütin, ami miltiades szerint narancsos volt. Mondjuk barack volt rárajzolva a dobozra.

Továbbá órarendosztás, patrónusbeszélgetés, eső, szél, pusztaság, napsütés, hideg, outdoor arcok, Land Rover (nagyon szép), balták, fűrészek, metszőollók, szilva, fonnyadt, paprikás krumplileves, közös villanykapcsoló, tengó, kétszobás bunker, darázsfészkek. És mennyi mindent hagytam még ki.

Csináltam egy erdő before és egy erdő helye – after képet, de azt még át kell tölteni. Majd felteszem, de valószínűbb, hogy elfelejtem.

Na megvolt ez is

Az elmúlt egy hetet mint újdonsült XI. -es Horányban töltöttem csicskulás fizikai munka témahéten. Mingyárt hétfő délben jelentkeztem raportra a konyhába, ahol ilyen mosogatás, meg pakolás, meg gizdulás volt a feladat. Napi 3 × 1,5 órában kb. Ment a munka rendesen, meg minden, ezek után kiderült, hogy morpheusnak is itt kell töltenie az időt, még a többiek fát vágnak.

Na ez a másik, jött 10 új arc az évfolyamra. Közölük még csak V.nek és E.nek tom a nevét :P. Merhogy ők más országból származnak. V. állítólag Godlike skillen nyomja a favágást és egy ütésből kidönti a fát, kb milyen lehet. Na (a nátrium vegyjele) ezt mi viszont jó páran beleértve morpheust is csak second - hand (elbeszélésekből) tapasztalhattuk meg, ui nekünk kb. az egész nap lehetett aludni, lazulni, pofázni, szórakozni, baromkodni, ökörködni, ütni, szívni, stb...

Kb. a következő volt a tipikus napi program(asszem pont a szerdai, de lehet hogy tévedek):

6:00 mobilom megszólal idegesítő hangon, de ezt csak tudatalatt érzékelem

6:02 Shy felébreszt és elmondja, hogy ez bizony az én mobilom és kb. rajtam kívűl mindenki fennvan ( najó talán unknownt leszámítva :)  )

6:15 Kimászom a hideg hálózsákból és bosszúból kitörök egy ablakot, hogy miért kell ilyen korán kellni, majd JT vel elindulok reggelit készíteni.

6:16 Beszólok morpheusnak: Kejjé fe , me kaja készítés van, vagy mi

6:20 megjelenek (ünk) a konyhán és elkezdünk melózni

8:30 Vége a munkának, nem tok már visszaaludni

8:45 Elhatározzuk N. -el hogy kimegyünk és kinézünk a Kocsmába lerészegedni

9:00 Zuhi, tengődés

9:20 körül : morpehus csatlakozik hozzánk és N. el + vele kimegyünk a Kocsmába ütni a boxgéphez

9:35: töltünk egy Bombát körbesétálunk Horányban.

10:30 visszaérünk, punnyadás

12:30 wc pumpálás, takarítás, kb milyen durván ócska renceren futott az egész víz, na mind1, de legalább a konyhában meleg víz volt. Na én persze a zuhiban mindig a hidegeeeeeet fogtam ki (áu)

13:00 - 15:30 ebéd(visszajöttek az agrármunkásaink) + felszolgás + mosogatás + pakolás

16:00 - 19:15 Röplabda, foci, tengó, szkander, olvasás, beszéletés órarend + ilyenek lefixálása. Illetőleg itt kitérek, mert megemlítem a morpheusal együtt lejátszott golf meccseket (ócska fadarab + dorong -> minimásdesign :P).

19:15-21:30 hát ja vacsorai munka ( többiek már rég kinn basoznak az asztaloknál :D :D)

21:30 - kifulladásig  esti programok

hát én nem vagyok az a panaszkodós típus de kicsit egysíkú volt egy nap és monoton, de legalább rég nem látott emberekkel + soha nem látott emberekkel találkoztam.

Kép nincs viszont felraknék ide 2 linket (sziggorúan CS-seknek de aki nem érti a szakkifejezéseket + rétegpoénokat az kb sejtheti hogy ezeke jellemzőek a legtöbb lövöldözős játékra :D :D )

http://video.google.com/videoplay?docid=833299423124223847&q=headshot (milyen durva arc már kb :D :D beteg)

http://video.google.com/videoplay?docid=-605709684427806725&q=Counter+Strike (ez meg milyen maszek máá, nagyon occsó és nagyon beteg)

na majd még jelentkezem csákány:D

imperator