• 
• 

• hdsnet
• ifju_titan
• imperator
• miltiades
• morpheus
• punisher
• rongykuvik
• steel
• unknown

• 2010. augusztus
• 2009. február
• 2009. január
• 2008. december
• 2008. november
• 
  még régebben & címkék

• FeKeTeReTeKSeReG
• Les Filles & La Ville
• nick blog
• marla blogja
• pea blogja

• RSS feed
• Statisztika

Holnap szalagavató.

Engem nem aggaszt a dolog maga, csupán az, hogy hat év zenélés után oda jutottam hogy nem lépek föl a saját szalagavatómon, miközben három (nyilván kettő, de a három jól hangzik) másikon ezt tettem. De most tényleg, miért most kell elfogynia az ötleteknek, az embereknek és a bátorságnak? Még kedvem sincs fellépni. Az is elfogyott. Csak azt tudom, hogy bánni fogom, hogy egy ilyen rólam szóló és sok ember által látott dolgot kihagyok. Ez van, sajnos.

Ja, annak, aki utálja, szallllagavató. Tudom, csak a Zsizsi, valaki mutassa meg neki :)

Szóval, kajakra túlfesz most a szali-avi, ha megtámasztom a célszemélyt féltéglával, még akkor se állna kötélnek mert kutyámból nem lesz szalonna, és nem vagyok culáger sem. Azontúl a táncok nagyon zöld szituációk, nem egypálcás esetek, ahogyan a frakk sem az. Az öltöny talán már az, hiszen szülém nem tartja nagy ötletnek a gigászira fújt szalagavató procedúrát, meg honnan lehetne 700ezerért Armani vagy mit tudom én? Így marad a good old, jó.

Már régebben szerettem volna írni, csak a szánnivaló system meghiúsította ezt. Komolyan, szánom a systemet. Szánom.

Egy olyan dalt hallgatok most, (véletlen) hogy az van benne: Waltzin' With Fear In Our Hearts

Talán nem.

ifju_titan, ifju_névmás, ifju_hékás, ifju_érzőlény, ifju_szaladgáló, ifju_időtoló, ifju_széltoló, ifju_rettegő, ifju_micsodi, ifju_ds, ifju_bölcsész, ifju_mérnök, ifju_jogász, ifju_vagabond, ifju_boxer!, ifju_perzselő, ifju_affinit', ifju_bárpultos, ifju_könyv, ifju_flamenco, ifju_kinderpingui, ifju_play, ifju_dallam, ifju_suffer, ifju_down, ifju_ki, ifju_futó, ifju_álom, ifju_mécses, ifju_táborozó, ifju_kéz, ifju_tár, ifju_mák, ifju_ecset, ifju_bábu, ifju_pénz, ifju_róka, ifju_szem, ifju_hangfal, ifju_alone, ifju_nosztalg', ifju_island, ifju_hispán, ifju_dvd, ifju_győztes, ifju_sietős, ifju_társ, ifju_szub, ifju_gáncs, ifju_térkép, ifju_emlék, ifju_pipafüst, ifju_rém, ifju_yoyo, ifju_csel, ifjú_fall, ifju_ideoda, ifju_tranq, ifju_helper, ifju_healer, ifju_szombat, ifju_laugh, ifju_pal, ifju_hero, ifju_grey, ifju_szőnyeg, ifju_bátor, ifju_szál, ifju_simon, ifju_áldott

 

Na, nem tudom, melyik legyek ezek közül, ha nagy leszek. Lehet, hogy inkább csak oreg_titan leszek inkább.

Boldog Május elsejét mindenkinek...

Ma voltam majálison. Na nem a jó kis megszokott pomázi koszdömpingen, hanem a nagy, budapesti országos jamboree-n. Nagyon érdekes a május elseje. Az ünnepek egyrésze valamely vallási alapra épül, itt általában a szeretet és hasonló alapvető emberi értékeken van a hangsúly. Karácsony, Húsvét. A másik fajta a nemzeti ünnep. Ilyen Márc15, Augusztus20 és Október23. Ezeken általában visszaemlékezünk dicső multunkra, révedezünk a jövőbe és mindig van valami tök jó és szép állami ünnepség. A május elseje azonban ezektől eltér. Legalábbis számomra. Alapvetően ez a harmadik csoportba tartozik, az ilyen világnapokhoz vagy mikhez. Ez olyan mint a Föld napja, vagy az AIDS napja vagy más hasonló egész világot körbefogó ünnep (ünnep ez valójában?). De valahogy mégis más. Magyarországon gondolom a nem is olyan régmúlt nagy ünnepségei miatt sem. Érdekes, hogy sok párt is itt mutatja meg az erejét. Meglepődve olvastam, ehhez a naphoz vér is tapad. 1886. május elsején Chicagoban óriási tüntetést szerveztek a munkások, hogy kiharcolják maguknak a 8 órás munkaidőt. Pár anarchista azonban bombát dobott a tömegbe, a tömeget örző rendőrök pedig tüzet nyitottak rájuk. 11 ember halt meg. 3 évvel később  megalakult a II. Internacionálé (a szakszervezeteket összefogó világszervezet), és ennek a tüntetésnek az emlékére május elsejét kikiáltották a munka ünnepének. Szóval azért tudjuk, hogy mire is emlékezünk.

