• 
• 

• hdsnet
• ifju_titan
• imperator
• miltiades
• morpheus
• punisher
• rongykuvik
• steel
• unknown

• 2010. augusztus
• 2009. február
• 2009. január
• 2008. december
• 2008. november
• 
  még régebben & címkék

• FeKeTeReTeKSeReG
• Les Filles & La Ville
• nick blog
• marla blogja
• pea blogja

• RSS feed
• Statisztika

Néhányan tudjátok, hogy szoktam különböző oldalakon internetes adás-vételt, netán értékteremtő, bilaterális cserét (közgázflash_end) véghez vinni. Eladni nagyon ritkán szoktam, inkább venni. persze volt, hogy eladtam is. Az egyik ilyen esetben egy ónixszal díszített fehérarany-arany karkötőt tettem fel a netre, mely itt porosodott nagyon sok ideje, anyám nem szerette, satöbbi. Olyan hatjegyű összegért raktam föl, persze ilyet egy ékszerésznél simán a bizonyos mennyiség kétszereséért árulnak. 

 

 

Kaptam egyszer egy kérdést az egyik netező potenciális vevőtől, a karkötőre vonatkozólag. Ímhol e. Ajánlom figyelmetekbe a 'feladó' részt.

 

 

 

A kérdés egyébként teljesen jogos, valóban kihagytam a hirdetésből, hogy melyik sex preferálná a szóban forgó cuccot. Nos igen, hogy mit csinált volna vele ez a fenti arc, sosem tudjuk meg.

A karkötő egyébként még megvan,  kommentben várom a poénos liciteket.

Előszó:

Most épp Párizsban vagyok és otthon ülünk. Főleg, mert nem tudunk bulizni. De holnap (update: ma) megyek haza, mrsteel-ék még maradnak, bizonytalan ideig, tekintettel arra, hogy se szállásuk se repjegyük.
Ez a buli dolog úgy volt, hogy egy hete próbálta meg palkó felújítani régi kapcsolatait. Nem sikerült. Erre a champs-elyséesn ma szembejön velünk két csaj¹, visítozva köszönnek palkónak, és (mint utólag megtudtuk) közlik vele, hogy most épp a HARMADIK¹ barátnőjükhöz mennek, aki mellesleg itt lakik a CHAMPS-ELYSÉESN, mindhármuk volt osztálytársa. Kicsit beszélgetnek hárman, majd palkó fogja magát és ELKÖSZÖN, és továbbmegyünk. Mi azért nem tértünk magunkhoz egyhamar, és azzal mentegetőzik p., hogy majd a kutya (romain, ez itt egy név pff) elküldi a számukat. De ezt nem tette meg, mert töketlen. Végkövetkeztetés: itthon vagyunk, mert senki soha nem tudta meg a számukat. Mi meg ugye (mrsteel-el) nem tudunk franciául.

Bölcsességek:

A párizsi zöld ott és akkor van, ahol és amikor lerakod a lábad az úttestre. Mert francia.
A metró néha kihagy pár megállót éjszakánként. Mert francia.
A királyi palota alatt négy metrómegálló van. Mert francia.
Az éjszakai busz arra megy, amerre akar. Mert francia.
Egyiptomból loptak egy obeliszket. Mert franciák.
Minden ötödik autó Mercedes. (mondjuk ezt nem lehet összekombinálni a franciával, tekintettel a gyártó országra…)
Az E osztály alap, a C snassz. Mert franciák.
A buszsofőr köszön. Mert francia.
A pincér meg nem. hátigen…

Blog:

