2007. 12. 02.
Teljesítmény termbuvi
írta miltiades|2007. 12. 02., 15:54|
Szigorúan rongykuvik elmarasztalására...
Szombaton volt termbúvár. Mint kiderült ez nem csak egy hagyományos egynapos, hanem egy teljesítménytúra volt...
A történet valamikor még pénteken éjjel kezdődik, amikoris éjjeli fél 1-re értem haza. Ilyenkor nem tud az ember azonnal elaludni, hanem inkább beszélget egy kicsit, majd aztán 1-kor lefekszik.
Hajnali 5:15-kor csörög az óra. Hiszen az nem lehet, nincs egy perce, hogy becsuktam a szemem éjszaka... Juhé, felkelés. Apu-anyu fenn van (vajon hogyan csinálják?). Már melegszik a tea, gőzölög a víz. Bent is köd, kint is köd. Sőt még a fejemben is köd van, vánszorgok összevissza a lakásban. A fejlámpát otthon is felejtem (előre utalás a történet végére: ennek még lesz szerepe). Apu megy úgyis Jászberénybe, ezért levisza HÉV-hez. Juhé. Shy-t felvesszük a házuknál és már az Árpád-hídnál vagyunk.
Ekkor még heveny emlékezetkieséseim voltak, teleportáltunk talán... 6:02-kor befut a vonat, rajta csak a legkeményebb termbúvárosok, meg még egy páran (megint előreutalás a végére). Hajnali lombkoronával ellátott Degu fogad az ajtónál, majd a kaján vigyorral felfegyverkezett Marubá. Már képtelenség aludni, beindul a termtudos pletykagépezet.
Marubá alkudozik a BKV ellenőrrel, sikeresen (nő volt...). Budakalásznál Shy elkiálltja magát, hogy nézz, ott vannak a 12. lányok. 10-15 másodperc alatt oda is fordul a fejem, de már nem látom őket. Ezért felhívjuk őket telefonon. Egyik sem veszi fel...
Szentendre - megérkezünk. Szentedre: utolsó ház: eltévedünk, de sebaj, sréhen át a rónán, csak előre. Irány a Kő-hegy, Pomáz mellett, gyermekkorom régi játszótere. Persze, hogy megint eltévedünk, de csak azért, mert nincsen túristaút. Ricochet a nyaralók között.
Kőhegy (kezd feljönni végre a Nap) - Lajosforrás - Pilisszentkereszt (a helyi CBA rohammal való bevétele, majd Szabó Mária népi táncdalénekes alteregója az alsó kocsmában) - vmilyen Kálvária-domb (Barcza D. csinál magának egy nagy keresztet) - Csobánka (Az első halott. Kitörte a lábát a 24. kilométernél. Szívás. Hátrahagyjuk az éhes bennszülötteknek) - Marubá szerint a legnehezebb két óra. Egyre lejjebb megy a nap. - Nagy-Kevély (Megjött a Mikulás (Degu a szájában egy papírzsebkendővel (szakáll) pedofil bácsivá manifesztálódik - Kapok Sokoládét... ) - Kiderül. hogy a Mikulás 9 liter vizet cipel a hátában, csak azért, hogy erősödjön. De mikubá elfáradt, szal elosztjuk a súlyát. - Pilisvörösvár - sötétedik és nincs lámpám. Konklúzió: Megtanulok a sötétben látni. Eredmény: egyre többet tanulok, viszont egyre jobban fáj a lábam. - Átérünk a Budai-hegységbe, Shy-jal látnivéljük egy pillanatra a házunkat (Délibáb). - A terv szerint a Hármashatár-hegyre igyekszünk, a többiek onnan mennek tovább, mi viszont Shy-jal letérünk, és ketten hazasétálunk onnan. Ez csak terv maradt...
Utolsó akadály: meg kell kerülni a Csúcs-hegyet. Balról. Megyünk. Megyünk. Így a 35. kilométer után már azért nem olyan kellemes, mivel szart se látsz az útból, ami sáros, szal inkább csúszkálsz. "Hé, az a hegy a baloldalon nagyon régóta van már ott, nem?" "De, lehet...". 7 kilométer múlva elérkezünk egy elágazáshoz, ahol Shy-jal le kell kanyarodnunk a kereszt-jelzésen. Valami nem stimmel. Valami nem stimmel. Marubá azt javasolja, hogy inkább ne térjünk le, menjünk tovább. JÓ. Három perc múlva kiderül, hogy kb a házunktól 600 méterre eltévedtünk, és egyenesen a másik irányba indultunk el, és Solymár határában vagyunk. Este fél hét van... Juhé. Nem. Igazából az nem volt olyan vicces.
Közben a nem-olyan-nagyon-kemény termbúvárosok közül egy srác, aki első TB-jén volt, feladta. Nem bírt menni már többet. Nohát erre Shy meg én, mitvoltmittenni, vállán keresztül dobtuk a kezeinket, és vittük. Nem volt túl kellemes, de teljesen Bryan közlegény megmentésére emlékezetető volt...