Már ha egyáltalán azt ami ma folyik a városban emlékezésnek lehet nevezni. A munka ünnepe. Számomra kicsit logikátlan, hogy a munka ünnepén pont, hogy nem dolgozunk. Ez a frázis arra utal, hogy a munka jó dolog, hogy dolgozni szép és becsülendő, és ezt időről-időre meg kell ünnepelni. Ez tetszik, hiszen tudjuk, hogy munka nélkül nem lehet elképzelni az életet. Ma azonban nem hiszem, hogy akármelyik dolgozó ismerősömnek eszébe jutott volna, hogy milyen érdekes az, hogy egész évben szidom a munkámat, hogy áhh de rossz, és ki akarok törni, aztán viszont május elsején kimegyek a vursliba egy vurslival és öntudatlanul éltetem ezt a munkát. Megjegyzem, ha az illető nem hagyta el a munkahelyét, akkor öntudatlanul azért azt is megbecsüli. Szóval a két öntudatlan dolog egy irányba mutat, pompás.

Mire is akartam kilyukadni? Ja igen. Jártam a Hősök terén ma, meg a környéken. Óriási tömeg vonul a füvön a pázsiton a kövön a betonon, mindenhol. Ennyit autót a Városligetben még nem is láttam. Nagyon furcsa ünnep ez a mai, mert ez az a nap, ami nekem kimondva-kimondatlanul a szegényebbek ünnepe. Borzasztó jó ötletnek tartottam, hogy a Felvonulási térre szervezett játszósátrak a hátránnyal élőkkel foglalkozik. Az odatartozók világítottak egyszerűen a tömegben mosolyukkal, megjelenésükkel. Nagyon kedvesek voltak. Megint eltértem. Szóval a legeslegkülönlegesebb emberekkel találkoztam. Aminek örültem, hogy végre láttam cigányokat is. Nem szeretem használni a roma kifelyezést. Az nekem idegen, és nekem semmi bajom a cigányokkal, sőt, bámulom is bizonyos fokig őket. Tegnap láttam a Szőke Kólát, nézzétek meg. Vagyis hogy végre kimozdultak otthonról, egyesek gyalog, mások a cabrio merdzsójukkal, de ott voltak, leültek az út közepére a gyerekükkel, és ott altatták őket. Hát most mondjátok meg, mi ezzel a baj? Ha neki úgy tetszik, akkor engedjük meg neki, ő is a maga ura, mint mi. Az elején még zavart, hogy minden második árus 850 forintért ad csakmost melltartót, vagy bugyit, de aztán ehhez is hozzászoktam. Amikor hallottam, hogy a szuper Puma trendi sportcipőt, ami tuti 15 a boltban, három ezerért adják, azon már döngicséltem is egy kicsit. Tanultam sirtos táncot, meg boogie-woogiet, mellettem kedves emberek álltak, teljes volt a kavarodás. Több mint egy órámba tellett, mire hozzászoktam ehhez a furcsa emberörvényhez, ami körbevett.

Teljes kavalkád, bájoló lágy trillák, 5 méterenként más zene, a negyedik ugyanolyan playback eredeti indián midizenekar láttán már elnevettem magam... De ez nem baj, elmentek velem szemben hosszú sorban kígyózva a krisnások is énekelve, azt hiszem láttam a mi barátunkat, aki tartott nekünk előadást. Egy középkorú krisnás néni rám köszönt, integetett mosolyogva. Ilyenkor minden ember egy kicsit közelebb kerül egymáshoz, bár sosem látjuk egymást újra.

 

Pázmándképek

 

"Friday night, all for fight"

 

"A könyvek megtanítanak élni..."

