2007. 06. 23.
They say, be brave, there's a right way and a wrong way...
írta rongykuvik|2007. 06. 23., 1:13|
Előszó:
Most épp Párizsban vagyok és otthon ülünk. Főleg, mert nem
tudunk bulizni. De holnap (update: ma) megyek haza, mrsteel-ék még maradnak,
bizonytalan ideig, tekintettel arra, hogy se szállásuk se repjegyük.
Ez a buli dolog úgy volt, hogy egy hete próbálta meg palkó
felújítani régi kapcsolatait. Nem sikerült. Erre a champs-elyséesn ma szembejön
velünk két csaj1, visítozva köszönnek palkónak, és (mint utólag megtudtuk)
közlik vele, hogy most épp a HARMADIK1 barátnőjükhöz mennek, aki mellesleg itt
lakik a CHAMPS-ELYSÉESN, mindhármuk volt osztálytársa. Kicsit beszélgetnek
hárman, majd palkó fogja magát és ELKÖSZÖN, és továbbmegyünk. Mi azért nem
tértünk magunkhoz egyhamar, és azzal mentegetőzik p., hogy majd a kutya
(romain, ez itt egy név pff) elküldi a számukat. De ezt nem tette meg, mert
töketlen. Végkövetkeztetés: itthon vagyunk, mert senki soha nem tudta meg a
számukat. Mi meg ugye (mrsteel-el) nem tudunk franciául.
Bölcsességek:
A párizsi zöld ott és akkor van, ahol és amikor lerakod a
lábad az úttestre. Mert francia.
A metró néha kihagy pár megállót éjszakánként. Mert francia.
A királyi palota alatt négy metrómegálló van. Mert francia.
Az éjszakai busz arra megy, amerre akar. Mert francia.
Egyiptomból loptak egy obeliszket. Mert franciák.
Minden ötödik autó Mercedes. (mondjuk ezt nem lehet
összekombinálni a franciával, tekintettel a gyártó országra…)
Az E osztály alap, a C snassz. Mert franciák.
A buszsofőr köszön. Mert francia.
A pincér meg nem. hátigen…
Blog:
Amúgy első nap, amikor megérkeztünk, eléggé zuhogott az eső,
és kiderült, hogy a reptér tulajdonképpen másfél órás buszútra van párizstól,
úgyhogy engedelmesen megvettük a buszjegyet, és bejöttünk. Itt a kedves emberek
vártak, akik megmutatták a lakást, amit béreltünk, kétszer megmutatták, hogy
kell csatornát váltani, viszont hogy a szemetet hova kell levinni, azt mégse
tudtuk meg tőlük. Estefele úgy döntöttünk, benézünk a városba. Ezt ott rontottuk
el, hogy nem néztük meg, tulajdonképpen hol is lakunk, melynek eredményeként
este tizenegytől hajnali négyig kerestük a lakást. És akkor is tök véletlen
találtuk meg.
Második nap nagyjából semmi nem történt. Egykor felébredtem
arra, hogy a szállásadó hív valamiért. Ugye alapból sem értem nagyon ezt a
nyelvet, pláne ha egy portugál beszéli, pláne ha akkor keltem fel. Úgyhogy
mondtam, hogy bon, és leraktam. Remélem nem sértődtek meg nagyon, mert azóta
nem hívtak. Utána lenéztünk az Eiffel-toronyhoz, és üldögéltünk egy padon, és
néztük. Igazából az ember el se hinné, hogy ilyen nagy [megalomán franciák]. De
tényleg. Erős nyomás érkezett kettejük felől, hogy menjek fel, meg a Diadalívre
is, tériszonyos lévén azonban számomra ez nem élmény, meg úgy érzem, így is
elég pénzt költöttem. Majd legközelebb fölmegyek. Este pedig a Champs-Elyséesn
beültünk egy Bistro Romain-ba, ami amúgy is drága, pláne itt, de tényleg 5
euróért egy kóla nyilván megérte.