Amúgy első nap, amikor megérkeztünk, eléggé zuhogott az eső, és kiderült, hogy a reptér tulajdonképpen másfél órás buszútra van párizstól, úgyhogy engedelmesen megvettük a buszjegyet, és bejöttünk. Itt a kedves emberek vártak, akik megmutatták a lakást, amit béreltünk, kétszer megmutatták, hogy kell csatornát váltani, viszont hogy a szemetet hova kell levinni, azt mégse tudtuk meg tőlük. Estefele úgy döntöttünk, benézünk a városba. Ezt ott rontottuk el, hogy nem néztük meg, tulajdonképpen hol is lakunk, melynek eredményeként este tizenegytől hajnali négyig kerestük a lakást. És akkor is tök véletlen találtuk meg.
Második nap nagyjából semmi nem történt. Egykor felébredtem arra, hogy a szállásadó hív valamiért. Ugye alapból sem értem nagyon ezt a nyelvet, pláne ha egy portugál beszéli, pláne ha akkor keltem fel. Úgyhogy mondtam, hogy bon, és leraktam. Remélem nem sértődtek meg nagyon, mert azóta nem hívtak. Utána lenéztünk az Eiffel-toronyhoz, és üldögéltünk egy padon, és néztük. Igazából az ember el se hinné, hogy ilyen nagy [megalomán franciák]. De tényleg. Erős nyomás érkezett kettejük felől, hogy menjek fel, meg a Diadalívre is, tériszonyos lévén azonban számomra ez nem élmény, meg úgy érzem, így is elég pénzt költöttem. Majd legközelebb fölmegyek. Este pedig a Champs-Elyséesn beültünk egy Bistro Romain-ba, ami amúgy is drága, pláne itt, de tényleg 5 euróért egy kóla nyilván megérte.
Hétfőn majdnem benéztünk a Louvre-ba, már ott voltunk a piramisban, amikor palkó közölte, hogy nála nincs diák, szal neki nem lesz ingyenes, úgyhogy hagytuk a francba, úgyis csak pár dolgot néztük volna meg (neszeneked kultúra). Aztán leültünk a Tuileirákban.
Kedden elnéztünk palkó volt sulijához, majd körbementünk bent (erősnek tűnő gyér biztonsági szolgálat). Igazából az iskola is marha nagy, egy egész háztömb, kápolnával és egy gyárkéménnyel (ezt mi se értettük). Nem látott ismerőst. Kár.
A többi napra nem emlékszem igazából, de még jártunk Versaillesban, ami meg a másik bazinagy dolog, de sajnos Petit Trinanonig nem mertünk elsétálni, mert az nagyon messze volt. És sajnálom, hogy ezt kell írnom, de minden francia kastély ugyanúgy néz ki belülről, max a méretek változnak. Egy kis ízléstelenség itt, egy jó ötlet ott, de mindenki a királyokat másolta.
Egyik este palkó nélkül sétáltunk hazafele mrsteelel, miután az estét az Eiffel torony tövében lévő parkban töltöttük, ami náluk olyan, mint nálunk a millenáris, tele van emberekkel. Részeg emberekkel. Egyre szűkítve lett a keresési kör. Keressünk lányokat. Keressünk részeg lányokat (neem, nem azért¹). Keressünk részeg magyar lányokat. Keressünk kettő részeg magyar lányt, na és ekkor feladtuk. Ám miután hazafele metróztunk, el is érkeztünk a Défense-ig (az egy negyed, és tele van felhőkarcolóval), kiderült, hogy a villamos nem jár, és különben is nagyjából tíz rendőr terített le éppen egy feketét, kettő pedig egy fehéret, de őt utóbb elengedték, a feketét meg elvonszolták, van ilyen.
Azonban a mi villamosunk továbbra sem járt. A beléptetős rendszer meg csapdába csalt minket, mert ilyen zónákra van osztva a tömegközlekedés, és mi csak a belső két zónára vettünk bérletet, ez meg egy külső volt, és sunyi módon leengedett a metró-vonat-villamos bejáratok előterébe, viszont onnan már sebeseki, mindenhol azt írta ki, hogy rossz zóna. (Akkor mi a halálnak engedett be?? – ez is francia…) Kénytelenek voltunk átugrani, csak megvártuk, hogy a sok rendőr elmenjen. Mrsteel ekkor már a jelentős bekattanás fázisában volt, és azt mondta, nem érdekli, sétáljuk le. Nagyjából tíz kilométerre voltunk, és mindenki, akit megkérdeztünk (hajnali kettő) így kezdte: ohh, az messze, nagyon messze… (csak franciául) igen, arra mi is rájöttünk, kösz. Szerencsére az RER (regionális vonat) még járt (pff 2.17-kor ment Versailles felé egy járat, és ráadásul tele volt), úgyhogy azzal utazva egy megállót már nem kellett olyan sokat sétálni, és háromra haza is értünk.
Voltunk a Sacre Coeur-nél is, ami állítólag egy romlott negyed [mármint a Montmartre-negyed – azoknak, akik ismerik Párizst, akik nem, ők ezt a részt akár nyugodtan át is ugorhatták volna, de mivel ilyen hosszú és a szövegbe illeszkedik, végigolvassák, oh balgák. Dehogyis…]. Romlottnak lehet, hogy romlott, de hogy amikor mi ott voltunk, teljesen csendes lakókörnyék képét mutatta, az is biztos. (réteg: „Nem az a bajom a Sacre Coeur-rel, hogy magas, hanem, hogy hajnali kettő van és még nem láttam k*rvát!”). Hát így esett.

