• hdsnet
• ifju_titan
• imperator
• miltiades
• morpheus
• punisher
• rongykuvik
• steel
• unknown

• 2010. augusztus
• 2009. február
• 2009. január
• 2008. december
• 2008. november
• 
  még régebben & címkék

• FeKeTeReTeKSeReG
• Les Filles & La Ville
• nick blog
• marla blogja
• pea blogja

• RSS feed
• Statisztika

 Ugye felismerjük? Ti ezt el tudjátok hinni? Mondjuk talán igen... ha valaki ilyesmit csinál, hát az Hugh Laurie lesz. (ez most azt jelenti, ha csinálsz egy ilyet, akkor ő leszel? fú)

uu.

Szóval egyébként holnap megyünk unknown kollégához, megnézni hogy megy szegénynek sora. Kiborggá válása óta nem láttuk. Pszt. Dehogyis, mert nemsokára fittebb lesz, mint valaha.

Az egyetemtől rengeteg feladatot kapok. No meg iszonyat silány TáTK-minőségű körleveleket és egyéb nyalánkságokat.

Persze ezúttal brutális méretű faszkorbács az új BIKATEJ illatú tomi kristálynak.

Ne nézzetek tévét.

ifju_titan

Ma csak két összecsukolva röhögős eset volt, és ez kifejezetten kellemessé tette a napot. Az első amikor megkaptam az értékelőt ja amúgy szeretném mindenki figyelmét felhívni az egyik matek értékelőmre: „MUNKÁINAK KÜLALAKJA RENDEZETT.” Még sose írtak ilyen szépet nekem... na erre varrjál gombost éva…:D

Tesin brigi addig szivatta ádyt, amíg ő hozzá nem vágott egy röplabdát, de nem volt semmi baj végül, mert brigi azelőtt kiabált, hogy a labda becsapódott volna, ami nála a teljes halálfélelem jele, de aztán mégse, csak mi estünk össze. Tehát sokféle üvöltést hallottam már tőle (:P) de ez valami egészen új volt.

A másik pedig unknown annyira-de-jellemző-favicc hogy a tanárikból mindenki kinézett min röhögünk morphhal remélem felrakja majd a fotót. Kulcsmásolás itt. háh.

marla: ez a probléma régóta foglalkoztat, nade olyan, hogy kisikudjon, egészen biztos, hogy nincs. Szerintem kisikljon lenne a helyes, de hogy a külföldieknek nehezebb legyen megtanulni a nyelvet ezért kisikoljon. Mondjuk egyik verziót se ismeri a word, még jó hogy csak a word. Na tessék van probléma gondolkodni amíg gyógyulgatsz. Csak nem enged kommentelni...

Nincs több mondanivalóm.

Rájöttem, hogy ahányszor elhatározok valamit, a sors közbeszól, valamilyen formában. Persze ez így nem egészen igaz, csak bizonyos esetekben, de ettől függetlenül most inkább csak azokról a bizonyos esetekről beszélek, mert ha nem azokról beszélnék, joggal megkérdezhetné tőlem bárki, hogy miért írtam akkor első mondatnak azt amit fentebb olvasandó írtam, én meg csak hebegnék, habognék, hogy hát igen mert akkor éppen az jutott eszembe, meg hát megtetszett mert olyan hatásvadász mondat (bla bla na persze ki hinne el egy ilyen ostoba szöveget).

Tegnap reggel úgy döntöttem, hogy blogot írok délután, és akkor a történelemben először két blogot írnék egy nap. De nem sokkal ezután értesültem arról a tényről hogy az előzőleg említett CoC (ifjúval és Daverrel) valójában nem koradélutántól estig, hanem késő délutántól zárásig (ha van olyan) lesz a nagyi palacsintázójában. Tehát éjfél előtt valamikor fogok hazaérni. Igen ökonomikusan megoldottam (450 ft) az egész estét, Daver kevésbé, leginkább én adtam neki kölcsön. Dehát ő minden francot vett, és vedelte a fahéjas málnás turmixot. Ezzel igazán nem tudtam mit kezdeni. A CoC egyébként egy szerepjáték, (amiről ugye azt kell tudni, hogy vannak bizonyos - személyenként 1 - fiktív szereplők, akik cselekedeteit mi irányítjuk, sorsukat pedig egy kívülálló játékos - jelen esetben Daver - alakítja) de nem sima, hanem ilyen horror jellegű. Volt benne akció, pl az tetszett amikor szerencsétlen karakterem töltött gépfegyverrel a bal kezében veszítette el a józan ítélőképességét, és szitává lőtt egy démoni madárszerűséget fél kézzel, majd ahhoz túl feszült állapotban volt, hogy rájöjjön, hogy ha kifogy a fegyver akkor újra kéne töltenie, szóval minden jó volt, abszolúte. Egy apró zavar állt be a rendszerbe, ugyanis egy alkalommal rám jött a vécéremehetnék, ennek örömére bementem a Nagyi Palacsintázójának Férfivécéjébe amelynek itt közlöm az alaprajzát:

Tessék megfigyelni. Namármost egyértelműen látszik, hogy a tervezője vagy degenerált vagy ostoba vagy félőrült vagy inhumán. Egy: ki akarja dolga végezte közben egyszerre három irányból megfigyelni saját magát? Kettő: ki az az ember, aki a csapnál való kézmosás után nem kívánja megtörülni keze fejét, viszont a piszoártól (ahol csak két irányból figyelheti saját magát) való távozás után igen??

Jó mindegy, hagyjuk, költői kérdések, mikor hazaértem, gondoltam már nem nagyon írok blogot hajnali kettőkor (hogy miért hajnali kettőkor és nem 11-kor amikor hazaértem annak is oka van ám annak az értelmén szintén jobb ha senki nem próbál meg gondolkodni).

És akkor elérkezett az agyhalál maga. Ma reggel elindultunk a vadasparkba, illetve annak környékére, hogy szedjünk egy kevés gombát. Nem mondom, ráció volt benne, tavaly tök jó gombát ettünk, piruló őzlábgombát, finom volt. Csakhogy: az indulás pillanata ébredésem előtt egy perccel történt. Ennek az oka, hogy mikor felébredtem, már éppen a család többi tagja elindult és nem számoltak velem, mert hadd aludjak, de indulásuk után 2 perccel visszafordultak kullancsriasztóért, így találkoztak velem. "helló nem akarsz jönni a vadasparkba gombát szedni?" "hát még nem reggeliztem és pizsamában vagyok de egyébként igen" "jó akkor siess, öltözz fel gyorsan, igyál tejet, csinálok neked szendvicset" "jó". Elfojtottam néhány káromkodást, és átkoztam a sorsot. Tudni kell hogy a gombaszedés egyik eleme a gombakeresés. Ez abból áll, hogy nagyon lassan ballagunk az erdőben, néha kikacsázunk a bozótba, meg átugráljuk a szembe jövő kerítéseket. Ezzel tulajdonképpen semmi probláma nem lenne, de a tudatosan kényelmetlenül lelassított járás mozgáshiányérzetet és hosszú távon frusztrációt okoz. Okozott is. Gombát viszont egy darabot, annyit sem találtunk. Na szépen vagyunk. Anyám egy tisztáson azt mondta, ők mennek tovább és én meg futkossak egy kicsit a mezőn. Najó, mondom rendben, elindultam egy irányba. Szembe jött egy bokor. Kikerültem. Szembe jött egy fa. Kikerültem. Szembe jött egy árok. Átmásztam. Szembe jött egy darázs. Hát basszus. Szembejött egy nagy farönk. Átléptem. Eme mozgások közben rájöttem, hogy akár futhatnék is. Visszafelé futottam mint állat. Szembejött a farönk. Átugrottam tűzoltóugrással. Szembejött a darázs. Na ezt lesz*rom. Szembe jött az árok. Zsupsz, átröppentem rajta. Szembejött a fa. Elnyomtam rajta egy walljump(helyett treejump)ot. Szembejött a bokor. Hát ezt egy kicsit beszívtam. De sebaj, ma is csináltam valami újat.

Na ezt parkournak hívják külföldiül. Ha városban csinálod, így néz ki:

Így.

Most pedig itthon vagyok és végre megírhatom a házifeladatot, amit nem fogok....

Megfigyeltem, hogy az admin az előző bejegyzésemnek taget csinált, miközben én nem tettem. Most sem fogok, de ha neki kedve van, megteheti akár most is. Sőt, bármelyik bejegyzésemet tagebe rakhatja, kivéve, ha obszcén jellegűek, mint miltiades (immáron kimoderált) tagjei.