(Juhász Iván)

 

„Én egy bögyös vidéki lánnyal elegyedtem szóba, mert a kivágott blúzában túlláttam a napfürdőzés határain is. Buta libának bizonyult. Arról mesélt, hogy pattogtattak kukoricát esténként a házuk tornácán. Ilyen elbeszélés valamikor felderített volna, de mivel a lány mondókájából nem sugárzott derű, láttam, hogy csak az illendőség lajstromáról pipál ki egy tételt. – Hát más mulatságuk van-e? – kérdeztem, hátha fiúkra és barátkozásra terelhetem a szót. A lány nagy bogárszeme semmitmondón járt rajtam, és olyan népek nemzedékről nemzedékre örökített keserű csalódását tükrözte, akik nem tehették, amiért a lelkük sírt, akármit – holott mindig mindenki tudta, mi volna az. – Mit vár az élettől? – Legszívesebben addig tekertem volna, amíg kifacsarom belőle. Sejtelme nem volt, mit várhatna. Motyogott valami állásról, moziról, a nagymamánál teendő nyári látogatásokról, s hogy egyszer New Yorkba is jó volna eljutni, és megnézni a Roxyt, csak mit vegyen fel az alkalomra – talán olyasmit, amit múlt húsvétra viselt, rózsával tűzdelt fehér félkalapot, rózsaszín körömcipőt és a levendulaszínű kis gabardinkabátját? – Hát a vasárnap délutánokat mivel tölti? – tudakoltam. A tornácon üldögél, válaszolta. A legények kinn kerekeznek és megállnak olykor a kerítésnél beszélgetni. Közben a rejtvényújságot olvassa, és el-elszundít a függőágyban. – Hát a meleg nyári estéken? – A tornácon ül akkor is, és elnézi a házuk előtt járó kocsikat. Aztán kukoricát pattogtat az anyjával – Hát apja merre ilyenkor? – Az dolgozik, éjszakai műszakot vállalt a kazángyárban – nyilván egyebet sem tett, csak robotolt életében, hogy feleségét és magzatait eltartsa, megbecsülésre, kivált ajnározásra nemigen számíthatott. – Hát a bátyja mit tesz ilyenkor nyári estéken? – Kerékpározik. A büfé előtt szokott állni. – Mi fáj neki? Mi fáj mindannyiunknak? Mi kellene, ha volna? – Nem tudta. Ásított. Elálmosodott. Nem bírta a gyűrődést. Tudja Isten. Tudja fene. Hiába. Tizennyolc éves lány, szépséges élőhalott.”

(Jack Kerouac: Úton)

 

„Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem.”

(Immanuel Kant: A Gyakorlati Ész Kritikája - Kant személyes mottója)

 

 

 "Egy gyerek önmagában véve nem valami tökéletlen lény, nem félig kész felnőtt, hanem önállósággal rendelkező egyén. Egy ebihal elégséges önmagának, s működése éppen olyan tökéletes mint a békáé; nem tökéletlen, nem elégtelenül működő béka tehát...! Ha a gyermek "önálló" lény teljes létező saját élettel, sajátos szükségletekkel rendelkező valaki, akkor ebből arra következtethetünk, hogy a nevelés - a gyermek szempontjából - nem az életre való felkészítés, hanem maga az élet."

(Claparede - Az AKG mottója)

 

„Es ist Gut” – „[Minden] jól van”

(Immanuel Kant utolsó szavai)

Hát én nem is tudom.

Nem minden nap lesz tizennyolc éves az ember. És nem is minden nap dobnak neki meglepetéspartit. Az, hogy ez a kettő egy napra essen, hát arra igen nagy jóságra van szükség, és pontos naptárakra.

Nem tudom, hogyan köszönjem meg, és lehet hogy nem is látszott rajtam, de nagyon sokat jelentett a dolog. Mert nekem általában csak átsiklanak a születésnapom fölött. És hogy ennyien eljöttek... juj. Még lara, blue, marla, és palimadár is... lelkük biztos valahogyan jelen volt. Miindenki, leírom őket. flóra, sasf, dzs, mailly, fleur, illam, ema, tökmag, morph, milti, shy, ady, rongy, makichan, unkni, imperator, lisan, samurai, josh. A csillagok kísérjék utatokat.