Hétfőn majdnem benéztünk a Louvre-ba, már ott voltunk a piramisban,
amikor palkó közölte, hogy nála nincs diák, szal neki nem lesz ingyenes,
úgyhogy hagytuk a francba, úgyis csak pár dolgot néztük volna meg (neszeneked
kultúra). Aztán leültünk a Tuileirákban.
Kedden elnéztünk palkó volt sulijához, majd körbementünk
bent (erősnek tűnő gyér biztonsági szolgálat). Igazából az iskola is marha
nagy, egy egész háztömb, kápolnával és egy gyárkéménnyel (ezt mi se értettük).
Nem látott ismerőst. Kár.
A többi napra nem emlékszem igazából, de még jártunk
Versaillesban, ami meg a másik bazinagy dolog, de sajnos Petit Trinanonig nem
mertünk elsétálni, mert az nagyon messze volt. És sajnálom, hogy ezt kell
írnom, de minden francia kastély ugyanúgy néz ki belülről, max a méretek változnak. Egy kis ízléstelenség
itt, egy jó ötlet ott, de mindenki a királyokat másolta.
Egyik este palkó nélkül sétáltunk hazafele mrsteelel, miután
az estét az Eiffel torony tövében lévő parkban töltöttük, ami náluk olyan, mint
nálunk a millenáris, tele van emberekkel. Részeg emberekkel. Egyre szűkítve
lett a keresési kör. Keressünk lányokat. Keressünk részeg lányokat (neem, nem
azért1). Keressünk részeg magyar lányokat. Keressünk kettő részeg
magyar lányt, na és ekkor feladtuk. Ám miután hazafele metróztunk, el is
érkeztünk a Défense-ig (az egy negyed, és tele van felhőkarcolóval), kiderült,
hogy a villamos nem jár, és különben is nagyjából tíz rendőr terített le éppen
egy feketét, kettő pedig egy fehéret, de őt utóbb elengedték, a feketét meg
elvonszolták, van ilyen.
Azonban a mi villamosunk továbbra sem járt. A beléptetős
rendszer meg csapdába csalt minket, mert ilyen zónákra van osztva a
tömegközlekedés, és mi csak a belső két zónára vettünk bérletet, ez meg egy
külső volt, és sunyi módon leengedett a metró-vonat-villamos bejáratok
előterébe, viszont onnan már sebeseki, mindenhol azt írta ki, hogy rossz zóna.
(Akkor mi a halálnak engedett be?? – ez is francia…) Kénytelenek voltunk
átugrani, csak megvártuk, hogy a sok rendőr elmenjen. Mrsteel ekkor már a
jelentős bekattanás fázisában volt, és azt mondta, nem érdekli, sétáljuk le.
Nagyjából tíz kilométerre voltunk, és mindenki, akit megkérdeztünk (hajnali
kettő) így kezdte: ohh, az messze, nagyon messze… (csak franciául) igen, arra
mi is rájöttünk, kösz. Szerencsére az RER (regionális vonat) még járt (pff
2.17-kor ment Versailles felé egy járat, és ráadásul tele volt), úgyhogy azzal
utazva egy megállót már nem kellett olyan sokat sétálni, és háromra haza is
értünk.
Voltunk a Sacre Coeur-nél is, ami állítólag egy romlott
negyed [mármint a Montmartre-negyed – azoknak, akik ismerik Párizst, akik nem,
ők ezt a részt akár nyugodtan át is ugorhatták volna, de mivel ilyen hosszú és
a szövegbe illeszkedik, végigolvassák, oh balgák. Dehogyis…]. Romlottnak lehet,
hogy romlott, de hogy amikor mi ott voltunk, teljesen csendes lakókörnyék képét
mutatta, az is biztos. (réteg: „Nem az a bajom a Sacre Coeur-rel, hogy magas,
hanem, hogy hajnali kettő van és még nem láttam k*rvát!”). Hát így esett.