Ja igen, és Davernek és még valaki másnak már elmondtam, hogyan jellemezhetjük(fikázhatjuk) Budapest legjobb egyetemeit és annak tagjait.

BME (főleg vik) - kockafejek

Elte TTK - unalmasak

Elte BTK - ingyenélők (és egyébként is bölcsészek)

SOTE - beképzeltek

Corvinus (közgáz) - komolytalan, bárki megcsinálja unalmas hétvégéiben

Valakiket kifelejtettem a múltkor is, és most is kifelejtettem. Ja igen, tudom: a jogászok. Hát nemtom, azok csak simán tök bénák.

Mielőtt valaki rám vetné az első követ, ezeket (nyilván) nem én találtam ki, hanem más emberektől hallottam, és kigyűjtöttem. Nohátakkor:

Aviszontlátásra

unknown

Tegnap nem nagyon volt alkalmam idekukkantani, ennek több oka volt, pl ligivel bennragantunk az iskolában és egy óra volt kijutni, aztán jött egy szpesöl ívent, aztán meg úgy határoztam korán lefekszem.

Na de miért is? Hát mert idén szombaton fél kilenckor van a csellóórám buksikáim! Jó mi? Most már kezdek azon eltöprengeni, hogy életem legnagyobb hibáját követem el, de csak ha nem számoljuk bele a hirtelen döntési és a mérhetetlen ostobasági változót. Na de akkor hogyhogy most írok blogot? Hát azért, mert ma reggel nyolc óra három perckor jelentkezett t. úr telefonon, és megemlítette, hogy balgaság volna részemről csellóórára menni ilyenkor, főleg azért mert éppen beteg.

Akkor témaváltás.

Tegnap amikor hazaértem, enyhén meglepett a fogadó helyzet. Ugyanis nem egy, hanem rögtön tizenkettő, nem egy hanem rögtön nyolc éves KISLÁNY fogadott, akik éppen elfogyasztottak 1 dobos + 1 szedertortát. Azt hiszem átérzitek a helyzetet. Pont nekem való délutáni elfoglaltság. Anyám jóindulatúlag bezárta a szobámat, amibe így nemigen tudtam bemenni. (egyébként de, mert van hozzá kulcsom). Viszont a káosz maga kétségtelenül az, aminek már a mondat elején is neveztem. Szegény megvénült Tót Ottó, a kutyánk, valószínűleg az idegösszemolás szélére került, amikor jámboran kellett tűrnie kilenc rakoncátlan kisangyalka őt történő körberohangálását, körberajongását, körbepuszilgatását, stb. Este önként vonult be az házába ahová egy közönséges napon úgy kell benógatni, és még mindig nem jött ki. Biztos úgy érzi, ott biztonságban van.

SoonDead kiválóan feltalálta magát.

Egy frissen tanult művet oktatott a lánykának, ami korban nekik való:

iszperi-otten-dotten-hűűűű, badaszka-nitten-vattan-csú (már aki érti - attól félek a szöveg nem teljesen jó )

Ez annyira megtetszett a gyerekseregnek, hogy kénytelen volt egy gyermekét hazaszállító anyukának is előadni ezt az egyébként művészeti értékében is magasrendű és megbecsülendő koreográfiát. Mit ad Jahve(!), hát neki is marhára tetszett.

Örni bátyám ugyan jelenlétével nem tisztelte meg a gyűlést (a helyében én sem tettem volna), ám ennek kompenzálásaként rajzolt nagy kartonokra nagy szörnyeket, amiknek a funkcióját most nem részletezem, mert nincs nagyon hozzá kedvem.