Solymár. Megkérdezi Shy a nénit, hogy most melyik településen vagyunk. Sosem lehet tudni tudniillik. A néninek elkerekedik a szeme: Solymáron. Marubá bejelenti, hogy ezennel elértük a 40. kilométert. Suhajda...
Már elég nehezen lépkedek én is. Jön a vonat, indulás Aquincumra. Bryant megint cipelni kell, ezért lekéssük Shy-jal a HÉV-et (Marubá kedvesen integet...). Sebaj, jön Shy apukája, elvisszük Degut és Barczát egy kiszolgáló egységbe (kocsma), Bryant meg a Szépvölgyi útig. Engem meg haza...
Rongykuvik, sajnálhatod, hogy otthon punyultál...
fáj a lábam...
2007. 05. 20.
az éjszaka
írta miltiades|2007. 05. 20., 2:59|
"Vonatunk kattogó zaja..."
Pontosan három óra van. Éjjeli három. Csak azért írok most egy blogot, mert az este egy szerencsétlen pillanatában ezt megígértem, és hát ugyebár a szavamat nem lehet megszegni. Nem kívánok a napomról beszélni, ami igazán érdekes, az az este.
Már többször jutott eszembe színdarab ötlet, ám ezeket nagyrészt még azelőtt elfelejtettem volna, hogy leírtam volna őket. Ma este azonban ez máshogy fog történni.
Kiskoromban féltem a sötéttől. Mielőtt elkezdtem éjjelente eljárogatni itthonról, még az is nehezemre esett, hogy a szobámból éjszaka eljussak a fürdőszobáig. Sőt, még a folyosón lévő villanykörtéig is csak többedszeri nekifutásra jutottam el. Hogy miért volt? nem tudom. Az éjszaka a idegen, a kiismerhetetlen. Az ember fél az ismeretlentől, kényszeresen szörnyeket, vadállatokat, gyilkosokat képzel a sötét semmi képébe. A mai gyerek pedig olyan filmeken nő fel, amely ezeket még erősíti is. Aztán pár évvel ezelőtt szépen lassan minden elkezdett megváltozni. Az éjszaka lassan befogadott. Beavattak az éjszakák titkaiba, engedte az éj, hogy megfejtsem rejtvényeit. Nem az történt, hogy megismertem minden zugát, hanem elfogadtam azt, hogy van olyan dolog, amit sosem tudhatok meg, amit nem érthetek meg. Ez azonban nem baj, egy bizonyos nézőpontból nézve csak ártana nekünk az, hogy mindent tudnánk. Hozzászoktam, hogy nem ismerem az éjszakát. Eggyé nem váltam vele, de cinkosa lettem.
Ma ismét egy lépéssel beljebb kerültem az éjszaka szobájában. Várnom kellett. Voltak mások is, akik velem együtt vártak. Pont olyan volt, mint sok színdarab első színe. Állomás a színhely. Jobboldalt egy pad, a szín közepén végig fut egy lépcsősor, baloldalt tábla, háttérben az éjszaka fényei. 8-10 ember a színen. A padon két öreg barát ül. Koldusok, nehezen összeszedett sörüket fogyasztják, és csak ülnek. A mozdulataik ráérősek, nem sietnek sehová. Lábuknál lanyhadt németjuhász terpeszkedik. Időnként felvonyít, csakúgy, megszokásból. Több év tapasztalata sejlik fel a hangokból. Egy 20-as megtermett srác a lépcsőn ülve telefonját szidja, nem tud mit kezdeni a billentyűzárral, majd sikerül, és elkezdi csokis ügyeit intézni rajta. Barátja a háta mögött a lépcső tetején egy odavetődött lánnyal cseveg. Seduce. A szín közepén egy kisebb férficsoport, sörrel felszerelkezve álmatagon eszmét-cserél. Nem bántanak senkit, láthatóan már befogadták az aznapi esti befogadnivalót. Van még egy szereplőnk. Ő a színpad legközelebb eső részén sétál fel-alá. Fel-alá. Vár valakit, gyakran pillant az órájára. Nem ideges, nyugodt, megbékélt arccal. Az arca fiatalos, a kor még nem marta meg vonásait. Az idő mintha megállt volna. Mikor odajött a fiú, még 18 percet kellett várnia. Örökkévalóságok jöttek, örökkévalóságok mentek, és az óra mutatói csak nem akartak gyorsítani körükön. Csodás az éj. Az éjszakai égbolton egy közeli lokál reflektorai pásztázzák az eget. A város fényei mellett tökéletesen kirajzolódnak a felhők. Szellő nincs, a levegő összeszövetkezett az idővel. A fiú megáll, újraindul. Vár valakit. Egy barátra vár. Nincs benne harag, tudja, hozzászokott az ilyesmihez. Eszébe jut: vajon a vonat átmenne-e felette, ha lefeküdne a sínek közé? Nem, mégse gondol ilyet. Ez őrültség. Nagy nehezen végre megjön a vonat. a srác felderül, hogy megjön barátja. Már indul is a színpad elejére beguruló gőzöshöz, hogy a leszálló baráttal együtt felszálljon. A barát azonban ott sincs. Elmegy a vonat, az állomás kiürül. csak a két öreg koldus barát marad a padon változatlan, mint azelőtt. Felhívja a barátot. Lihegés, szürcsögés és durmogás hallatszik. Itt.. vagy...ok..már... A fiú erre megindul hátrafele, és beleveszik az állomáson kívüli világ sötétjébe.