Rétegmondatok, némi magyarázattal:
„Látod, ez a rasszizmus alapja. Felszállt a feka, leült a Zoli mellé, és tudtam, hogy fel fogja k*rni az agyát…” /mrsteel/ Ez azért volt, mert öten voltak, leült mellém az egyikük, és végig ugrált, és szívesen megütöttem volna, csak visszatartott a négy gettóarc haverja. Mármint így lelkileg tartott vissza, nem szó szerint…
„Est-ce que je peux avoir un peu de créme, s’il vous plait?
– De lait?
Est-ce que je peux avoir un peu caffé de lait, s’il vous
plait? – Creme…?” /palkó és két különböző pincérnő/ két nap van a két
beszélgetés között, két különböző helyen zajlott, és pont elég volt ahhoz, hogy
megingassa palkó hitét a kávéházak ismeretében. Nehéz leírni az arcát ezek
után.
„Gyerekek, úgy tűnik, bevettük Párizst!” [két óra múlva] – „Most akkor csókold meg a betont, hátha megbocsát…” /mrsteel, én-palkó/ a felelőtlen kijelentést mrsteel tette, amikor már megtudtuk, honnan jár az éjszakai busz oda ki isten háta mögé, ahol mi lakunk. A sors (a város?) iróniája, hogy pont akkor döntött úgy a sofőr, hogy most három járatot kihagy, melynek eredményeképp két órát üldögéltünk a megállóban, éjszaka.
„Esetenként jár erre vonat…” /szállásadó/ Ezt még első nap hallottuk, és nyomban a kijelentést követően két vonat zúgott el közvetlen az ablakunk alatt. A vonatok kétpercenként váltják egymást, és mindegyikről tökéletes a belátás a nappalinkba. Erről ennyit.
„Est-ce que je [érthetetlen] sucre?” [Én cukor]
„Je vais sucre…?” [Én megyek cukor]
„Est-ce que…?” [Esetleg…?] /én…/ én így próbáltam cukrot
kérni a forró csokimhoz. Harmadik alkalommal annyit kérdeztem, hogy Esetleg…?,
és a pincérnő bólintott és hozott egy marék tasakos cukrot. Lehet, hogy
kiismerhető vagyok.
„…és mi lehet a kód? Nemtudom, üsd be, hogy 1333…” „Jéé, mindig kijön egy jó1 csaj1, ha beütöd ezt a kódot…?” /mrsteel/ palkó volt osztálytársának lakásához szerettünk volna menni, viszont itt olyanok a társasházak, hogy van egy külső ajtó, majd egy belső, ahol vannak a nevek, viszont kívülről is kell kód. Én naivan odamentem, beütöttem, hogy 1333, és kattant az ajtó. Megfogtam a kilincset, mire kinyílt, és egy nő lépett ki az ajtón. Itt ismét leesett az állunk. [tudniillik Párizsban két dolog miatt esett le az állunk rendszeresen: jó autók vagy jó nők1. nem is részletezném tovább]
"Itt tulajdonképpen nincs is metró, csak beülsz, rázkódik egy kicsit, elsuhan pár felirat, aztán kiszállsz és odasétálsz, ahova akarsz." /mrsteel/ Ebben lehet némi igazság, merthogy itt kilométereket gyalogoltunk különféle föld alatti folyosókon, míg megtaláltuk a megfelelő kijáratot a 14 (!) metróvonal valamelyikéből.
[igazából volt még több is, de tartalmuk és töltetük miatt nem ide valók.]
1:Szeretném felhívni a figyelmet, hogy létezik a világon pea is, akibe nagyon szerelmes vagyok, ennélfogva nem szándékoztam semmi különöset csinálni a (részeg) lányokkal. (az különben is mrsteel ötlete volt.)
Itt jártam, ha még eszembe jut valami, írok.
2007. 01. 14.
Pourquoi ton pére a fui la Hongrie?
írta rongykuvik|2007. 01. 14., 11:34|
" data-width="320px" data-height="240px" id="V__143675629_1">
Ez a franciás cucc, nem volt könnyű megtalálni:D
/Mondjad, Sarkozy, apád miért menekült el Mo-ró?/