Papíron, szúrósra kristályosodott kis társadalmunkban felnőtté váltam. Nem Robinnak kell így lenni, hanem Batmannek. Nem rollnak, hanem rocknak. Nem Hugrabugnak, hanem Griffendélnek. Nem Solónak, hanem Hannak.

night

Jó volt a sítábor. Felraknék egy videót, de a youtube szar. Update: megjavult. Itt a videó.

Láttuk a pursuit of happynesst. Jó volt, de annyira nem.

Miltikémnek még az enyémnél is durvábban röhejes lett a haja:P

A mai estémet leírom, egész sokféle dolog történt, váratlanul.

Sima: leírás. Dőlt: gondolat Félkövér: beszéd.

Szóval elindultam az éjszakába, nem holmi szórakozásért, vagy "spirit level high", hanem azért mentem, hogy kipróbáljak egy gitárt ott a Bah csomópontnál egy emberkénél. A héven volt néhány részeg, egészen frusztráltak. Meg a többieket is, szerintem

A villamoson odajött hozzám egy öreg bácsi, és elkezdett a nyakamhoz beszélni.

Jó idő van! ??mmmi? jó idő... Jó idő van! Ezt már egész hangosan mondta, én pedig valahogy a tekintetét próbáltam elkapni, mert még mindig valahova lejjebb nézett. Ez hosszú lesz és kínos. Ilyen a szombat estém. Én már hatvan éves vagyok! Te hány éves vagy? Sóhaj. Tizenhét. Ezt most miért mondtam el? Még ennyit sem érdemel. Szereted a csajokat??? Félőrült mosollyal az arcomon, amit ez a röhej váltott ki: ezt megírom a blogba. Szerencsére ezután odébb állt a bácsi. De az egész hely fura volt, az emberek nem tudták melyik ajtónál kell leszállni, ilyenek. Rövidesen kiszálltam, a Moszkva téren. Azonnal egy elég régi ismerős arcot láttam, odamentem hát, köszönni Burger Matyinak, a szintisnek. Heló - Szépjó estét! Mintha tegnap még együtt játszottunk volna.  Ittál? - Nem. Na de milyen volt már az hogy kirúgtak a Turcziék? Soha rosszabb ne legyen veled, Matyi. Odajön egy pánk, kezében ital. Heló öö ki tudnátok segíteni, pár forinttal? nem? áh apró se? kár - Matyi - Peace, haver, nincs sajnos, mindet cuccra költöm. Ne igyál. Méreg az. Inkább szívjál te is.  - Kértek a boromból? - Matyi - Nem, haver, kösz, nem iszom alkoholt. - (bánatosan) Senki se fogadja el ******... Nem tudtam felvenni a stílust, csak álltam, figyeltem, tanultam, persze ki mit vesz el a svédasztalról. Elköszöntem Matyitól mert másmerre ment. Jó volt őt látni, kedélyes.

Igen, 61-es villamos, mögöttem egy lezüllött hülyegyerek meg a haverja (komolyan: Dee hallod lekattantál a cigiről is, mi a **** van veled. Jó akkor nem partizunk ... stb stb Én vagyok az egyetlen emo a moszkvatéren) locsogtak, aztán leszálltam, szétnéztem a Fürj utca után. Megtaláltam a címet, hórihorgas, vézna alak jött ki elém a kapuhoz, bemutatkoztam. Egyfajta becsületesség-aurát éreztem felőle, jó embernek látszott. Bementem a házba, ott a feleség épp kis gyermekkel volt elfoglalva. A srác kinyitotta a keménytokot, és kipróbáltam a gitárt.

Ekkor elvesztettem az időérzékemet, mert a srác kiment és hagyott békén játszani. A szomszéd szobából jövő zajokat csak alig hallottam. Hangszer, itt rezeg, de szép, okos. Meddig lesz még túlélési eszköz? Egyensúly, megnyugvás. Később a tag, mielőtt leléptem, kedves szavakkal illette a játékomat. Ez jó érzés volt, mert ő volt a második profi aki hallott.

Jó visszamentem, a 61-esért futottam, a 4-6ért is, de az direkt előttem becsukta. Ribanc, egy méter és benn vagyok. Mindegy, mindjárt jön a következő.

Az ott nem a Bergmann? De. Épp hogy összenézünk, barátságos mosoly, intek neki, ennyi. Ez is növel egy picit a spirit levelen. De nem kell odamenni hozzá, miről beszélnénk amúgy is. Ezt én is és ő is tudjuk, kedélyesen, simulva visszatérünk a villamosra váráshoz.