Az este további része nem fontos. "Pusztult a világ". Ittam szellemlikőrt. Hát érdekes élménnyel gazdagodtam az szent.
Aztán elindultunk hazafelé. Kiderült, hogy barátom olyan, mint Paul McCartney, én pedig, mint Bob Dylan. Szép párosítás. Nekem inkább csak a hajam hasonlít Bob-ra, de ez részletkérdés.
Mostmár igazán aludnom kéne... 40 percig itt ültem. Eközben beszélgettem morph-fffal, és megettem egy Norbi Update epres joghurtot, mert vigyázok az alakomra (ha-ha)
"Let's go find a rainbow"
2007. 02. 03.
itt jártam.
írta rongykuvik|2007. 02. 03., 14:41|
Kirakom ide ezt amíg eszembe nem jut blogot írni, hogy valamivel mégiscsak megtiszteljem ezt a fasza új dizájnt. Mindjárt sítábor. Tegnap (meg félig ma) végre megnéztük a Keresztapát. Hát hosszú, de tetszett.
(innen) :
Nem vagy paraszt, csak a szomszéd faluba is csak útlevéllel engednek e!
Nem vagy paraszt, csak nálatok a tarlóégetés nemzeti ünnep!
Nem vagy paraszt, csak neked már a százas szög is integrált áramkör.
Nem vagy paraszt, csak a szalonnafüstölőbe jársz szaunázni.
Nem vagy paraszt, csak mezítláb töröd a diót.
Nem vagy paraszt, csak a térerőt is hektárban méred.
Nem vagy paraszt, csak az igazolványképed háttere is mező.
Nem vagy paraszt, csak az ólból is csak vízummal engedtek ki.
Nem vagy paraszt, csak fut utánad a krumpliföld!
Nem vagy paraszt, csak messze laksz a várostól.
Nem vagy paraszt, csak a déli harangszó is fél 1-kor ér el hozzátok.
Nem vagy paraszt, csak ostorral kapcsolod be a videót.
Nem vagy paraszt, csak már az óvodában is kikapáltad a homokozót.
Nem vagy paraszt, csak emlékezetből rakod össze a traktort.
Nem vagy paraszt, csak szédülsz az aszfalton.
- Milyen az orosz visszhang?
- Alkohol!!! Hol? Hol? Hol?
Amúgy a kedvencem:P:
Egy lány felhívott: "Gyere át, nincs itthon senki." Átmentem. Tényleg nem volt otthon senki.
Miltiadesnek, szilveszter emlékére...:
- Hogy kezdődik minden roma vicc?
- Körültekintéssel.
2006. 09. 10.
un week-end
írta rongykuvik|2006. 09. 10., 14:27|
Ollé, az ősrad egy éves, juhú, felvonulás, ünneplés, zene, tánc, torta, beszédek, lázítás, bor, búza, békesség, hehe.
Más
Hétvége semmi extra, de mindkét napon felkeltettek valami oda nem illő zajjal, szombaton a tv ordított, ma meg a húgom, úgyhogy hajnali tízkor kikászálódtam.
Unknown blogjából a dán srác okozott majdnem fulladásos halált nálam. A matek emelt szintű csoportok szeparációjának köszönhetően sikerült újfajta módon a másik becsületébe gázolnunk, a villanyászok és a gépészmérnökök :P közötti feszültségekre (hehe) hivatkozva.Bocsánat, réteg volt.
Az első hét mérlege:Bevetés közben bizonytalan időre eltűnt a töri és az irodalomkönyvem (már a második napon!!), a káosz növekszik a füzetemben, mivel csak egy van. Napok jó rövidek. Fogok járni csillagászatra (örömujjongás).A fizika tényleg őrület. Ezek a fizikusok csináltak maguknak egy külön kis világot, ahol tudnak számolgatni, és azokra alkalmazzák a szabályokat.Mózes Első Könyve tele van nevekkel, úgyhogy személy szerint már elveszítettem a fonalat a tizedik oldal után, hogy most akkor ki kivel mit és miért.
Nem aprózták el a dolgot