• hdsnet
• ifju_titan
• imperator
• miltiades
• morpheus
• punisher
• rongykuvik
• steel
• unknown

• 2010. augusztus
• 2009. február
• 2009. január
• 2008. december
• 2008. november
• 
  még régebben & címkék

• FeKeTeReTeKSeReG
• Les Filles & La Ville
• nick blog
• marla blogja
• pea blogja

• RSS feed
• Statisztika

Üdv,

Tulképp a gólyatábort kéne részleteznem (vagy nem kéne?) ahonnan ma hajnalban hazajöttünk, de most nem teszem meg. Összességében szerintem egyértelműen jó volt, csak nagyon hullámzott a hangulat és a kvalitás... Meg kell, hogy mondjam, nagyon várom az elkövetkező hónapokat.. a tanárok egyszerűen nagyon jóarcnak tűnnek, és hallgatótársaimra sem lehet komolyabb panaszom. Persze van vmi idegesítő vörös hajú gyerek meg a lenyalt fél-emo hajú haverja.. ^.-

A másik, hogy tegnap volt Michael Jackson ötvenedik szülinapja. Ha létezne olyan ember, aki csak a blogról ismer engem (ez valószínűtlen), akkor furcsállná talán, hogy említem, hiszen még nem írtam róla még egyik bejegyzésemben sem.

Éljen tehát sokáig még az az ember, akinek a zenéjét hallgatom, akinek a mozgását olyan lelkesen imitálom, teljes valójához képest silány és hitvány utánzatot, árnyékképet kreálva a "King of Pop"-ról, a valaha élt legnagyobb előadóművészről a populáris kultúrában, aki feláldozta gyerekkorát és egész életét annak, hogy minket szórakoztasson. 

Tehát kösz, Michael, és ha jössz turnézni, remélem éppen ráérek...

Kissé beteg vagyok, és nem tanulok. Sokkal jobb lenne egészségesnek lenni, és úgy nem tanulni. Nemsokára kipróbálom.

Ezt muszáj megosztanom veletek. Annyira jó, hihetetlenek.

Előszó:

Most épp Párizsban vagyok és otthon ülünk. Főleg, mert nem tudunk bulizni. De holnap (update: ma) megyek haza, mrsteel-ék még maradnak, bizonytalan ideig, tekintettel arra, hogy se szállásuk se repjegyük.
Ez a buli dolog úgy volt, hogy egy hete próbálta meg palkó felújítani régi kapcsolatait. Nem sikerült. Erre a champs-elyséesn ma szembejön velünk két csaj¹, visítozva köszönnek palkónak, és (mint utólag megtudtuk) közlik vele, hogy most épp a HARMADIK¹ barátnőjükhöz mennek, aki mellesleg itt lakik a CHAMPS-ELYSÉESN, mindhármuk volt osztálytársa. Kicsit beszélgetnek hárman, majd palkó fogja magát és ELKÖSZÖN, és továbbmegyünk. Mi azért nem tértünk magunkhoz egyhamar, és azzal mentegetőzik p., hogy majd a kutya (romain, ez itt egy név pff) elküldi a számukat. De ezt nem tette meg, mert töketlen. Végkövetkeztetés: itthon vagyunk, mert senki soha nem tudta meg a számukat. Mi meg ugye (mrsteel-el) nem tudunk franciául.

Bölcsességek:

A párizsi zöld ott és akkor van, ahol és amikor lerakod a lábad az úttestre. Mert francia.
A metró néha kihagy pár megállót éjszakánként. Mert francia.
A királyi palota alatt négy metrómegálló van. Mert francia.
Az éjszakai busz arra megy, amerre akar. Mert francia.
Egyiptomból loptak egy obeliszket. Mert franciák.
Minden ötödik autó Mercedes. (mondjuk ezt nem lehet összekombinálni a franciával, tekintettel a gyártó országra…)
Az E osztály alap, a C snassz. Mert franciák.
A buszsofőr köszön. Mert francia.
A pincér meg nem. hátigen…

Blog:

Amúgy első nap, amikor megérkeztünk, eléggé zuhogott az eső, és kiderült, hogy a reptér tulajdonképpen másfél órás buszútra van párizstól, úgyhogy engedelmesen megvettük a buszjegyet, és bejöttünk. Itt a kedves emberek vártak, akik megmutatták a lakást, amit béreltünk, kétszer megmutatták, hogy kell csatornát váltani, viszont hogy a szemetet hova kell levinni, azt mégse tudtuk meg tőlük. Estefele úgy döntöttünk, benézünk a városba. Ezt ott rontottuk el, hogy nem néztük meg, tulajdonképpen hol is lakunk, melynek eredményeként este tizenegytől hajnali négyig kerestük a lakást. És akkor is tök véletlen találtuk meg.
Második nap nagyjából semmi nem történt. Egykor felébredtem arra, hogy a szállásadó hív valamiért. Ugye alapból sem értem nagyon ezt a nyelvet, pláne ha egy portugál beszéli, pláne ha akkor keltem fel. Úgyhogy mondtam, hogy bon, és leraktam. Remélem nem sértődtek meg nagyon, mert azóta nem hívtak. Utána lenéztünk az Eiffel-toronyhoz, és üldögéltünk egy padon, és néztük. Igazából az ember el se hinné, hogy ilyen nagy [megalomán franciák]. De tényleg. Erős nyomás érkezett kettejük felől, hogy menjek fel, meg a Diadalívre is, tériszonyos lévén azonban számomra ez nem élmény, meg úgy érzem, így is elég pénzt költöttem. Majd legközelebb fölmegyek. Este pedig a Champs-Elyséesn beültünk egy Bistro Romain-ba, ami amúgy is drága, pláne itt, de tényleg 5 euróért egy kóla nyilván megérte.
Hétfőn majdnem benéztünk a Louvre-ba, már ott voltunk a piramisban, amikor palkó közölte, hogy nála nincs diák, szal neki nem lesz ingyenes, úgyhogy hagytuk a francba, úgyis csak pár dolgot néztük volna meg (neszeneked kultúra). Aztán leültünk a Tuileirákban.
Kedden elnéztünk palkó volt sulijához, majd körbementünk bent (erősnek tűnő gyér biztonsági szolgálat). Igazából az iskola is marha nagy, egy egész háztömb, kápolnával és egy gyárkéménnyel (ezt mi se értettük). Nem látott ismerőst. Kár.
A többi napra nem emlékszem igazából, de még jártunk Versaillesban, ami meg a másik bazinagy dolog, de sajnos Petit Trinanonig nem mertünk elsétálni, mert az nagyon messze volt. És sajnálom, hogy ezt kell írnom, de minden francia kastély ugyanúgy néz ki belülről, max a méretek változnak. Egy kis ízléstelenség itt, egy jó ötlet ott, de mindenki a királyokat másolta.
Egyik este palkó nélkül sétáltunk hazafele mrsteelel, miután az estét az Eiffel torony tövében lévő parkban töltöttük, ami náluk olyan, mint nálunk a millenáris, tele van emberekkel. Részeg emberekkel. Egyre szűkítve lett a keresési kör. Keressünk lányokat. Keressünk részeg lányokat (neem, nem azért¹). Keressünk részeg magyar lányokat. Keressünk kettő részeg magyar lányt, na és ekkor feladtuk. Ám miután hazafele metróztunk, el is érkeztünk a Défense-ig (az egy negyed, és tele van felhőkarcolóval), kiderült, hogy a villamos nem jár, és különben is nagyjából tíz rendőr terített le éppen egy feketét, kettő pedig egy fehéret, de őt utóbb elengedték, a feketét meg elvonszolták, van ilyen.
Azonban a mi villamosunk továbbra sem járt. A beléptetős rendszer meg csapdába csalt minket, mert ilyen zónákra van osztva a tömegközlekedés, és mi csak a belső két zónára vettünk bérletet, ez meg egy külső volt, és sunyi módon leengedett a metró-vonat-villamos bejáratok előterébe, viszont onnan már sebeseki, mindenhol azt írta ki, hogy rossz zóna. (Akkor mi a halálnak engedett be?? – ez is francia…) Kénytelenek voltunk átugrani, csak megvártuk, hogy a sok rendőr elmenjen. Mrsteel ekkor már a jelentős bekattanás fázisában volt, és azt mondta, nem érdekli, sétáljuk le. Nagyjából tíz kilométerre voltunk, és mindenki, akit megkérdeztünk (hajnali kettő) így kezdte: ohh, az messze, nagyon messze… (csak franciául) igen, arra mi is rájöttünk, kösz. Szerencsére az RER (regionális vonat) még járt (pff 2.17-kor ment Versailles felé egy járat, és ráadásul tele volt), úgyhogy azzal utazva egy megállót már nem kellett olyan sokat sétálni, és háromra haza is értünk.
Voltunk a Sacre Coeur-nél is, ami állítólag egy romlott negyed [mármint a Montmartre-negyed – azoknak, akik ismerik Párizst, akik nem, ők ezt a részt akár nyugodtan át is ugorhatták volna, de mivel ilyen hosszú és a szövegbe illeszkedik, végigolvassák, oh balgák. Dehogyis…]. Romlottnak lehet, hogy romlott, de hogy amikor mi ott voltunk, teljesen csendes lakókörnyék képét mutatta, az is biztos. (réteg: „Nem az a bajom a Sacre Coeur-rel, hogy magas, hanem, hogy hajnali kettő van és még nem láttam k*rvát!”). Hát így esett.

