• hdsnet
• ifju_titan
• imperator
• miltiades
• morpheus
• punisher
• rongykuvik
• steel
• unknown

• 2010. augusztus
• 2009. február
• 2009. január
• 2008. december
• 2008. november
• 
  még régebben & címkék

• FeKeTeReTeKSeReG
• Les Filles & La Ville
• nick blog
• marla blogja
• pea blogja

• RSS feed
• Statisztika

Bob Dylan - Girl From the North Country

If you're traveling in the north country fair
Where the winds hit heavy on the borderline
Remember me to one who lives there
She once was a true love of mine.

If you go when the snowflakes storm
When the rivers freeze and summer ends
Please see if she has a coat so warm
To keep her from the howlin' winds.

Please see if her hair hangs long
If it rolls and flows all down her breast
Please see from me if her hair's hangin' long
For that's the way I remember her best.

I'm a-wonderin' if she remembers me at all
Many times I've often prayed
In the darkness of my night
In the brightness of my day.

So if you're travelin' in the north country fair
Where the winds hit heavy on the borderline
Remember me to one who lives there
She once was a true love of mine.

... de hogy hogyan tud ilyeneket írni, azt nem tudom. 

Oy, hello, a prodigious piece of writing coming up, this makes a power-gap that you couln't overcome in a millenium of struggle! I personally laughed my soul out, which has not happened for a long time. LOLOLZ! Read it!

VIGYÁZZ! POTTER 7 SPOILEREK!

Salut 

Eredetileg úgy akartam elnevezni a blogot, hogy a "Félkész Házak Országában Jártunk". Ez a cím egészen addig tartotta magát bennem, amíg első nap el nem érkeztünk a falunk, Torockó közelébe. Előtte nagyon furcsa, szürreális volt a táj. A már fókuszban látott cigány (csalogány...) vajdák óriás palotái megzavartak.  Ezekután azonban Erdély magába szippantott, és nem volt megállás, a korábbi képek elszürkültek a csodásan sütő Naptól...

Az utazás nekem nagyon keserves volt, mivel két órát is nehezen bírok egy helyben ülni, nem hogy 10-11-et. Végülis mindegy, túléltem... Csodás Neo-plán buszunk csakúgy süvített át a Kárpát-medencén. Első romániai emlékem az, hogy épp egy falun zúdulunk át a busszal, amikor az út szélén ádyval észreveszünk egypár iskolás srácot. Elkezdünk kedvesen integetni, erre pedig a max 9 éves srácok nyugodtan és gúnyorosan kinyújtják felénk a középső ujjukat. Na ennyit a negatívumokról.

Előzetesen a témahétről annyi info-val rendelkeztem, hogy egy kicsit majd gyalogolunk meg egy kicsit várost nézünk. Na ez nem egészen jött össze, ugyanis a városnézés része nagyon redukálódott (megjegyzem, egy cseppet sem bánom), és a túrázós-lábletépős rész pedig az egekbe tornázta magát...

Megtettünk szerény személyem számításai szerint (SzSzSzSz) több mint 50 kilométert hegyen-völgyön-árkon-bokron-sziklán-sövényen-éskutyán keresztül. 

Első nap este érkeztünk meg Torockóra, ahol már várta az öt fiút Réka, a kislány. Náluk találtunk ugyanis kosztot-kvartéjt. Az étkezésekről annyit, hogy olyan ízletesek voltak, hogy az utolsó napra már elkezdtünk gömbölyödni is...