Rétegmondatok, némi magyarázattal:

„Látod, ez a rasszizmus alapja. Felszállt a feka, leült a Zoli mellé, és tudtam, hogy fel fogja k*rni az agyát…” /mrsteel/ Ez azért volt, mert öten voltak, leült mellém az egyikük, és végig ugrált, és szívesen megütöttem volna, csak visszatartott a négy gettóarc haverja. Mármint így lelkileg tartott vissza, nem szó szerint…

„Est-ce que je peux avoir un peu de créme, s’il vous plait? – De lait?
Est-ce que je peux avoir un peu caffé de lait, s’il vous plait? – Creme…?” /palkó és két különböző pincérnő/ két nap van a két beszélgetés között, két különböző helyen zajlott, és pont elég volt ahhoz, hogy megingassa palkó hitét a kávéházak ismeretében. Nehéz leírni az arcát ezek után.

„Gyerekek, úgy tűnik, bevettük Párizst!” [két óra múlva] – „Most akkor csókold meg a betont, hátha megbocsát…” /mrsteel, én-palkó/ a felelőtlen kijelentést mrsteel tette, amikor már megtudtuk, honnan jár az éjszakai busz oda ki isten háta mögé, ahol mi lakunk. A sors (a város?) iróniája, hogy pont akkor döntött úgy a sofőr, hogy most három járatot kihagy, melynek eredményeképp két órát üldögéltünk a megállóban, éjszaka.

„Esetenként jár erre vonat…” /szállásadó/ Ezt még első nap hallottuk, és nyomban a kijelentést követően két vonat zúgott el közvetlen az ablakunk alatt. A vonatok kétpercenként váltják egymást, és mindegyikről tökéletes a belátás a nappalinkba. Erről ennyit.

„Est-ce que je [érthetetlen] sucre?” [Én cukor]
„Je vais sucre…?” [Én megyek cukor]
„Est-ce que…?” [Esetleg…?] /én…/ én így próbáltam cukrot kérni a forró csokimhoz. Harmadik alkalommal annyit kérdeztem, hogy Esetleg…?, és a pincérnő bólintott és hozott egy marék tasakos cukrot. Lehet, hogy kiismerhető vagyok.

„…és mi lehet a kód? Nemtudom, üsd be, hogy 1333…” „Jéé, mindig kijön egy jó¹ csaj¹, ha beütöd ezt a kódot…?” /mrsteel/ palkó volt osztálytársának lakásához szerettünk volna menni, viszont itt olyanok a társasházak, hogy van egy külső ajtó, majd egy belső, ahol vannak a nevek, viszont kívülről is kell kód. Én naivan odamentem, beütöttem, hogy 1333, és kattant az ajtó. Megfogtam a kilincset, mire kinyílt, és egy nő lépett ki az ajtón. Itt ismét leesett az állunk. [tudniillik Párizsban két dolog miatt esett le az állunk rendszeresen: jó autók vagy jó nők¹. nem is részletezném tovább]

"Itt tulajdonképpen nincs is metró, csak beülsz, rázkódik egy kicsit, elsuhan pár felirat, aztán kiszállsz és odasétálsz, ahova akarsz." /mrsteel/ Ebben lehet némi igazság, merthogy itt kilométereket gyalogoltunk különféle föld alatti folyosókon, míg megtaláltuk a megfelelő kijáratot a 14 (!) metróvonal valamelyikéből. 

[igazából volt még több is, de tartalmuk és töltetük miatt nem ide valók.]

¹:Szeretném felhívni a figyelmet, hogy létezik a világon pea is, akibe nagyon szerelmes vagyok, ennélfogva nem szándékoztam semmi különöset csinálni a (részeg) lányokkal. (az különben is mrsteel ötlete volt.)

Itt jártam, ha még eszembe jut valami, írok.

Az oké, hogy rongykuvik folyton megbukik a teszten, mit is várnánk tőle (természetesen azt, hogy mindig legalább 80 pontot szerezzen!), de most EZZEL mi a fenét lehet kezdeni? Végül is nem, nem egy rakás szemét a program.

*=kresz

Jó volt a sítábor. Felraknék egy videót, de a youtube szar. Update: megjavult. Itt a videó.

Láttuk a pursuit of happynesst. Jó volt, de annyira nem.