A budai hídfőnél egy fiatal alak épp hány, a másik fiatal alak együttérzőleg nézi. Úgy kell neked... egészségedre. Aztán még volt egy ismerős lenn a hév várásánál, de nem az akivel mindig összefutok ott (; réteg.

Viszont láttam 'anyu' táskáját ott az aluljáróban, először azt hittem hogy ott van ő maga is, de közbe kiderült hogy más vállán van a táska, na de ez csak egy másodperc törtrésze alatt játszódott le.

Nem is tudom leírni pontosan, valahogy éreztem a moszkva teret meg a többi helyszínt. Csomó ember volt ott akiket akkor láttam először, nem is írtam le, mégis azt hiszem sokat megtudtam róluk. Kedvelem Budát, főleg éjjel, de nem tudom, hogy miért.

"Keep wor spirit levels high"

Nah, jó, jöhet az új blogger.

 

Ma például háromnegyed ötkor keltem, hogy elmenjek úszni, éljen egészséges életmód, stb, joe és szöszi pedig nagyon jól ütemezve mondták le, és már nem volt kedvem visszaaludni. Nem, igazából fogadás, és megcsináltam. Asszem nagyon jó vagyok.

Miközben kifele jövök, találkozok ronival, dee-vel és gyurival, mert nekik nincs első órájuk. Mázlisták.

Matekon írtunk egy fergeteges dogát ismét, legalább két ember jutott közel az egyetlenegy feladat megoldásához, na, és én nem vagyok köztük. Csak tájékoztatásképp a csoportról, az előző, tényleg egyszerű dolgozat négy embernek lett 50% fölött, a legjobb pedig 71%-os lett.

Legyen elég annyi, hogy benne vagyok az első négyben:D

Utána voltak több órák, de nagyon nem érzékeltem, mert picit álmos voltam.

 

Forradalom szabadságharc tüntetések zavargások csürhe

Szegény rendőrök azért passzívak szerintem, mert egy legutóbbi csürhe-össznépi gyűlésen igen alaposan és szakszerűen vertek meg valakit, utólag kiderült azonban, hogy a Bl*kk újságírója, aztán most lehet, hogy félnek, nehogy beépített fotósok legyenek megint.

Aztán megint elbocsátanak valakit, mint augusztus 20. után, amikor is egy meteorológust (!). Ezt a logikát sose fogom átérezni, ha nekem rossz, legyen neki is rossz, merthogy a nép megázott, pánikolt meg minden, viszont neki most nincs munkája, amit mellesleg tökéletesen elvégzett, pereljük be istent (úgy általános istent, kinek mi ugyebár).

Tényleg némileg emlékeztet a párizsi zavargásokra, de őket legalább kitaszták a társadalomból, azért voltak dühösek, itt meg pusztán mennek egymás után, mint a birkák.

Lehet, ha a leghangosabbaknak véletlen bezúzná az orrát egy-két gumibotcsapás, valahogy eltörne a lábuk, esetleg egy vízágyús autó véletlen nekik koccanna hátulról, vagy beléjük csapna egy meteorit, csak egy egészen picike, halkabbak lennének. Jó, rendőrök dolga, hajrá.

Mindegy, ennek is vége lesz, mindenki visszavonul a kuckójába a következő balhéig.

Hehe, az oszlatás hardvere

Hm, ez viszont kár. 

blaha lujza téri csata:P

 

milyen emberek vagyunk, milyen dolog kimenni este a szabadság térre nem békésen demonstrálni, hanem autókat felgyújtani, épületet felgyújtani, rendőrt verni, vízágyút rongálni, ablakot betörni, zászlót lengetni, büszkén bbc breakingnews kamerába integetni, rohanni a rendőr elől, köcsögkurvaanyázni, rohadtkormánymondjonlézni, bemenni, rombolni, egymást ütniverni, csúnyán beszélni, egy teret tönkretenni, egy emlékművet tönkretenni, autónugrálni, csoportfotózni a lángoló kocsi előtt, ahelyett, hogy a sok suhanc, mert nem idősebbek sokkal, mint pl én, hazamenne és tanulna törit, vagy olvasná a bibliát, amit pl nekem kéne ha nem ezt nézném, nem fosztogatna, nem faszkodna, hanem mondjuk hazamenne aludni, vagy csak simán ácsorogna és kiabálna, mert azt szabad; mi lenne?

nem kúrnák el az estémet.

és ez nem politikai elgondolás vagy vitaszítás, ez inkább az 'ember-e vagy' kérdésen elmélkedés.