Második napon megmásztuk a Székelykőt. (mindig Székelykövet akarok mondani, pleh) Ez a bazinagy szikla, ami egész Torockó felé emelkedik. Szép munka volt feljutni, de megérte, szép volt a kilátás. Itt azonnal megszereztem első balgaság-emlékemet is, amikor találtam a csúcson egy barlangot-víznyelőt, ahova lemásztam, vállalva annak a lehetőségét, hogy nem tudok saját erőmből visszatérni. Mindegy, szóval lemásztam. Egy nagy sötét kürtő volt, de azért jól esett, és pont a szikla alatt volt kinyílása a szakadékra. Okés, tök király, és akkor most hogyan jutok vissza? Elmés kérdés, amin törtem pár percig a fejem, ám mielőtt még a pánik rákfenéi kezdték volna ki a szervezetemet, megpróbáltam felmászni. Nem sikerült először. Másodszorra rájöttem, hogy az nem egy jó megoldás, ha a nyakamból lóg lefelé a fényképezőgép, ezért azt levettem. Hagyjuk, szóval nagy-nehezen feljutottam... És akkor jött az esőfelhőnek látszó dolog. Horn tanárúr kijelentette, hogy esni fog. Ennek mindenki örült, hiszen hosszú évek tapasztalata támasztja alá, hogy ilyenkor nem fog esni az eső... És télleggg nem esett... Helyette lecsúszkáltunk a hegyről. Emlékezetes pillanat, amikor szintén Horn tanárúr kijelentette Seke Zamunak, hogy érj utol ha tudsz, és elkezdett lefele rohanni az igazgató úr a hegyről, után pedig osztálytársam... Ha jól tudom rajt-cél győzelem született...

Ez volt délelőtt, délután pedig elruccantunk a szomszéd faluba, megnézni a székelyvárat. Amint a hegy felénél tartottunk, rájöttünk, hogy azért nem tudták a törökök elfoglalni anno, mert annyira meredek a hegy, hogy félúton visszafordultak, és hagyták az egészet ostromosdit a fenébe...

Harmadnap ellátogattunk egy nem túl távoli Monostorba. Szép volt. Majd innen mentünk tovább az általunk elkeresztelt "Felfelé szálló levelek völgyébe". Itt mindenki bemutathatta mászó tudományát, egy kis patak mellett mentünk a sziklákon. Es war außergewöhnlich.

Este megpróbáltunk Kovácsőrmesterből EMO-t csinálni (lásd a képeket).

Negyednap ellátogattunk a tordai Sóbányába, alias "A hideg kezek kamrájába". Itt minden tele volt sóval. Bocsánat, helyesbítek, minden só volt. Az egész hegy... Volt egy óriási tér is a föld alatt. Kábé Zionhoz, vagy valamely másik utópisztikus élőhelyhez tudnám hasonlítani.

Miután elmentünk a sóhivatalba, meglátogattuk a Tordai hasadékot, alias "A kérdések völgyét". Itt jókat lehet kalandozni a köveken a patakban, és sokfele el lehetett bóklászni. Közben a nap is kisütött, és naggyon meleg volt, na meg mindenkinek elfogyott a vize... És namegtehát le is égtem. A kérdések tehát a következők voltak: Vajon mérgezett-e a víz? Nem érdekelt a válasz, ittam a hegyi patakból, és még most is jól vagyok... Vajon tényleg vízhatlan-e az órám? A  helyes válasz igen. Vajon leszakad-e a fügőő híd? Amíg mi ott voltunk, nem tette. Vajon hanyadfokú égési sérüléseim lesznek? Vajon kicsoda Mister X? Ezt játszottuk végig az út során, és minden titokra fény derült.

Ötödik nap... Mi volt ötödik nap? Nem tommár... Help...

Hatodnap pedig elindultunk haza. Útközben meglátogattunk Kluzst, vagyis Kolozsvárat, ami hát nem nyűgözött le. Kissé káoszos volt a szentem... És hazaértünk...

Erdélyképek

A Picasa-nak megvan első hibája... Nem lehet 500-nál több képet egy galériába berakni... öreg hiba 

Ma egy kis dallal búcsúznék:

"Most jöttem Erdelybőöl hat lóval híintóval,

Hat lóval híintóval, s egy rongyos szolgával..." 

u.i.: Emlékeztek milyen volt a feje???