2008. 02. 25.
hát igen
írta rongykuvik|2008. 02. 25., 17:17|
Tehát nektek csak ennyit:
http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20080221-endurance-robot-az-europa.html
/Nézzétek csak meg a második oldalt/
2006. 11. 09.
Zűrnap
írta miltiades|2006. 11. 09., 19:49|
Nahát ma volt Zűrnap. Én még csak másodjára voltam, de azért már éreztem előre a dörgést. A fényhatásokat pedig több mérföldről is lehetett figyelni. Ma zirka 18 percet késtem a megbeszélt találkozóról (8:30), ezúton is köszönöm Lupusnak, hogy még engem is sikerült két perccel túl teljesítenie. Na mindegy, együtt a crew, megyünk a hiperúj Jövő Házába. Ezt a mostani kiállítást még nem is láttam. A Zűrnapról annyit kell tudni, hogy ilyenkor összegyűlik a magyar asztronautikai társaság színe java. Szerintem azért hívják meg a Szupernovát, hogy az átlagéletkort legalább 60 év körülire redukálják. Több-kevesebb sikerrel.
Együtt voltam Wc-n dr. Almár Ivánnal, a magyar csillagászat yodájával. Ez fontos pillanata volt gilisztaéltű életemnek. Először nem találtam a wc-t, ugyanis a toalett felirat nem ragadta meg a fantáziámat. Majd furcsa kényszerem lett, hogy a nőibe menjek be, mert a férfi toalett indexe kissé kövérkés volt, és ó én balga (-isten :D) ebből azonnal a női piktogramra asszociáltam.
Az előadások jók voltak. Oké... Inkább azt mondom, hogy a várakozásaimat túlteljesítették. A szervezők nagyon elmésen pont olyan alacsonyra vették a hangszintet, hogy ők is, mi is tudjunk mellette szenderegni. Ez jól is működött, egészen addig, amíg jött egy kissé túlbuzgó előadó úr, aki elkezdett konkrétan ordibálni a mikrofonba, először azt hittem, nem vette észre, hogy az előtte levők is mikrofonba beszéltek. Röpke 20-24 percig hallgattuk az előadást, mi nem szóltunk neki, hogy már cseng a fülünk, a mellettünk levő másik generáció tagjai pedig szerintem már előtte is szájról olvastak... Aztán végre segített rajtunk... tényleg csengett a fülem.
Ettem pogácsát.
Egészen jól bírtam az előadásdömpinget, egészen a dozimetriai előadásig, amit az utóbbi hónapokban megközelítőleg hatodszorra hallottam. Ekkor elkezdtem Boccaccio-t olvasni. Ismét eltöprengtem rajta, hogy milyen furcsa, hogy az első cc-t k-nak ejtjük, a másodikat pedig cs-nek, és ezt mindenki természetesnek veszi. Miután ezen elmélkedtem, és nem létező szakállamat sem simogattam tovább, elkezdtem olvasni. A telefonomon a témát átállítottam darkosról fehérre, így lett elég fényem, és 30 perc alatt elolvastam 8 oldalt...
Mikor ezt is meguntam, elkezdtünk hátul kuvikkal, a székek mögött sólyom végveszélybent nézni. Azért ezt, mert ez az egyetlen film, amit tudunk hang nélkül is érteni. Ahol meg beszéltek, azt szkippeltük.
Vége a zűrnek.... (hip-hip-húúú)
Látta valaki a Zűrhajó című filmet? Amiben három langyos srác van, és német film? Már régóta meg akarom nézni...
Ezután a megszokott 20 perces szakkörös tanakodás után elmentünk moziba. Közben eggyesek hazamentek (átokrátok szénhidrátok). Mi viszont, megnéztük a crank-felpörgetve című műalkotást. És tényleg alkotás volt. Jason Statham abban különbözik mondjuk Steven Segaltól, hogy nem egyféle képpen képes nézni, hanem pluszmínusz 2. Szóval egy nagyon eredeti film. Ja és 18 feletti...
Ezekután imperáTOR-ral meg rongyossal elmentünk Time Crisisozni. Utoljára még a múlt évezredben játszottam ilyet, de azóta sem rozsdásodtam be. Valaki mondja meg: MIIÉRT MINDÍG MINDEN FILMBEN A VÖRÖSÖK A GONOSZOK??? ÉS perszre mindig meghalnak... Egyébként maga a játék érdekes... a két ember a játék során többször kiirtja a Föld népességének számát, nem számítva a gyerekeket, és a terhes nőket.
Itthon rámtört a reaktivitás-kreativitás, és megszereltem a kulcstartólámpámat (45 perc). Majd holnap megmutatom, az a lényeg, hogy van egy iciripiciri kis lyuk egy hosszu cső közepén, és egy kicsi pöcköt kell bejuttatni oda. Na és ezekután kell az elemeket beleejteni. Csakhogy szerencsére valami kedves ember kitalálta a G erőt, ami miatt pedig el kell fordítanom a csövet, és akkor az a francos pöcök meg kiesik... 45 fok...
Ezekután pedig megjavítottam a DiscManemet. A közepén nem forgott az, aminek kellett volna, ezért a cd nem tudott körbefordulni. Ezértaztán szétcsavaroztam, és megnéztem belülről is. Semmi. Majd külön azt a részt is szétszedtem. Semmi. Aztán viszont buddhásodtam. Került véletlenül egy kicsi vízcsepp a forgóra, és feltűnt, hogy mindíg ugyanott áll meg a forgórész. Közelebbről megnéztem, és kiderült, hogy a forgó részen van egy kis lyuk, amin belül meg egy még kisebb csavar. Na az volt a ludas. Visszacsavartam, majd beraktam a We Are The Championst, és közben alámondtam, hogy I am the champion. Működik.
http://kepfeltoltes.hu/061109/DSCF3663_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Holnap észlelőéjszaka. Jásd. És sajnos még egy hívatlan vendég is jön a Turczin kívül. A hideg.