Amikor anyukám megkínált a dobostorta maradékaival, én elfogadtam azokat, és hozzá is láttam, ám akkor odajött hozzám egy kedves kis lányka és elkezdett mesélni. Először a hangszerekről. Hát gondoltam megmutatom a hangszereket a szobában. Na akkor már kénytelen voltam a pickup működését elmagyarázni neki. Akkor felvetette ötletként hogy rakjunk rendet a szobámban, mert ő a sajátjában tíz perc alatt rendet tud rakni(na persze). Mesélt mindenfélét magáról, az anyjáról, az apjáról, arról, hogy a bátyja 13 éves, de fél egyedül elaludni, és egyszer amikor táborban volt, felhívta őt telefonon és nagy összegekre tolta fel a telefonszámát... nem dicsekvés, de pikk-pakk levágtam, hogy valami elfoglalt pénzember a papája, egy beszédes és (nagybetűvel)Nagyon öntudatos ember a mamája. Ezeket nem ő mondta, de nem véletlen az a szólás hogy apja-(anyja)-lánya. Tudni kell figyelni a gyerek viselkedésére, beszédstílusára, a témákra amiről beszél, és mondom: pikk-pakk. kész, már ismered is a szüleit, már azelőtt, hogy találkoznál velük. De a lányka nem hagyta annyiban a dolgot, elmondta, hogy basszusgitározni szeretne (najó mondom, ha itt lenne Nuker ráakasztanám és akkor már nincs az az isten hogy valaki leakassza róla), aztán megkérdezte, hogy a polcomon a legók azok mik, és milyenek és hogy működnek és mire valók és én szoktam-e velük játszani és hogy szoktam volt velük játszani és miért jó ha ilyet játszik valaki, az sw pod racer legókról az jutott eszébe, hogy játszott már hasonló nevű játékkal.... és így tovább, egészen este hétig, amikor végre megjött az a bizonyos öntudatos anyukája és hazavitte. Huh.

Gondoltam hét óra, teoretikusan vége a bulinak, akkor már szállingóznak el a kiscsókák. Úgy is volt. És akkor jött az isteni csoda. Valaki játszott a pianínón valami dallamot. Gondoltam egy zongorista apuka. De nem, hanem az egyik kislány bátyja, aki tizenkét éves. Kérdezgettem, mióta játszik. Mondta hogy négy éve (jól játszott, de tényleg). Megkérdeztem hogy könnyűzenét tanult-e. Mondta, hogy nem de szeretne, szereti a greendayt (mondtam az normális, 12 évesen és is a blinket szerettem, ilyenkor mindenki a punkot szereti), és szeretne megtanulni trombitán. Akkor a háttérben két még ottmaradt homemade-bungeezó (bordásfal tetejéről szivacsba ugrálás) kislány elkezdett arról beszélgetni, hogy melyikük szeretne jobban megtanulni gitározni. Kiderült hogy a srác is, de én azt tanácsoltam neki, hogy ha valami hangszeren tanulni akar, az a trombia legyen, mert a különleges képesség. Gitározni mindenki tud. Azért a biztonság kedvéért megkérdeztem, hogy van-e otthon gitárjuk. Van, mondta, az apukájának (mint utóbb kiderült, szolidrocker az apuka). Na erre rögtön rákattantam - nincs-e kedve kicsit gitározni. Volt.

Elmagyaráztam neki, mire való az erősítő, meg az overdrive pedál, meg a wah, meg a pickupokat hogy kell kapcsolgatni, és miért vannak bepöttyözve a bundok. Tetszett neki, jó jel. És ezután dropped D-n megtanítottam neki röpke 45 perc alatt a smoke on the watert, a greendaytől a holidayt (a terces részt is), az american idiotot meg a boulevard of broken dreamst. És megtanulta. Az a gyerek egy zseni. Eljátszottam egyszer kétszer az akkordokat, aztén a nyakába akasztottam a szert, egyszer elmagyaráztam, hol fogja meg, és már játszotta is. Elépesztő. Gitározni tényleg mindenki tud.

Aztán én is játszottam egy kicsit. Nem ismerte az atwát, a one-t, az unforgivent, a wherever i may roamot, meg asszem az iron mant sem. Szerencsémre ismerte a Master of Puppetset, meg az Enter Sandmant (tökre tetszett neki a szóló). Sajna nyolckor már menniük kellett. Úgyhogy legalább nekem is származott valami örömöm abból, hogy egész délután és este apró gyermekekkel volt elaknásítva a terep.

Ja igen, a húgomnak névnapi bulija volt tegnap 4-7-ig.

Ha ma még történik valami érdekes (pl. CoC ifjúval és Daverrel) arról írok délután.

Sajnos most nem jut eszembe semmi jó link.

legyetek jók

unknown 

Szavazzá te is itt! 

(egyelőre minimaldesign - > nem volt kedvem tökölni:P)