• hdsnet
• ifju_titan
• imperator
• miltiades
• morpheus
• punisher
• rongykuvik
• steel
• unknown

• 2010. augusztus
• 2009. február
• 2009. január
• 2008. december
• 2008. november
• 
  még régebben & címkék

• FeKeTeReTeKSeReG
• Les Filles & La Ville
• nick blog
• marla blogja
• pea blogja

• RSS feed
• Statisztika

Sziasztok, kedves Ősradiáns olvasók.

Az a helyzet - most így x évvel később leírtam - hogy többé nem nagyon blogolunk majd ide. Mindenféle történik velünk, és mostanában még fiatalok vagyunk, szóval nem is lenne annyira unalmas. De a boyish charm dolog kicsit tovatűnt mostanra. Sajnos ehhez az elköszönéshez a freeblog szar volta és a facebook gyorsasága is hozzájárul, de persze a mi viselkedésünkön múlik, végső soron.

Remélhetőleg egyszer valamikor lesz valami másik projekt is.

RESPEKT: a FeKeTeReTek Team-nek, akik a kezdetektől fogva inspiráltak minket, és a Nyilvánblog Teamnek, akik még mindig nyomatják (?).

Az Erő legyen veletek!

ifju_titan

és az ősradiáns® csapata: hdsnet, imperator, miltiades, morph, punisher, rongykuvik, steel és unknown

Nekem ez a dal most nagyon megy.

Most azért ez durva.

Ma arra ébredtem, hogy ugye eltűnt ez az egész tanulás, és nem tudok mit csinálni. Nincs többé célom. Nem tudok mit kezdeni magammal.

Abszurd.

Egyébként meg készül az ember a közép szóbelikre és aztán kiderül, hogy kb 50 százaléka jut eszébe ott a helyszínen, és ebből 30 százalékot tud elmondani. A végeredmény totál felszínes, nyögvenyelős és közhelyekkel teli. Legalábbis az én esetemben ezt el tudom mondani, nem vagyok megelégedve a szóbelimmel, persze a pontszámokat még nem tudom. Ott és akkor azt mondták, hogy ennyi elég és jó. Azt viszont tudom, hogy ez semmi nem volt ahhoz képest, amit készültem rá.

Per pillanat fél nyolc van és tombol a Medárd (vagyis esik), és tulképp nem tudom, hogy ma mit is fogok csinálni. Valószínűleg elpakolok. Vagy elpatkolok.

ui. mindenkinek gratula aki kész van, és hajrá aki még nincs. csak semmi para. nyugi, ott leszel.

Tényleg ily rossz e könyv, vagy tán csak tévedek,
hogy ilyen rímeket megír egy kisgyerek.
Sajnos most kezdtem el, de hozzá kedvem nincs,
és a legnagyobb baj, hogy bármilyen nagy kincs,
mégis bent hagytam a szöveggyűjteményem,
már csak az internet lehet a reményem.
Az bánt most igazán, hogy direkt elhoztam,
volna a könyvemet; úgy tűnik, elszúrtam,
a szöveggyűjtemény helyett félrenyúltam.
Csokonait pedig keresem a neten,
pedig hát megvallom, hogy nincs hozzá kedvem.
Néha kicsit túl sok kell magyarórára,
(bár aki nem olvas, nem marad magára,
mert bizony sok ember dolgozik hanyagul,
de nem számít rá, hogy nem tud majd magyarul) -
most is  Száz év magány helyett az Anyegin
vallja be őszintén: nem jön ki könyökin?

grr. 

