2008. 08. 12.
I'm not cut out for this
írta ifju_titan|2008. 08. 12., 11:36|
Nekem ez a dal most nagyon megy.
I saw her first and knew
That her dark hair would weave a snare
That I might one day rue
I saw the danger and I passed
Along the enchanted way
And said let grief be a fallen leaf
At the dawning of the day
On Grafton Street in November
We tripped lightly along the ledge
Of a deep ravine where can be seen
The worth of passion's pledge
The Queen of Hearts still making tarts
And I not making hay
O, I loved too much and by such, by such
Is happiness thrown away
I gave her gifts of the mind
I gave her the secret signs
Known to the artists who have known
The true gods of sound and stone
And word and tint without stint
I gave her poems to say
With her own name there
And her own dark hair
Like clouds over fields of May
On a quiet street where old ghosts meet
I see her walking now
Away from me, so hurriedly, my reason must allow
That I had loved not as I should
A creature made of clay
When the angel woos the clay
He'll lose his wings at the dawn of day
crowbar elszallas erzes fajdalom micsodi zene
2008. 06. 05.
charlie
írta ifju_titan|2008. 06. 05., 15:17|
Kissé beteg vagyok, és nem tanulok. Sokkal jobb lenne egészségesnek lenni, és úgy nem tanulni. Nemsokára kipróbálom.
Ezt muszáj megosztanom veletek. Annyira jó, hihetetlenek.
2008. 01. 21.
Kettős
írta ifju_titan|2008. 01. 21., 21:43|
Az egyik messziről jött, és akárhol bolyongott, soha nem is talált vissza. A másik egész életében el akart menekülni.
Az egyiket kirázta a hideg minden üvegszemű, magát embernek nevező parazita láttára, akik nem voltak képesek érdek nélkül szeretni a világot és csak a múlandót, a fásult-átlagosat és felszíneset vették észre. Ők soha nem tudtak letenni a látszatról, átfutván mindenen bölcsnek, jónak gondolván magukat. Ők voltak azok, akiknek soha nem tűnt fel semmi és soha nem vettek észre semmit ami tiszta, becsületes és különleges. Nem támadtak soha. Sápadt és indifferens közönnyel bámultak abba a bizonyos másik irányba, csodás légvárakat építve.
A másikat a legtisztább, legegyszerűbb módon bűvölettel töltötte el a puszta létezése, hogy minden nap érez, és tökéletesnek látja a világot úgy, ahogy van. Csodálatos borzalom vett erőt rajta mindig, mikor az éjjeli égboltot bámulva újra meg újra szembesülnie kellett a ténnyel, hogy mennyire apró ő a határtalan űrben, de mégis képes pontként, aminek nincs is térbeli kiterjedése, kiforgatni a sarkaiból a világot. Nem szólt soha egy szót sem, csupán egy ősz szakállú, mindenható valakinek gondolatban üzentve próbálta megformálni gondolatait, amelyek szavakba öntve még töredékét sem fejezték ki annak, amit érzett.
Miféle csodálatosan szép érzéked van Neked ehhez a világhoz.