Rétegmondatok, némi magyarázattal:

„Látod, ez a rasszizmus alapja. Felszállt a feka, leült a Zoli mellé, és tudtam, hogy fel fogja k*rni az agyát…” /mrsteel/ Ez azért volt, mert öten voltak, leült mellém az egyikük, és végig ugrált, és szívesen megütöttem volna, csak visszatartott a négy gettóarc haverja. Mármint így lelkileg tartott vissza, nem szó szerint…

„Est-ce que je peux avoir un peu de créme, s’il vous plait? – De lait?
Est-ce que je peux avoir un peu caffé de lait, s’il vous plait? – Creme…?” /palkó és két különböző pincérnő/ két nap van a két beszélgetés között, két különböző helyen zajlott, és pont elég volt ahhoz, hogy megingassa palkó hitét a kávéházak ismeretében. Nehéz leírni az arcát ezek után.

„Gyerekek, úgy tűnik, bevettük Párizst!” [két óra múlva] – „Most akkor csókold meg a betont, hátha megbocsát…” /mrsteel, én-palkó/ a felelőtlen kijelentést mrsteel tette, amikor már megtudtuk, honnan jár az éjszakai busz oda ki isten háta mögé, ahol mi lakunk. A sors (a város?) iróniája, hogy pont akkor döntött úgy a sofőr, hogy most három járatot kihagy, melynek eredményeképp két órát üldögéltünk a megállóban, éjszaka.

„Esetenként jár erre vonat…” /szállásadó/ Ezt még első nap hallottuk, és nyomban a kijelentést követően két vonat zúgott el közvetlen az ablakunk alatt. A vonatok kétpercenként váltják egymást, és mindegyikről tökéletes a belátás a nappalinkba. Erről ennyit.

„Est-ce que je [érthetetlen] sucre?” [Én cukor]
„Je vais sucre…?” [Én megyek cukor]
„Est-ce que…?” [Esetleg…?] /én…/ én így próbáltam cukrot kérni a forró csokimhoz. Harmadik alkalommal annyit kérdeztem, hogy Esetleg…?, és a pincérnő bólintott és hozott egy marék tasakos cukrot. Lehet, hogy kiismerhető vagyok.

„…és mi lehet a kód? Nemtudom, üsd be, hogy 1333…” „Jéé, mindig kijön egy jó¹ csaj¹, ha beütöd ezt a kódot…?” /mrsteel/ palkó volt osztálytársának lakásához szerettünk volna menni, viszont itt olyanok a társasházak, hogy van egy külső ajtó, majd egy belső, ahol vannak a nevek, viszont kívülről is kell kód. Én naivan odamentem, beütöttem, hogy 1333, és kattant az ajtó. Megfogtam a kilincset, mire kinyílt, és egy nő lépett ki az ajtón. Itt ismét leesett az állunk. [tudniillik Párizsban két dolog miatt esett le az állunk rendszeresen: jó autók vagy jó nők¹. nem is részletezném tovább]

"Itt tulajdonképpen nincs is metró, csak beülsz, rázkódik egy kicsit, elsuhan pár felirat, aztán kiszállsz és odasétálsz, ahova akarsz." /mrsteel/ Ebben lehet némi igazság, merthogy itt kilométereket gyalogoltunk különféle föld alatti folyosókon, míg megtaláltuk a megfelelő kijáratot a 14 (!) metróvonal valamelyikéből. 