Újabban minden reggel, amint elérek egy bizonyos ponthoz, elmegy a troli az orrom előtt, de pont úgy, hogy csak szépen rálássak. Az időpont lényegtelen, majd pedig két megálló között megint elmegy egy másik. Roppant idegesítő ám, úgyhogy akarom-nem akarom sétálok. Ez amúgy feltehetően azért van, mert a troli és én a lehető legrendezetlenebb állapotra törekszünk, így amikor az entrópia (S) tart az 1-hez, akkor tulajdonképpen akkor van legnagyobb esélyem elérni a trolit amikor a lehető legmesszebb vagyok tőle. Gondolj csak bele (igen, ez a fizika a, de azért még utána kéne nézni ennek a dolognak). Reggelente meg hideg is van, meg szép felhők. Még jó hogy vidáman indul a napom... hogy aztán bent az órákon elérje eksztatikus csúcspontját, főleg francián, ahol általában lemegyek alfába, és még némi heveny idegességgel is meg kell küzdenem (-na, hát a félévi jegyed ötös. -Ötöös? -Hm, jó, akkor hármas...)
Töriórán megtartottam a légierőből a kiselőadást, amit tulajdonképpen az éva hetedikben megígért, hogy majd tizedikben megtarthatom, úgy látszik a kommunisták elloptak egy évet tőlünk. Még ezt is (jajjderossz). Erről jut eszembe, tavaszi témahét Erdélyben lesz, Romániában, már előre vizionálom a fergeteges poénok sorozatát, amikben hátramaradott szomszédaink (nem) és eltűnt értéktárgyak szerepelnek, szoros összefüggésben. Meg nyilván utakra és a kisebbségpolitikára is lesz egy-két vigasztaló szó. Meg persze az EU csatlakozásra... (réteg: ötbetűs román férfinév? kutya. áá, az nem is öt betű...)
A matekórák meg rendszeresen akkor érnek véget, amikor már érdekelni kezdene a feladat végeredménye, mert morphnak meg nekem is más kalandos út lett a végeredményhez vezető, csak nem mindig sikerül óra végéig befejezni...De a mai dolgozat rendesen el lett szúrva azért.
Úgy felcseszte az agyam most egy blog, amit olvastam, a szófosásnak az a fajtája, amit a legjobban gyűlölök, nem elég hogy sokat beszél (ír), hanem még önmagát tökéletesnek gondolván másokat oltogat közben, de ütnék ilyenkor. De még az iwiwes bejegyzés.
Ma csak kétszer haltam meg majdnem. Lehet, hogy nézni kéne mielőtt lelépek a járdáról.

Úgy volt, hogy nick fölvetette az ötletet még októberben, hogy nem lenne-e poén karácsony után elmenni snowboardozni. Megegyeztünk, hogy az lenne, és egészen karácsonyig nem is nagyon foglalkoztunk vele, kivéve miki anyukáját, aki összedobta az egészet, és elindultunk valamikor 26-án.
Hát a tudásomról annyit, hogy én egy kék pályán állásból tudtam akkorát esni, hogy még mindig fáj a kezem tőle.
De határozott fejlődést mutattam.
Ennyit még sítáborban se estem, most néha hajtani kellett nick miatt, és csak egyszer adtam fel és lesétáltam egy pálya mellett, mondjuk pont az volt a leghosszabb kicsit nehéz leírni nick arcát amikor leértem. Csak egyszer ütköztünk össze, akkor is bejött elém és csak azért nem lett dzsihád, mert én sokkal nagyobbat estem mint ő (jellemző:P) és könyökön csúsztam még vagy húsz métert lefelé amin annyira kellett röhögnie hogy nem cs*szett le. Egyszer eltévedtünk (nem, mindig eltévedtünk, ebben tuti vagyok) és A fekete pályán csúsztunk, néha függőlegesen volt jeges és ha elestünk nem tudtunk utána megállni annyira csúszott úgyhogy a felét még ő is nadrággal tette meg, de oda se mentünk többet.
Aztán tegnap volt valami szilveszter és joe is ott volt, elhatároztam, hogy összeeresztem majd a két magiszteremet, mert ő is tök más technikát mond, aztán a maradványokat kimosom egy slaggal, és kitalálok valami eredetit. Nick-é logikus de furcsán néz ki, joe-é meg hülyén hangzik de szép is lehetne.
Vót party yo (ebből a három szóból most egyet se ismert a vindóz), jó ezt nem is folytatom, utána meg lementünk messze, jacuzzi kaja pihe-puha ágy…
Jaigen volt földrengés valójában imperator jobban tudja mi volt (földalatti atomrobbantás by radiáns corp), de ezt majd ő kifejti. Nyilván. Amúgy ezért is nem írt az utóbbi pár napban, elő kellett készítenie a terepet.

Jajj.
Lehet, hogy a sas szép magasan száll, de a vakondot nem darálja be a gázturbina.

Voltam a városban morpheusszal, hogy szerezzünk ezt-azt. Két és fél óra után egy kicsit ideges lettem, ahogyan azt az angol órán is bemutattam. A hátralevő másfél órában ideges is maradtam. Na de azért, mert kerestem egy könyvet. A következő helyeken voltam: Libri (flórián), Libri (westend fsz), Libri (westend em), Libri (nyugati mellett), Könyvkuckó, Alexandra (eurocenter tegnap), Alexandra könyvesház **szott Nagy Négy Emelet. 2*puttó aluljárós könyvesbolt, jászai mari teri (??pf) könyvnemtommi. heh ez tíz.

Na de a könyv elfogyott mindenhol, vagy nem volt, szal most sincs. A szerencse, hogy nem nektek akartam venni szal nem maradtok le semmiről.

Fukin Crismas must die, Pest must die, villamosok must die, és végül, de legeslegfőképpen könyvesboltok, az összes a világon must BURN and fukin DIE.

De a többiek must LIVE. (and let die)