Miltikémnek még az enyémnél is durvábban röhejes lett a haja:P

Utálom azt a hülye karikát a tévé bal alsó sarkában (igen tudom, az ertéelklubbon jobblent van.) Elegem van belőle, hogy nem lehet egy filmet normálisan nézni, mert folyton ott világít az a szar. Szedjék le, most!

http://www.petitiononline.com/akkke/petition.html 

Írd alá Te is! 

milyen emberek vagyunk, milyen dolog kimenni este a szabadság térre nem békésen demonstrálni, hanem autókat felgyújtani, épületet felgyújtani, rendőrt verni, vízágyút rongálni, ablakot betörni, zászlót lengetni, büszkén bbc breakingnews kamerába integetni, rohanni a rendőr elől, köcsögkurvaanyázni, rohadtkormánymondjonlézni, bemenni, rombolni, egymást ütniverni, csúnyán beszélni, egy teret tönkretenni, egy emlékművet tönkretenni, autónugrálni, csoportfotózni a lángoló kocsi előtt, ahelyett, hogy a sok suhanc, mert nem idősebbek sokkal, mint pl én, hazamenne és tanulna törit, vagy olvasná a bibliát, amit pl nekem kéne ha nem ezt nézném, nem fosztogatna, nem faszkodna, hanem mondjuk hazamenne aludni, vagy csak simán ácsorogna és kiabálna, mert azt szabad; mi lenne?

nem kúrnák el az estémet.

és ez nem politikai elgondolás vagy vitaszítás, ez inkább az 'ember-e vagy' kérdésen elmélkedés.

Nem vagyok blogolós hangulatban. De azért egy rögtönzött könyvajánlót most írok:

 olvassátok:

 

Reménység:

Szeretek néha elbeszélgetni valakivel. Ilyenkor meglátogatom az ismerősömet, ő is szeret beszélgetni. Megtárgyaljuk az időjárást meg azt is, hol olcsóbb, hol drágább, ki győz vasárnap a meccsen.

Még össze is veszünk, mert ő a kékeknek drukkol, én meg a zöldeknek. Nem is tudom, miért pont a zöldeknek. Biztos azért, mert ő a kékenek, és vita nélkül unatkoznánk. De miért szereti ő a kékeket? Talán azért, mert én jobban szeretem a zöldeket.

Egyik nap megyek hozzá, és már a küszöbön letámadom: nyernek a zöldek.

Nem szól semmit. Csak ül, és nézi a gyufásdobozt, ami az asztalon hevert. Jobbnak látom megismételni:

- Nyernek a zöldek, a kékek boltábúak.

Most sincs válasz.

- Botlábúak! - kiabálom - Egyszerűen analfabéták a focihoz.

Válasz helyett fölvette a gyufásdobozt, és leejtette a padlóra.

- Mi van veled? - kérdeztem.

- Leesett.

- Persze hogy leesett, ha leejtetted.

- Tegnap is leesett.

- Hát aztán.

- Semmi, de ha belegondolok... Tegnap véletlenül lelöktem az asztalről, és feltűnt a dolog. Fölvettem, elengedtem, és megint leesett. Tovább próbálkoztam, mert azt hittam, legalább egyszer valami más lesz, ha nem most, majd aztuán. Hiába, egész éjszaka itt  ültem, de mindig ugyanúgy leesett.

- És az miért baj?

- Azért, mert teljesen mindegy, mi lesz a meccsen. Akár a zöldek, akár a kékek győznek, neki nem számít, mindig ugyanúgy leesik. És ha ez a hülye gyufásdoboz se csinál gondolt belőle, ki győz, ki veszít, akkor szerinted nekem ezzel kellene foglalkoznom?

- Miért, mivel foglalkoznál?

- Semmivel.

Megsajnáltam, de inkább magamat, mint őt. Most kivel fogok veszekedni? Azt mondtam hát neki:

- Lehet, hogy holnap is leesik, vagy holnapután, de vasárnap nem.

- Honnan tudod?

- Egyszerű. Csak három nap múlva lesz vasárnap.

- De ma is ugyanú leesett, mint tegnap!

- Mert ma csütörtök van.

- Biztos vagy benne?

- Nézd meg a naptárt.

- Igazad van, tényleg csütörtök van.

És végre összeveszett velem a meccs miatt, ahogy szokott. Nem buta ember, csak néha túl sokat gondolkodik.

Pálfalvi Lajos fordítása

Slawomir Mrozek

Már nagyon sok Mrozek könyvet olvastam, a Ketchup című tetszett a legjobban, ebből származik a fenti novella is. Ilyen és ehhez hasonló zseniális kistörténetekkel van tele.

u.i.: a vb-n miért nem tud sose az történni, amit vártam, és amire számítottam? A legantipatikusabb csapatok jutottak a négy közé. A németek is azok, de nekik legalább drukkolok. ááá...

"Nincs igazság"