[igazából volt még több is, de tartalmuk és töltetük miatt nem ide valók.]

¹:Szeretném felhívni a figyelmet, hogy létezik a világon pea is, akibe nagyon szerelmes vagyok, ennélfogva nem szándékoztam semmi különöset csinálni a (részeg) lányokkal. (az különben is mrsteel ötlete volt.)

Itt jártam, ha még eszembe jut valami, írok.

Kész az Ősradiáns V4.0 design!

Sokat dolgoztam vele, kösz rongykuviknak és marlának a tesztelést, a többi srácoknak meg az építő jellegű kritikát és <inside joke>ifjúnak külön hogy neki a lilával is tetszett</inside joke>!

Kommentelj hogy mit szeretnél, hogy szeretnél.

megjegyzés: tudom, hogy az archív részt még nem csináltam meg. késő van. viszont cserébe ígérem, hogy lesz letölthető ősradiáns háttérkép! na, kvittek vagyunk?:)

ha igen, azért, ha nem, akkor meg épp azért nézd meg a youtubeon a

Laci bácsi csütörtöki tárgyai I.

című videót. Terveim szerint a jövőben is lesz majd ilyen, mert nekem tetszenek ezek a nyitások:)

Kijött az iPhone. Még persze senki sem tudja hogy igazándiból milyen is a cucc, de máris tele van vele a net.

Apple's 'magical' iPhone unveiled

Apple reinventa el teléfono móvil

Apple bringt Handy auf den Markt - und es soll iPhone heißen

Apple dévoile son iPhone, téléphone mobile et baladeur numérique

Ecco il cellulare-iPod di Apple Jobs lancia la nuova rivoluzione

Az Apple bemutatta az iPhonet

Nekem valaki vehetne egyet:P

ja amúgy hivatalos honlap

Mint mindnyájan jól emlékezhettek, emberemlékezet óta nem írtam blogot, ha írtam egyáltalán. De ezt most muszáj.
Mikulás napján Mikulás barátommal küldtünk nektek egy-egy barátokközt rágót. Ti csak annyit észleletek, hogy szar az íze. De nem! sokkal több van a történetben! Már előző nap jól kinéztük Nickkel, hogy háhá, 6 ft a rágó, úgyhogy oké 6-án reggel vettünk vagy nyolcvanat, hogy legyen. A pénztárnál a néni jól beütötte 12Ftnak a rágót

- Elnézést, hölgyem, ez hat forintnak van kiírva.
- Nem, ez 12 Ft, csak valamelyik csibész osztálytársad átírta.
- Hogy átírta? Gyanúsítgatja az osztálytársaimat, akiket én szívemből szeretek?
- Hát ők voltak.
- Aha, jó, akkor kérem a vásárlók könyvét
- Nem
- De
- Jó, ott van hátul.

Oké, hátramentem, ott egy segítőkész(!) nő fogadott, és beírtam a következőt:

nem olvasható ezért itt a szöveg:
„A mai napon a boltban „Barátok közt” rágógumit vásároltam. Ennek dobozára „6,- Ft” volt írva, ebből arra lehet következtetni, hogy a termék hat forintba kerül. A kasszánál meglepődtem, hogy a 85 darab rágóért nem 510, hanem 1020 forintot kellene fizetnem. Kérdésemre a pénztáros hölgy azt válaszolta, hogy a rágó sosem volt hat forint, mindig 12 volt, valaki viccből(!) írhatta rá, hogy 6 Ft.

Ez ha nem is csalás, de legalábbis szándékos megtévesztés szerintem”

A bejelentés elintézésének módja:

„A dobozon valóban 6 Ft volt, a pénztáros összekeverte a kétfajta rágót, mert a dobozban másféle is volt. A félreértést korrigáltuk, a vevő visszakapta a különbözetet.”

Örültem, visszakaptam a pénzt, lélekben lezártam az ügyet. Tegnap egy levél fogadott a CBA Vörösvár Kft-től, meg voltam picit lepve, de eszembe jutott, hogy ez az a bizonyos cba.