2006. 12. 10.
Budapest, délután 13:30 perc
írta miltiades|2006. 12. 10., 20:00|
Tegnap, életemben először megpróbáltak kirabolni.
Rongykuvikkal tegnap (szombaton) elmentünk kora-délután a Fáy utcai kínaipiacra. Nem részletezném, hogy miket vásároltunk, és hogy miért küldtek ki két "bolt"-ból is. Elég az, hogy semmiféle atrocitás nem ért minket, és végülis sikeres volt a project.
Visszafele felszálltunk a 14-es villamosra, és beszélgettünk. Már közben is feltűnt, hogy az előttük, 3 méterre ülő srác gyakran nézeget felém. Nem nagyon törődtem vele. Rongyos leszállt a Róbert Károly körúton (miért nem Károly Róbert???), én pedig folytattam utamat tovább, a Lehel tér felé.
Mikor továbbhaladtunk, az egyik srác, aki eddig a nézegetős srác mögött ült, felállt, és leült a mögöttem levő székre. Na itt kezdtem komolyan venni a dolgot. Arra gondoltam, hogy meghallották, ahogy rongyosnak mesélem, hogy merre akarok menni, és majd ha leszálltam követnek, és egy félreeső utcában közre-fognak. Öten-hatan lehettek.
Nem tettem semmit, maradtam a helyemen, a srácokon kívül nem volt senki a villamoson. Egyszercsak a semmiből előtűnt egy borszagú kínai férfi, és érthetetlen módon leült mellém, amikor sok más hely is volt. Nem figyeltem fel, próbáltam elgondolkodottnak tűnni, olyannak, aki leszarja az embereket. Két dolgot tisztáztam magamban. A tömeggel maradok, és nem állok meg semmiféle esetben.
Mikor már megláttam a Lehel piacot, a végállomást, a kínai pasi mondott valamit mellettem. Nekem szánta, de nem értettem mit mond, így utólag úgy gondolom, hogy figyelmeztetni akart.
Megérkeztünk a végállomásra, kinyíltak az ajtók. Felálltam, hogy leszállok, de három srác beállt az ajtóba, nekem háttal, és amikor átakartam furakodni köztük, akkor nem engedtek át. Huh, baj van, gondolom. Gyorsan megfordulok, érzem, hogy ők is fordulnak már. Gyorsítok a tempón és remélem, hogy nem jelenik meg senki sem, hogy elzárja az utat előlem a másik ajtóhoz. Nem jött senki oda. Ez volt a szerencsém. Mikor leszálltam, az előbbi három srácból az egyik rám kiabált, hogy nézzek már a lábam elé, vagy valami hasonló dolgot. A többiek már lent voltak a villamos előtt, gondolom a terepet biztosítani. Nagyívben megkerültem őket, és gyorslépésben úgy döntöttem, nem gyalog megyek tovább, hanem felszállok a metrora, a tömeggel maradok. A srácok követtek a metroba is, amikor elmentek mellettem, kicsit közrefogtak. Megálltam ott, ahol úgy gondoltam, hogy kb a legtöbb ember van, és öt percig vártam a metrora. Végül jött. Leszálltam a Nyugatinál, és soha többé nem láttam őket.
Majd ezekután nagyon sok karitatív dolgot csináltam aznap, és minden járó-kelő tök kedves volt hozzám.